�J

S�t�t �s semmi voltak: �n val�k,

Kietlen, csendes, l�ny nem lakta �j,

�s a vil�got sz�ltem gyermek�l.

Mindenhat� sug�rral a vil�g

F�lkelt �lemb�l; megr�zk�dtat�

A semmis�gnek pusztas�gait,

S ezer fejekkel a nagy sz�rnyeteg,

A Mind, el��llt. Hold �s csillagok,

A menny csod�i l�nek bujdos�k

Kim�rhetetlen l�ghat�rokon.

Megsz�nt a r�gi alv� nyugalom:

A test megindult, tett az �j er�,

S tettekkel �s mozg�ssal gazdagon

Megn�pes�lt a puszta t�r s id�,

F�ld �s tenger k�zdve osztoz�nak

Az eltolt l�gnek �si birtok�n;

Megsz�ntet� a tenger habjait,

S melyet haraggal ostromolt im�nt,

Most felmosolyga m�lyib�l az �g;

S mint egy menyasszony, sz�pen �s vid�man

Vir�gruh�ba �lt�z�tt a f�ld.

A por mozogni kezdett �s az �llat,

S kir�lyi fejjel a lelkes porond,

Az ember l�n, �s folytat� faj�t,

A j�mbort, csalf�t, gyilkost �s dics�t. -

S�t�t �s semmi vannak: �n vagyok,

A f�ny el�l bujdokl� gy�szos �j. -

A f�reg, a pillanat bubor�ka,

Elv�sz; id� sincs m�rve l�tel�nek.

Mad�rt a sz�rny, k�rm�k �llatot

Nem v�ltanak meg, k�rges b�szke f�t

Letesznek sz�zadok s�lyai.

Az ember felj�, lelke f�nyfolyam,

A nagy mindens�g benne t�kr�zik.

Megmondhatatlan k�jjel f�ltekint,

Mer�n megb�mul f�ldet �s eget;

De ifj�s�ga gyorsan elm�lik,

Er�tlen aggot egy-k�t ny�r ut�n,

S m�r nincs, mint nem volt, mint a l�gy fia.

Kiirthatatlan v�ggyal, amig �l,

T�r �s t�n�dik, tudni, tenni t�r;

Haland� k�zzel halhatatlanul

V�l munk�lkodni, �s mikor kid�lt is,

M�g a hi�s�g m�ve van por�n,

M�g k�hegyek ragyognak s�rjain,

Ezer jelekkel tark�n s f�nyesen

Az �sz az er�nek rakv�n oszlopot.

De hol lesz a k�, jel s az oszlopok,

Ha nem lesz f�ld, s a tenger elt�nik.

F�radtan �sv�nyikb�l a napok

Egym�sba hullva, �sszeomlanak;

A Mind eny�sz, �s v�gs� romjain

A sz�p vil�g borongva hamvad el;

�s ahol kezdve volt, ott v�ge lesz:

S�t�t �s semmi lesznek: �n leszek,

Kietlen, csendes, l�ny nem lakta �j.