Giacomo Puccini: TOSCA

SZEMÉLYEK:

Floria Tosca, énekesnő                   szoprán

Mario Cavaradossi, festő                 tenor

Báró Scarpia, a rendőrség főnöke         bariton

Cesare Angelotti                         basszus

A sekrestyés                             bariton

Spoletta, a rendőrség ügynöke            tenor

Sciarrone, csendőr                       basszus

Börtönőr                                 basszus

Pásztor                                  gyermekhang

Roberti ítéletvégrehajtó - Egy írnok - Egy tiszt -

Egy törvényszolga

Katonák, poroszlók, hölgyek, urak, polgárok, stb.

Történik Rómában, 1800 júniusában

I. FELVONÁS

(A Sant'Andrea della Valle templomában)

ANGELOTTI

Ah! Ez a templom! Iszonyúan féltem,

Minden árnyékot rendőrkémnek véltem!

Az oszlop emitt jobbra...

A Madonnának szobra,

Így írta ezt nővérem...

(Keresi és végül megtalálja az Attavanti-kápolna

kulcsát)

Megvan a kulcsa...

Csak a kápolnát elérjem!

(A kulccsal óvatosan kinyitja a kápolna rácsának

ajtaját, belép, bezárja maga után az ajtót és eltűnik)

A SEKRESTYÉS

(belép)

Jaj, mindig mosni!

Nem győzőm friss ecsettel,

Mind a két markom telve minden reggel!

De mindhiába!

Mit? Nincs senki!

Bíz én azt hittem,

Hogy réges-régen itten

Ül s festeget Cavaradossi.

Nem, nincs itt!

Itt a bor, s az étel!

(Harangoznak, letérdel és ájtatosan imádkozik)

Angelus Domini nuntiavit Mariae,

Et concepit de Spiritu Sancto.

Ecce ancilla Domini,

Fiat mihi secundum verbum tuum.

Et verbum caro factum est

Et habitavit in nobis...

CAVARADOSSI

(belép egy oldalajtón)

Mit csinálsz?

A SEKRESTYÉS

Mondom az Angelust...

(Meglátja a készülő képet)

Minden szentek! Hogy eltalálta...

CAVARADOSSI

De kit?

A SEKRESTYÉS

A szőke dámát,

Aki a múltkor itt térdelt imában,

Arcán az áhítat lángolt.

CAVARADOSSI

Ez ő volt!

A templom árnya és a napfény

Játszott karcsú testén,

Arca szent tűzben lángolt,

Mikor lefestém...

A SEKRESTYÉS

Sátán! Kárhozat, méreg!

CAVARADOSSI

Festéket kérek!...

Két női arc bűbáját íme együtt csodálom!

Lám, barna Floria lángvérű szép ideálom,

A SEKRESTYÉS

Bűnös beszédek,

Hallgatni is vétek!

CAVARADOSSI

Míg téged, szőke szépem,

Arany hajtenger övez körül,

Délnek napja vagy te, Tosca, barna éjfél!

A SEKRESTYÉS

Bűnös beszédek,

Hallgatni is vétek!

CAVARADOSSI

Mind a kettőnek képe együtt él,

Ragyog a művész szívébe:

Ám én csak érted élek,

Lelkem ábrándos álma,

Ah! A lelkem álma te,

Toscám, te vagy!

A SEKRESTYÉS

Az ilyen cifra népen,

Amelyet ez fest itt madonnaképpen,

Pokol kénszaga érzik!

Bűnös beszédek,

Hallgatni is vétek!

Ilyen kutyákra, Voltaire-barátra,

Kik a szent kormányt ellenségnek nézik,

Kár szót is vesztegetni!...

Bűnös beszédek,

Hallgatni is vétek!

Itt minden reggel üdvöm ellen vétek!

Jó lesz hamarosan keresztet vetni!

(Cavaradossihoz)

Excellenza, megyek.

CAVARADOSSI

Tégy, ahogy tetszik!

A SEKRESTYÉS

A kosár telve étellel, borral.

CAVARADOSSI

Nem ízlik most.

A SEKRESTYÉS

Ó, de sajnálom!

Zárja be majd, ha elmegy!

CAVARADOSSI

Menj!

A SEKRESTYÉS

Megyek.

(Távozik)

CAVARADOSSI

(a kápolnából kulcszörgést hall)

Ki zörög ott bent?

