RAOUL

 

Christine lesz az apród, Carlotta lesz a grófné.

 

GIRY

 

...így lesz, hogyha...

 

MEG

 

...így lesz, hogyha tán...

 

MIND

 

Újból azt halljuk, hogy ordít a nép:

 

"Szép Prima Donna, még! Még!

 

FANTOM

 

Ha háborút akartok, hát legyen háború! Ha nem engedelmeskedtek a parancsaimnak, a katasztrófa minden képzeletet felülmúl majd!

 

MIND

 

És még!"

 

6. jelenet

 

AZ "IL MUTO" NYITÁNYA

 

(Az operaház színpada. A vörös bársonyfüggöny leeresztve.

ANDRÉ és FIRMIN a nézõteret lesi a bal páholy alól. RAOUL

felbukkan mögöttük.)

 

 

RAOUL

 

Uraim, nyugodjanak meg és foglalják el a helyüket! Én addig

átmegyek az ötös páholyba.

 

ANDRÉ

 

Bizonyos abban, Monsieur, hogy helyesen teszi?

 

RAOUL

 

Kedves Monsieur André! Szemmel láthatólag nincs is máshol üres

hely, mint az ötös páholyban...

 

 

(Az igazgatók felmennek a bal oldali páholyba. RAOUL a

színpadon keresztül elindul az ötös páholy felé.)

 

7. jelenet

 

ALBRIZZIO "IL MUTO" CÍMÛ OPERÁJÁNAK ELÕADÁSA

 

(A függöny szétmegy, 18. századi szalont látunk. A GRÓFNÉt

CARLOTTA alakítja, SERAFIMOt, a cselédlánynak álcázott

apródot CHRISTINE. A szobában két bizonytalan nemû figura:

egy FODRÁSZ és egy ÉKSZERÉSZ. Az ÉKSZERÉSZ segédje

MEG. Jelen van egy idõsebb HÖLGY is, a grófné bizalmasa.

MEG kivételével mindnyájan élvezettel tárgyalják a GRÓFNÉ

kalandját SERAFIMOval.)

 

HÖLGY

 

Úgy hírlik, a grófné szíve apródjáért ég.

 

ELSÕ PIPERKÕC

 

A gróf megtudja, lesz botrány!

 

MÁSODIK PIPERKÕC

 

A gróf egy kissé balfácán.

 

HÖLGY

 

Egy kétes légyott, nász itt, férj ott!

 

MIND

 

Szép, szép, szép!

 

Egy pásztoróra, úrnõ, szolga,

 

szép, szép, szép!

 

 

(A figyelem a páholyukban ülõ igazgatókra irányul.)

 

 

A PÁHOLYBAN

 

 

ANDRÉ

 

Hát igen! A jó öreg operák!

 

FIRMIN

 

A jó öreg díszletek!

 

ANDRÉ

 

A jó öreg énekesek...

 

FIRMIN

 

Minden képzeletet felülmúló katasztrófa? Hát nevetséges!

 

 

A SZÍNPADON

 

 

CARLOTTA (GRÓFNÉ)

 

Serafimo, hisz ez álca pompás!

 

 

(Kopogás)

 

 

De ki lehet ez?

 

 

DON ATTILIO

 

Itt a kicsi férjed, nyiss hát ajtót!

 

A PÁHOLYBAN

 

ANDRÉ

 

Micsoda teltház!

 

FIRMIN

 

Minden képzeletet felülmúló katasztrófa! Nevetséges!

 

A SZÍNPADON

 

DON ATTILIO

 

Drágám! Angliába szólít néhány államügy. Itt ez a lány majd

felügyel rád. (Félre) Bár szívesebben vinném magammal!

 

CARLOTTA (GRÓFNÉ) (Félre)

 

A vén bolond elutazik!

 

DON ATTILIO (Félre)

 

Ifjú hitvesem megcsal, ezt gyanítom. Nem utazom, inkább elbújok

ott, s lesben állok!

 

Adio!

 

CARLOTTA (GRÓFNÉ)

 

Adio!

 

KETTEN

 

Adio!

 

CARLOTTA (GRÓFNÉ)

 

Serafimo! Nem kell ez álca rád!

