Turbuly Lilla
Az elhagyott lak�s

A z�r is olyan furcsa, n�ha be sem enged,
csak �gy, ha duruzsolok neki egy kicsit,
ett�l megenyh�l, diszkr�ten kattan egyet -
kis k�zj�t�kunk fel m�gsem vid�t.

Tudom, mi v�r: az elhagyott lak�s ma
bossz�t �ll, s�rtetten dacol velem,
vakul� t�kr�t fon k�rbe a r�ma,
�s pattog a fest�k a r�gi k�peken.

Nem rajta m�lt, hogy viszonyunk meglazult,
�s m�shol mondom: k�sz�ntlek, otthon �des -
hogy k�lcs�nadtam, a helyzet nem javult,
bizalmi v�ls�g ez, �s egyre m�lyebb.

Pr�b�lkozzon b�r �jb�l �s �jb�l,
mit egy�tt �lt�nk �t, nem j�n el megint,
hi�ba vet fel t�rgyakat a m�ltb�l
szesz�lyes, bels� ritmusa szerint.

A szemk�zti h�z olyan, mint r�gen,
a sz�ke asszony m�g mindig Robit keresi,
de f�rje most nem gy�jt r� az erk�lyen,
mint szokott, mik�zben az ablakunkat lesi.

K�nyvek �s k�nyvek: �gynem�tart�ban,
�r�asztal alatt �s bef�ttek hely�n,
j�, ezt megvettem a Blues Bagolyban,
kedves, �m kiss� sz�tes� reg�ny.

Vagy itt ez a m�sik k�zik�nyv:
"Hogyan legy�nk boldogtalanok?"
Megtanultam n�gy �ve (volt is annyi k�nny),
olvasni bel�le t�bbet nem akarok.

Lak�s elad�, negyvenk�t n�gyzetm�ter
z�ld�vezetben - sz�l majd a hirdet�s.
Az �lethez egyszerre egy sz�nt�r kell?
Lehet, hogy kett� m�r kev�s.