Annyi �br�ndt�l remegett a lelkem,
annyi k�nny� n� mosoly�t im�dtam,
most egy dalt neked, ki az �jek �j�n
v�lem aludt�l.

Hitvesem, dajk�m, szeret� csel�dem,
�lett�l neh�z, visel�s a b�t�l,
r�gi �lmokt�l komoly-�z�, furcsa,
mint a bor �s tej.

Mert az �let� a te �zed. Egy vagy
titkaimmal is, ki tudod a percet,
melyben angyal sz�ll le kopott szob�mba,
s rezzen a h�rf�m.

S�rva �l� �s mosolyogva j�tsz�,
sz�rny� sz�npadon suhan� szin�szn�,
mily szerep volt az, hogy a f�ldre rogytunk
�s a torokgy�k

fojtogatta m�r csecsem�-fiunkat,
l�zm�r� ingott ideges kez�nkben,
s �sszeforradtunk, keser� k�t�ssel,
egyet akarva.

Jaj, ki zeng r�lad? Szemem �m k�r�ln�z,
kisszer�en j�rsz a szeg�ny lak�sban,
l�tlak a konyh�n, szomor� sziveddel
�lni szer�nyen.

T�vel, oll�val, kopog� gy�sz�vel,
�sszesz�rt ujjal, gyerek-inget �ltve,
gombok-gondok k�zt, mosolyogni n�m�n
arra, mi elment.

Arra, ami m�r sohasem nevet r�d,
s arra, ami j�, az iszonytat�ra.
�mde �n, k�lt�, az id�re d�rg�k,
hogy ne rohanjon,

s �gy l�ttatlak itt, a kigy�lt egekben,
klasszikus sz�val, valamint a r�gi,
�rk�d� any�t, szigor� szem�lddel,
b�s koszor�val,

aki �ldottan megy el�re �rnyak
�s k�gy�k k�z�tt, a gyerek a karj�n,
f�lszegett f�vel, hihetetlen �ton,
nagyszer� hittel.