Lucheni: Vesszen a gonosz zsarnokság!
Nép: Űzzük el mindet, azt, ki öl minket,
tépi a nép a húsát!
Lucheni: Tépik a nép húsát!
Nép: Kész!
Lucheni: Tudod, mi az, ami Sisinek fáj?
Nép: Mondd, mi?
Lucheni: Amikor hajából kihull egy szál!
Nép: Mi az?
Lucheni: Zokog és gyászolja, ha húzzák…
Nép: Mit hát?
Lucheni: …a haját!
Nép: Mit?
Lucheni: Azt!
(Mind együtt)
Lucheni: Vesszen el! Büntetni most kell!
Nem csap be semmi trükkel!
Harc! Legyen az ember érték!
Gyerünk a várba! Szabad lesz a nép!
Nők, Férfiak I.: El kell kergetni! Meg kell büntetni! Többé nem kér a nép!
Kezünkben puska, és aki lusta, az – mondd meg – mért egyék!
Férfiak II.: Jöjj, egyenlőség! Sok izmos láb egyszerre lép!
Szabad a nép! És azt, ki dolgozni rest, már többé nem tartja el!
Ne is egyék!
Mind: Győzhetünk! Eljön az ünnepünk! Emberi élet vár!
Itt van a holnap már!
Császárnénk, csak ringatózzék
13. jelenet: Elisabeth öltözőszobája
Eszterházy-né: Immár a tejben fürdik ő,
országunkban a legszebb nő!
A szemed süsd le, hogyha hív,
óvatos légy a tejjel, ha öntöd!
Törülközője kész-e már?
1. Komorna: Persze hogy!
Eszterházy-né: Recept szerint a hajmosás?
Fanny Feifalik: Mint szokás: kis konyak, benne meg tojás -
ez így helyes, így szokás!
Komornák:
Eszterházy-né: Neki ez dukál! Szép ma a drága,
Császárnénk, csak ringatózzék, népe csodálja!
ő csak mindig friss legyen, s szép! Csak nézi őt,
Nem kell, ócska intrikákkal bíbelődjék! olyan csoda lesz!
A főhercegnő is így látja helyesnek!
Arcára eperpakolás!
Más komornák: Törülközője kész-e már?
2. Komorna: Masszázshoz hozzálátok én!
3. Komorna: Készül a krém, a káposztás!
Feifalik: Hadd dolgozzak szemöldökén!
1. Komorna: Bőrére szép borjúszelet!
Más komornák: Kész van a krém, a káposztás!
Eszterházy-né: Gyorsan, egy vastagabb szelet borjút!
Más komornák: Most, hamar a pakolást!
Más komornák:
Eszterházy-né: A rózsavíz jön, kedvesem! Frissítő mélymasszírozás!
Csak némi festék, semmi más!
Feifalik: Hat óra egy hajápolás!
2. Komorna:
Eszterházy-né: Attól lesz csillogó a szem! Naponta van kézápolás!
Naponta egyszer húsleves - Arcára borjúszegy a jó,
úgy helyes, hogyha jól van filézve! arra csak az való!
Komornák:
Eszterházy-né: Császárnénk, csak ringatózzék, Szép ma a drága,
ő csak mindig friss legyen, s szép! népe csodálja!
Nem kell, ócska intrikákkal bíbelődjék! Csak nézi őt,
olyan csoda lesz!
Eszterházy-né: A császár!
1. Komorna: Ki?!
2. Komorna: A császár? Más komornák:
Egyszer sem jött még a császár
3. Komorna: Itt, ahol a császárné öltözik? ily órában!
Mind: Az hogy lehet?
F. József: Hol a császárné? Beszélnem kell vele!
Eszterházy-né: Még nem végzett az öltözködéssel, felség, de beszélhet vele!
A függöny mögött van, hallja önt!
Az már nem én lennék (repríz)
F. József: Hadd szóljak egy szót csak: te legyőztél, kedvesem!
Ha nem vagy az enyém, én azt érzem, szétesem!
Hát kérjél, s én bármit megteszek,
csak el ne hagyj engem!
És legyen, te nevelhetsz Rudolfból férfiút,
csak ne bánts, mert megöl, ha viszályból nincs kiút!
Csak mondd, mondd, hogy mit segítsek még -
én bármit megtennék!
Az országlás, kormányzás színház csupán,
ott éreznem mit sem szabad,
de színházat nem játszom véled tovább,
hisz sírok, hogy enyém maradj!
(Elisabeth előtűnik a függöny mögül)
Elisabeth: Ha megért egy barát, az felér most bármivel!
