CSONGOR

Forr�s ut�n a szarvasn� eped,

N�t�rs ut�n a szarvasg�m, oroszl�n

Mind a kett�nek �zi nyomdok�t.

Forr�shoz �r a n�, a g�m a nej�hez,

S er�je d�l� vadnak c�lt mutat.

A hangya futkos, apr� l�ptei

Alig mutatnak j�r�st, �s halad;

Nagy t�vols�gr�l, g�tak ellen�re,

F�radva �s mozogva honn terem;

F�ldh�z ragadtan m�sz a vak csiga,

De a term�szet v�lhatatlanul

H�t�ra tette biztos hajl�k�t,

Mikor k�v�nja, honn van s elpihen:

El�rhetetlen v�gy az ember�,

El�rhetetlen, t�nd�r, csalfa c�l!

S mi�rt az olthatatlan szomj, mi�rt

Rejt�z� �lom, csalfa j�slatok,

S rem�nyt nem vesztve elt�rt, hosszas �t,

Ha, ahol kezdtem, v�ge ott legyen,

Bizonytalans�g csalfa k�zep�n?

�, h�rmas �tnak k�tes �l k�re,

Mi m�s kebellel l�ptem f�l re�d,

Vir�g rem�nyem reggel�ben akkor,

Most k�nnal rakva, b�val gazdagon

Az elhanyatlott sz�vnap alkony�n!