�VA: �va a nevem. Sosem mentem f�rjhez. Minek? Mindig el voltam l�tva f�rfiakkal. N�ha �tn�l is t�bb volt egy �jszaka. Tizen�t �ves koromban kezdtem az ipart. Megtettem, amit akartak t�lem, �s mindent akartak, amit az �n szakm�mban akarni szoktak. Volt egy bar�tom, aki a rend�rs�gn�l elint�zte az enged�lyemet, �gy sosem kellett t�rv�nytelen�l dolgoznom. Ad�ra �tven sz�zal�k ment el a bev�telemb�l, a bar�tom harmincat k�vetelt. Nekem teh�t h�sz sz�zal�k maradt. De takar�kos voltam �s rendszeret�. Azt mondtam magamnak: �vi, meg fogsz �regedni. �s meg is �regedtem. Hatvan�t �ves koromra egy�tt volt a p�nz, hogy befizessem magamat ide az �regotthonba. A bar�tom, Egon M�ller, t�z �vvel ezel�tt meghalt Ascon�ban mint milliomos. Mert h�t t�bben is dolgoztak neki. R�termett ember volt, �s a t�bbi f�rfival �sszehasonl�tva, akiket ismertem: a legtisztess�gesebb. A szakma gyakorl�sa k�zben sosem �reztem semmit, de arra b�szke vagyok, hogy az eg�szet testi �s lelki k�rosod�s n�lk�l csin�ltam v�gig. Az �regotthonban napk�zben szerelmes reg�nyeket olvasok, este �l�k a t�v� el�tt. Legsz�vesebben Simon Templart n�zem, de Bonanz�t is szeretem. Ha �n ilyen f�rfiakkal tal�lkoztam volna, m�sk�pp alakult volna az �letem, de h�t ilyen f�rfiak csak a t�v�ben l�teznek.