Én megyek, ha viszel, és vagyok, ha várni kell,
de ne kérd, hogy úgy éljünk, mint rég -
az már nem én lennék!
Elisabeth: Ha megért egy barát, Halál: Mit szépnek látsz ma még,
az felér most bármivel! az holnap már nem létezik!
Én megyek, ha viszel, Eltűnik bármiképp,
és vagyok, ha bármi kell, az idő nékem dolgozik!
de ne zárj be kérlek,
az nem volna élet - Halál: F. József:
az már nem én lennék! Csak enyém leszel! Elisabeth!
Elisabeth: Nem én lennék
I.FELVONÁS
Giccs
1. jelenet: A budai Mátyás-templom előtt
Lucheni: Erre csak, erre csak, apraja-nagyja,
miközben a katedrális mélyén,
ezen a nevezetes órán: ezernyolcszáz-hatvanhét júliusában
Bécs nagyura, Franz Joseph,
meg a páratlan, szép, kicsiny Elisabeth
már magyar királyi párrá is lészen –
élvezzék e fergeteges, nagy kedvezményt!
Most vegyenek, ez gyönyörű, örökös érték,
majdhogynem minden ingyen - erre csak, erre!
Ez ritka, drága kép –
Elisabeth a trónon, és véle kisfia!
Ez még oly megnyerő –
a képen szépen együtt a nagy família!
Itt összebújnak ők –
e tálka dísze, lám, királyi pár!
Itt a szép Elisabeth –
térdre hullva látni hagyja őt e csillogó pohár!
Bőven ömlik itt a téma, ez a ritka, nagy varász,
hű, de hercig itt, ugye tetszik?
E holmi mégse más: giccs! Giccs! Giccs!
De mégse higgyed úgy:
a földi lét valódi íze finomabb netán!
A tény nem érdekel, mert a tény,
ha ingyen árad, úgyis deprimál csupán!
Elisabeth a sztár –
csak ő a téma jó sok éve már,
de azt, hogy ő ki volt, nem árulhatja el se könyv, se film, se jó tanár!
Mi tiszteletre méltó, mi fényes itt e kép, mi más maradt e fényből,
csak ósdi hulladék: csak giccs! Giccs! Giccs!
Csak annyi még a lényeg: drága Sisikétek ócska érdekember, ó, szegény!
Mi népszerű e nő, bár az ő bankja hízott a bécsi nép tején!
Bár önmagának élt, de gyermekéért Sophie-val harcban állt,
és visszakapja csakugyan, de pár év múlva eltaszítja drága kisfiát!
De mért is jár a szám itt, ha semmi haszna nincs?
Az álmok és a tények, a szar, no és a kincs – csak giccs! Giccs! Giccs!
Éljen
Károlyi: Ki hitte volna?
Magyarország kiváltságokat kapott a Monarchián belül!
Saját Nemzetgyűlés! Saját Minisztérium!
Andrássy: És mindez barikádok és vérontás nélkül.
Ezt egyedül Erzsébetnek köszönhetjük!
Károlyi: És az anyósa iránt érzett gyűlöletének.
Az anyacsászárnő megeskette Ferenc Józsefet, hogy kemény marad.
Hatalmi harc volt, Erzsébet győzött – ezért vagyunk mi most szabadok!
Batthyány: Ezt nevezitek szabadságnak?
Csak egy kicsivel hosszabbra engedték a láncot!
Magyarország csak akkor lesz szabad, ha maga kormányozhat!
Andrássy: A politikában nem lehet egyszerre akarni mindent, Batthyány!
Türelmesnek kell lenni!
Batthyány: Magyarország már így is túl türelmes volt!
Meddig várjunk még?
Magyar nő: Nyílik a templomkapu!
Fiatal nemes: Népünk végre újraéled -
éljen, éljen, Erzsébet!
Férfiak: Hadd köszöntünk érte téged -
éljen, éljen, Erzsébet!
Nép: Szép lesz lennünk már magyarnak -
éljen, éljen, Erzsébet!
Nem leszünk mi többé gyarmat -
éljen, éljen, Erzsébet! Erzsébet!
Lucheni: Erzsébet jót tett véled, ó, magyar, Nép: Éljen, éljen, Erzsébet!
a szabadság közel, no és a teljes zűrzavar!
A nemzeti eszme az új divat ma már -
csak pár év, és összedől a Habsburg-kártyavár!
Lucheni: Jön a káosz, anarchia! Nép: Magyar sebnek gyógyítója -
Vége Bécsnek már! éljen, éljen, Erzsébet!