ANGELOTTI

(kijön a kápolnából)

Ön, Cavaradossi!

Az Isten küldi!

Talán rám sem ismer?

Így megváltoztatott tehát a börtön!

CAVARADOSSI

Angelotti!

Az elveszett római köztársaság consulja áll itt.

ANGELOTTI

Aki az Angyalvárból éppen most szökik...

CAVARADOSSI

Rendelkezzék velem!

TOSCA

(a színfalak mögött)

Mario!

CAVARADOSSI

Most bújjon el! Nagyon féltékeny asszony!

Ha lehet, visszaküldöm rögtön!

TOSCA

(a színfalak mögött)

Mario!

CAVARADOSSI

Itt vagyok!

ANGELOTTI

Jaj, de nem bírok menni, itt lesz végem...

CAVARADOSSI

Ím, itt e kosár, egyék! Igyék!

ANGELOTTI

Köszönöm!

CAVARADOSSI

Gyorsan!

ANGELOTTI

Köszönöm!

CAVARADOSSI

Gyorsan!

(Angelotti el)

TOSCA

(a színfalak mögött)

Mario! Mario! Mario!

CAVARADOSSI

Már jövök!

(Beengedi Toscát)

TOSCA

Miért zártad be?

CAVARADOSSI

A sekrestyés kívánja...

TOSCA

Kivel beszéltél?

CAVARADOSSI

Veled!

TOSCA

Suttogó hangon szóltál hozzá... Hol van?

CAVARADOSSI

Ki?

TOSCA

E nő, ez az asszony!

Jól hallottam a lépteit, ruhasuhogását.

CAVARADOSSI

Álom!

TOSCA

Mit mondasz?

CAVARADOSSI

Azt, hogy szeretlek!

TOSCA

Ó! A Szent Szűz szobra előtt?!

Nem, Marióm,

Hő imám adom által, és virágim...

De most hallgass reám!

Ma este játszom,

De a szerep nem hosszú,

Te majd megvársz a színpad ajtajánál,

És villádba megyünk karonfogva ketten.

CAVARADOSSI

Ma este?

TOSCA

Holdtölte van ma,

Száz rózsától illatos az éj, s megrészegít.

Tetszik a tervem?

CAVARADOSSI

Tetszik.

TOSCA

Még egyszer mondd!

CAVARADOSSI

Tetszik.

TOSCA

Nem mondod szívből, nem mondod szívből.

Szavadban nem szól kis házunknak bája,

Mely ittas szívünket száz gyönyörre várja.

Zöld lombos rejtekében szent csend hív,

Titkos üdvben ég a szív!

A mámor eltölt egészen,

Ittasultan nézem,

Hogy csillog ránk az ég,

És bűvös dalt zeng a mindenség!

Zefir fuvalma lengeti a sűrű lombot,

És holdfény dereng a bérctetőn,

Mely sötéten borongott,

A nyájas éj zenéje

Lágyan elringat minket,

Egy édes álom kéje

Ejti foglyul szíveinket!

Ó, nyílj ki rét virága,

Tiszta holdfény, milliónyi csillag,

Tündökölj ott fent olthatatlanul,

Ah, fogadj be édes üdvök mennyországa,

Tosca szíve lángra gyúl!

CAVARADOSSI

Ah, hő vágyat keltesz bennem szép szerelmem!

TOSCA

Íme Toscának szíve lángra gyúl!

CAVARADOSSI

Ah, mily nagy kincs e szív!

TOSCA

Érted lángol!

CAVARADOSSI

De most hagyj magamra drágám!

TOSCA

El kell mennem?

CAVARADOSSI

Dolgom sürgős, no látod.

TOSCA

Megyek... megyek!...

(Tekintete a készülő képre esik)

No lám, milyen szép hölgyet festesz!

CAVARADOSSI

Ez Magdaléna. Nem tetszik?

TOSCA

Túlságosan szép lesz!

CAVARADOSSI

Túlságos jó vagy.

TOSCA

Mit nevetsz? E kék szemeket azt hiszem, már láttam,

CAVARADOSSI

Ilyet láthattál százat!

TOSCA

Már sejtem... ez ő lesz... Ez Attavanti!

CAVARADOSSI

Jól van!

TOSCA

Te láttad, itt járt, imádod, imádod?