 

 

Egy szót sem szólhatsz! Hát csókra nyújtsd a szádat inkább!

 

 

Vén hibbant, pórul jársz! Ha, ha, ha (stb.)

 

 

Jobb egy lázas, mint egy "házastársas" nász!

 

 

CARLOTTA (GRÓFNÉ) ÉS A KÓRUS

 

 

Vén hibbant, mit sem sejt! Ha, ha, ha (stb.)

 

 

Ó, ha tudná, háza mennyi titkot rejt!

 

(CARLOTTA kiereszt néhány koloratúrát. A zenébe belopódzik a

FANTOM témája. Hirtelen a semmibõl felharsan a FANTOM

hangja.)

 

FANTOM

 

Az ötös páholy üres legyen! Ezt parancsoltam!

 

 

(Vérfagyasztó szünet. Általános zavarodottság. CHRISTINE

félelemmel telve áll.)

 

MEG

 

 

Vigyázz! A Fantom újra itt jár!

 

 

CHRISTINE

 

Ez õ! Tudom, ez õ!

 

 

CARLOTTA (Ráripakodik CHRISTINE-re)

 

A te szereped néma, te kis béka!

 

 

FANTOM

 

Béka, Madame? Talán inkább ön a béka!

 

 

(A zavar riadalommá fokozódik. A közönség morajlik.)

 

 

CARLOTTA (A karmesterhez)

 

Maestro! Vissza az én recitativómhoz!

 

 

CARLOTTA (GRÓFNÉ)

 

Serafimo! Nem kell ez álca rád!

 

 

(Dühösen letépi CHRISTINE parókáját.)

 

 

Egy szót sem szólhatsz, hát csókra nyújtsd a...

 

 

Brekk!

 

 

(Ének helyett egy brekegõ hang hagyja el a torkát. Döbbent csend.

CARLOTTA szintén elképedve áll, de erõt vesz magán, és

folytatja. Újabb zavaró hang hallatszik: a FANTOM nevetése

elõbb halkan, majd egyre hisztérikusabban.)

 

 

CARLOTTA (GRÓFNÉ)

 

 

Vén hibbant, pórul jársz! Ha, ha, ha, ha, ha!

 

Brekk, brekk, brekk...

 

 

(Az igazgatók leállítják a zenét. A nézõtéren végighullámzik a

döbbenet. Miközben a brekegés folytatódik, a FANTOM nevetése

erõsödik, majd minden hangzavart túlharsog. CARLOTTA zokog.)

 

CARLOTTA

 

Non posso piu...

 

Nem tudom folytatni...

 

Nem tudok énekelni...

 

Nem tudok énekelni!

 

(ANDRÉ és FIRMIN besietnek a színpadra. A CARLOTTAt

támogatja PIANGI karjaiba, aki kivezeti a nõt, FIRMIN pedig kiáll

a nézõk elé.)

 

FIRMIN

 

Hölgyeim és uraim, a bocsánatukért esedezünk! Az elõadást tíz

percen belül folytatjuk...

 

(Szavait az ötös páholy felé intézi.)

 

... amikor is Christine Daae kisasszony veszi át a grófnõ szerepét.

 

CHRISTINE

 

Raoul!

 

RAOUL

 

Nyugodj meg, Christine! Veled vagyok!

 

ANDRÉ (rögtönöz)

 

Hölgyeim és uraim! Addig is ajánljuk figyelmükbe a balettot az

opera harmadik felvonásából!

 

(A karmesternek)

 

Maestro! Elõre hozzuk a balettot! A balettot! Most!

 

(Az igazgatók kimennek, a zene újraindul. A táncosok mögött a

háttérben egy erdei tisztás képe ereszkedik le. A Nimfák tánca

elkezdõdik. Hátul a függöny mögött a FANTOM vészjósló

árnyékát látjuk. MEG észreveszi és felsikolt. Joseph Buquet

felakasztott holtteste válik láthatóvá. RAOUL kirohan a páholyból.

Kitör a pánik.)

 

CHRISTINE

 

Raoul! Raoul!

 

RAOUL

 

Christine, gyere velem!

 

CHRISTINE

 

Menjünk fel a tetõre! Ott biztonságban leszünk!