Nem élhet a régi világ! Nemzetünknek szószólója -
éljen, éljen, Erzsébet!
Mind: Elisabeth! Elisabeth!
Mama, hol vagy?
2. jelenet: Hálószoba a császári palotában
Gyermek Rudolf: Mama? Mama!
Mama, mondd hol vagy?
Mért nem vagy nálam?
Merre lehetsz, hol az ölelés?
Azt mondják, hogy túl sok a dolgod.
Mért nem vagy itt? Mért nem mesélsz?
Mama, ha nem jössz, nem jön az álom -
árnyakat látok a falakon!
Sírok, s nincsen, aki most ideül -
mama, mért hagysz egyedül?
Halál: Hisz úgysem hall, kár hívnod őt!
Rudolf: Ki vagy te?
Halál: Egy jó barát!
Ha kellek majd, visszajövök…
Rudolf: Maradj!
Halál: Csak bátran hívj!
Rudolf: Én sose félek, hős tudok lenni,
összeszedem magam, hogyha kell!
És egy macskát már ki is nyírtam -
ez durva világ, gyilkos egy hely!
Jaj, mamácska, oly jó ott lennem nálad!
Bárhova mész, sose viszel el!
A sok rossz árnyék mind idegyűl -
mama, mért hagysz egyedül?
Idegklinika
3. jelenet: Idegklinika Bécs közelében
Lucheni: Che bambino stupido!
Egy császárnétól nem lehet elvárni, hogy holmi gyerekekkel bíbelődjön!
Neki kötelességei vannak -
a szegényekhez és a betegekhez kell mennie!
De legszívesebben a szegény betegekhez megy: a bolondokházába!
Igazgató: Felség!
Lelkész: Micsoda megtiszteltetés!
Elisabeth: Az ápoltakat szeretném látni!
Igazgató: Parancsoljon!
Windisch: Nézzék, ez a nő bolond,
vagy szörnyen szemtelen -
nem lehet ő Elisabeth,
hisz a császárné én vagyok!
Bolond szegény!
Úgy öltözködik, mint én!
Elisabeth: Eresszék el azonnal! Beszélni szeretnék vele!
Elisabeth: Nézz csak rám! Windisch: Nézz csak rám!
Csak ismersz tán! Csak ismersz tán!
A császárné az én vagyok! A császárné az én vagyok!
Hajolj meg előttem!
Windisch: Szemérmetlen szélhámos – ez botrányos!
Térdelj végre le!
Csukják gyorsan tébolydába! Vihetik!
Parancsolom én!
Betegek I.: Szemérmetlen szélhámos – ez botrányos!
Tébolydába zárják őt be izibe!
Betegek II.: Szélhámos – ez botrányos!
Tébolydába! Tébolydába!
Bolond ez nagyon, vagy úgy tesz,
mintha nem tudná, ki is ő!
Betegek: Bolond ez nagyon, vagy úgy tesz,
mintha nem tudná, ki is ő!
Semmi, de semmi (Sárgaház - ballada)
Elisabeth: Ó, bárcsak tényleg én lennék
kényszerzubbonyban -
fűzőm helyett az megköti a testemet -
ez megköti a lelkem!
Úgy küzdöttem én sok apró, kis célért,
és mondd, mit értem el?
Semmit! Semmit!
Őrült világra őrült válasz – téboly!
Talán egy ugrás – örvény szélén állsz!
Zuhanni könnyedén!
Zuhannom kéne, hát mért van,
hogy borzongok előtte én?
Mert átkom az, hogy én már csak
Elisabeth legyek -
lehetnék tán Titánia,
s a gúnyos szavak éle mit se bántana!
Fönn remegek én, mint, ki kötélen jár,
a mélybe, ha nézek, nincs ott
semmi! Semmi!
Kín minden lépés, mégis megyek tovább,
bár rémisztőn hív, vár lent a
semmi! Semmi!
Biztos szabad és boldog, aki őrült –
ahhoz viszont bátorság kell!
Én játszom a bátrat, és teszem, mit kell,
bár nem más az élet, csak rút ármány,
undok csalás, mert e földön
nincs más! Nincs más!
-
Közjáték
Lucheni: Amúgy nem volna baj, hisz becsüli a császár ő -
a véleménye szent, a szava parancs már!
Nem tűri el Sophie, hogy fenyegesse őt a csőd,
és egybegyűjti mind, ki még mellette áll!