CAVARADOSSI

Véletlen történt.

TOSCA

A léptek, a sugdosódás...

Ah! Ő volt itt ma reggel!

CAVARADOSSI

Mit gondolsz?

TOSCA

Ah, az a jámbor!... No várj, no várj!

CAVARADOSSI

Csak tegnap láttam, véletlenül történt,

Imádkozni volt itt, s én titokban lefestém.

TOSCA

Esküdj!

CAVARADOSSI

Esküszöm!

TOSCA

Mintha csak élne, úgy néz!

CAVARADOSSI

No menjünk...

TOSCA

Szemében gőgös gúny van!

CAVARADOSSI

Bohó vagy!

TOSCA

Ó, ez a szép szem!

CAVARADOSSI

Nincs ilyen csillaga a magas égnek,

Ilyen szép szem nincs a világon!

E bűvös fekete szemből

Fénylik rám az én boldogságom.

Bennök a szerelem csillog, harag villámi égnek,

Nincs ilyen csillaga a magas égnek,

Íly szép szem nincs a világon!

TOSCA

Ó, ennyi édes szónak nem bírok ellentállni!

De... barnát fess, ne szőkét!

CAVARADOSSI

Féltesz engem!

TOSCA

Ah, nem érted,

Hogy csak érted

Fáj a lelkem.

CAVARADOSSI

Féltesz engem!

TOSCA

Megbocsátod,

Hogyha látod.

CAVARADOSSI

Féltesz engem!

TOSCA

Megbocsátod,

Hogyha látod,

Hogyha nézed nagy bánatom!

CAVARADOSSI

Ah, Tosca, drága kincsem,

Én imádlak, én szeretlek!

TOSCA

Megbocsátsz, ha látod, hogyha nézed bánatom!

CAVARADOSSI

Féltesz bár engem,

Igaz szívvel szeretlek én!

TOSCA

Űzzed szét e dőre gondot,

Szólj egy édes szót, kimondod?

CAVARADOSSI

Ah, Flória, drága gyermek,

Százszor mondom el: szeretlek!

Ah, Flória drága, téged szeretlek,

Azt mondom én!

TOSCA

Jaj! Mily boglyas lettem!

De rosszak is vagyunk mi ketten!

CAVARADOSSI

De most dolgozom!

TOSCA

No, jól van,

Te estig dolgozol itten, szorgalmas kézzel,

De esküdj meg arra,

Ha egy szőke, avagy egy barna

Imádkozni akarna,

Rája sem nézel!

CAVARADOSSI

Nem nézek rája. Menjünk!

TOSCA

De nagyon sürgetsz!

CAVARADOSSI

Még most is?

TOSCA

Nem soha többé!

CAVARADOSSI

Meglátja a Madonna!

TOSCA

Ő olyan áldott!

De barnát fess, ne szőkét!

( Távozik)

CAVARADOSSI

(a belépő Angelottihoz)

Jó szívű az én Flóriám,

Ám nincs titka, hogyha gyónni megy,

Azért nem szóltam önről, s ő nem tud semmit.

Én azt hiszem, jobb lesz így.

ANGELOTTI

Nincs senki?

CAVARADOSSI

Nincs. Mily terve van most önnek?

ANGELOTTI

Ha nem jön közbe semmi,

Szökni fogok, vagy elrejtőzöm itthon,

Mert a húgom...

CAVARADOSSI

Attavanti?

ANGELOTTI

Ő...

Az oltárnak háta mögé rejtett

Egy asszonyi öltönyt...

Szoknyát, fátyolt és legyezőt...

Az esti szürkületben mind felöltöm...

CAVARADOSSI

Értem, értem:

Mély gond a szende szemben,

Buzgó könyörgés reszket

A bájos bíbor ajkon!

Gyanút keltett szívemben,

Hogy titkos úton jár!...

Értem, értem!

Szent a nővérnek szíve!

ANGELOTTI

Éltével játszott,

Hogy megvédhessen engem Scarpia ellen!

CAVARADOSSI

Scarpia,

Ez álnok rút szatír,

Szívében százezer ördög minden bűne megfér,

Térden csúszik,

Gonosz kéj tüze forr kebelében:

Bűntárs és durva hóhér!

Bár életemnek árán, megmentem önt!

Ámde nem helyes itt maradni estig...

ANGELOTTI