ÉVA: Éva a nevem. Sosem mentem férjhez. Minek? Mindig el voltam látva férfiakkal. Néha ötnél is több volt egy éjszaka. Tizenöt éves koromban kezdtem az ipart. Megtettem, amit akartak tőlem, és mindent akartak, amit az én szakmámban akarni szoktak. Volt egy barátom, aki a rendőrségnél elintézte az engedélyemet, így sosem kellett törvénytelenül dolgoznom. Adóra ötven százalék ment el a bevételemből, a barátom harmincat követelt. Nekem tehát húsz százalék maradt. De takarékos voltam és rendszerető. Azt mondtam magamnak: Évi, meg fogsz öregedni. És meg is öregedtem. Hatvanöt éves koromra együtt volt a pénz, hogy befizessem magamat ide az öregotthonba. A barátom, Egon Müller, tíz évvel ezelőtt meghalt Asconában mint milliomos. Mert hát többen is dolgoztak neki. Rátermett ember volt, és a többi férfival összehasonlítva, akiket ismertem: a legtisztességesebb. A szakma gyakorlása közben sosem éreztem semmit, de arra büszke vagyok, hogy az egészet testi és lelki károsodás nélkül csináltam végig. Az öregotthonban napközben szerelmes regényeket olvasok, este ülök a tévé előtt. Legszívesebben Simon Templart nézem, de Bonanzát is szeretem. Ha én ilyen férfiakkal találkoztam volna, másképp alakult volna az életem, de hát ilyen férfiak csak a tévében léteznek. |