Vagy mi, vagy ő
4. jelenet: A főhercegnő szalonja a Hofburgban
Sophie: Ez már a csőd! Monarchiánk összetört,
hisz nem hallgat rám senki sem -
Elisabeth csak nevet ezen!
Nos ki az erős – ő, vagy mi?
Grünne: E bonyodalom nem semmi!
Rauscher: Itt dönteni kell!
Schwarzenberg: Nincs idő!
Mind: Fejünkre nőhet könnyen már e nő!
Rauscher: Az egyházat gúnyolja, nem szorult beléje hit,
de bölcs uralkodónk most őfeléje húz kicsit!
Kempen: Meg azt mondta még, gyanús az új kiegyezés!
Rauscher: A vesztünkre törhet, s az ügy veszélye nem kevés!
Sophie: Nagy most a tét!
Mind: Jól döntsünk hát -
veszélyben a császárság!
A haza a tét, mit tegyünk?
Grünne: S a jó uralkodó is ellenünk!
Schwarzenberg: Ez kétségbeejtő, kiáll sok jöttment magyarért,
egy volt felkelőt a bársonyszékig földicsért!
Kempen: Sok liberális eszmét meg tiltott verset megtanult…
Schwarzenberg: …s oly erkölcstelen lesz az udvar, mint e Pompadour!
Mind: Vagy ő, vagy mi! E bonyodalom nem semmi! (Együtt)
(kivéve Kempen) Itt dönteni kell, nincs idő! Fejünkre nőhet könnyen már e nő!
Hübner: Az ő hatása túl erős, a tőzsde is inoghat!
Kempen: De Goethe, Schiller mit neki – ő Heine-verset oktat!
Fejünkre nőhet könnyen már e nő!
Grünne: Hisz rabja az uralkodó!
Sophie: Na és?
Grünne: Mert szép a nő!
Annál is több – álomszép!
Sophie: Más nők is szépek!
Schwarzenberg: Ó, értem már!
Hübner: Hát persze!
Grünne: Micsoda terv!
Rauscher: Remek ötlet!
Sophie: Sebünkre így kerülhet csak gyógyír!
Hübner: Jöhet egy nő!
Mind: Egy másik nő!
Sophie: A jó uralkodót ez menti meg csupán!
Hübner: Ha rájönne arra, hogy nála is csak van különb…
Grünne: …hogy mind holtidő, mit ő e nő ölében tölt!
Schwarzenberg: Nos azt gondolom, hogy volna tán egy alkalom…
Grünne: Ha rám bízza őt, gyorsan nyélbe ütni én tudom!
Rauscher: Morális szempontból nézve a leghatározottabban vagyok kénytelene ellenezni!
Ám politikailag kiválónak tartom!
Sophie: Nagy most a tét!
Mind: Jól döntsünk hát! Veszélyben a császárság!
Csak ez a kiút!
-
Közjáték
Lucheni: Minden nemes férfi szereti, mi szép, és keresi a kultúrát,
mert finomak és szépek a műintézetek mind, mit az ember Bécsben lát!
Hisz színházból csak Bécsben is többtucatnyi áll, bár épp szezonja nincs még,
s ha terhire van már a sok kis balettpatkány, hát kereshet egy jobb bordélyt!
Na, nézzük, miből élünk!
Elpirulni, ó, itt az nem való
5. jelenet: Wolfné műintézete Bécsben
Wolfné: Csak semmi pánik, megkapsz itt bármit,
hiszen ez egy príma ház!
Izgulni mért kell? Elő a pénzzel,
viheted is azt, mit látsz!
+ Lányok: Elpirulni, ó, itt az nem való!
Ha a vágyad nagyon áll…
Wolfné: …gyógyírunk mindenre van, mi fáj!
Lucheni: De sok kis tiszta lányka e tiszta, rendes házba’…
Wolfné: …valóra válhat itt az álma mind!
Tatjana búja, s dundi; Maris butus, de tutti;
Helen visongat, hogyha ágyba megy!
Jut minden itt egy úrnak, e csöcsök mindent tudnak,
s mit Madelaine nyújt, az tényleg ritka kegy!
Lucheni: Izgalmasabb csak attól még, hogy megfertőzték a kicsikét!
Wolfné, Lányok: Csak semmi pánik, megkapsz itt bármit,
hiszen ez egy príma ház!
Izgulni mért kell? Elő a pénzzel,
viheted is azt, mit látsz!
Elpirulni, ó, itt az nem való!
Ha a vágyad nagyon áll,
gyógyírunk mindenre van, mi fáj!
(Belép Grünne)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
