Moliere:A F�SV�NY

HARPAGON

(Tolvajt kiab�lva hajadonf�tt j�n a kert fel�l.) Fogj�k el! Tolvaj! Rabl�! Gyilkos! Gyilkos! Igazs�got nekem, igazs�gos �g! Elvesztem, meggyilkoltak, elv�gt�k a torkomat, elrabolt�k a p�nzem. Ki volt az? Hova lett? Hol van? Hol bujk�l? Hol keressem? Merre fussak? Merre ne fussak? Nincs ott? H�t amott? H�, h�! Meg�llj, gazember! Vissza a p�nzemet! (Megragadja a saj�t karj�t.) ���! Nem, ez �n vagyok. Megh�borodtam, nem tudom, hol vagyok, mit csin�lok. Jaj, �des p�nzem, �des p�nzem, dr�ga bar�tom, megfosztottak t�led, �s hogy te nem vagy nekem, oda a t�maszom, a vigaszom, oda a boldogs�gom: v�gem van, nincs mit keresnem ezen a f�ld�n, �n nem tudok �lni n�lk�led. K�sz, nem b�rom tov�bb: meghalok, meghaltam, eltemettek. Nem akar valaki felt�masztani? Csak adja vissza az �n kedves p�nzecsk�met, vagy mondja meg, hogy ki vitte el. Tess�k? Mondott valamit? Senki!... B�rki k�vette is el a gaztettet, j�l kileste az alkalmat: pont azt az id�t v�lasztotta ki, amikor azzal a gazember fiammal besz�ltem. Megyek h�vom a rend�rs�get, k�nvallat�s al� fogatom az eg�sz h�zat: a csel�deket, inasokat, fiamat, l�nyomat, saj�t magamat. Mennyi sok ember k�r�s-k�r�l! �s b�rkire n�zek mindenki gyan�s, �s mindenr�l azt hiszem, hogy a tolvajom. H�! Maguk ott! Mir�l besz�lnek? Csak nem a tolvajr�l? Mi az a zaj odaf�nt? Nem a tolvajom van ott? K�ny�rg�k: ha tud valaki valamit a tolvajr�l, sz�ljon nekem, j�? Nem maguk k�zt rejt�zk�dik? Csak b�mulnak r�m �s kinevetnek. Ki fog der�lni, hogy �k is benne voltak a rabl�sban. Rajta, gyorsan! Rendbiztost, poroszl�kat, b�r�kat ide! K�nz�eszk�z�ket, bit�f�t, h�h�rokat! Azt akarom, hogy mindenkit akasszanak fel, �s ha nem tal�lom meg a p�nzem, a v�g�n �n magam fogom felakasztani magamat.