 

(FIRMIN megpróbálja lecsillapítani a közönséget, közben

mûszakiak, tûzoltók stb. lepik el a színpadot.)

 

FIRMIN

 

Hölgyeim és uraim! Kérem, maradjanak a helyükön! Õrizzék meg

a nyugalmukat! Csak egy kis baleset történt! Egy egyszerû

baleset...

 

(A zûrzavarban elsötétül a színpad.)

 

 

8. jelenet

 

A TETÕN

 

(Az Operaház kupolája, tetején a Gyõzedelmes Apolló szobra. Az

alkonyi égen csillagok. Körben háztetõk, lámpák, templomtornyok

a távolban. Párizs éjjel. A lépcsõházból világosság szûrõdik fel.

RAOUL és CHRISTINE érkeznek sietve, a lány félõrült a

rémülettõl, a fiú folyton a szavába vág, hogy nyugtatni próbálja.)

 

RAOUL

 

Miért hoztál fel ide?

 

CHRISTINE

 

Veszélyben voltunk!

 

RAOUL

 

Ránk várnak lenn!

 

CHRISTINE

 

A Fantom! Ott könnyen megtalál!

 

RAOUL

 

Christine, ezt nem mondd!

 

CHRISTINE

 

Végez velem!

 

RAOUL

 

Ne gondolj erre!

 

CHRISTINE

 

Vérszomjas gyilkos! Nem fél senkitõl.

 

RAOUL

 

Lázálom! El fog tûnni!

 

CHRISTINE

 

Az Operaház Fantomja ha kell, hát újra öl!

 

RAOUL

 

Hidd el, hogy ez az egész csak mese,

 

mert nincs, nem létezik a Fantom!

 

CHRISTINE

 

Ember vagy állat ez? Gyilkol, ha kell!

 

RAOUL

 

Ember vagy állat ez? Piszkos kis árny!

 

CHRISTINE

 

Mindenhol megtalál! Hogy bújjak el?

 

RAOUL

 

Törvényen kívül áll, úgy véli tán!

 

KETTEN

 

Sejtelmes látomás, kit rejt a mély.

 

A Fantom, ez a titokzatos lény

 

CHRISTINE

 

rég bennem él.

 

RAOUL

 

rég benned él.

 

Ne félj! Csak képzelgés a Fantom!

 

CHRISTINE

 

Raoul, ott jártam!

 

Nála jártam, a rejtekén,

 

ahol minden kis fényt

 

lassan elnyel a mélység...

 

mélység...

 

Raoul, én láttam!

 

Még az arcát is láttam én!

 

Bárcsak feledni tudnám, de nem megy,

 

mert formátlan, borzalmas arc,

 

amit elrejt a mélység...

 

mélység...

 

(Transzban, majd egyre nagyobb elragadtatással.)

 

Ám ha szólt, mégis átjárt ez a fénylõ hang,

 

aztán szárnyára vett egy bûvös dal,

 

bennem zengett, s a lelkem égig szállt!

 

Ilyet még soha nem éreztem tán.

 

RAOUL

 

Amit hallottál, álom volt csupán!

 

CHRISTINE

 

De milyen más, amit két szemében látsz...

 

Csak fájdalom, esdeklés és rajongás.

 

RAOUL

 

Christine! Christine!

 

FANTOM (nem látjuk)

 

Christine!

 

CHRISTINE

 

Mi volt ez?

 

(A pillantásuk újra találkozik, a hangulat megváltozik.)

 

RAOUL

 

Nincs több lázas rémkép, mi vaksötétbe hív!

 

Ne félj, nem bánthat senki!

 

Jöjj hozzám megpihenni!

 

Rémült órák könnyét én felszárítom mind.

 

Ne félj, melletted állok,

 

csak egy szavadra várok!

 

CHRISTINE

 

Nézz rám mindig ilyen égõ szemmel!

 

Érzem, nem hagysz többé egyedül.

 

Légy hát mellettem, míg élsz, s míg élek!

 

Ölelj át, és múlik már az éj!

 

Csak ennyit kérek én.

 

RAOUL

 

Oltalmazlak mától, nincs több rettegés.

 

Nincs több lidérces álom

 

a két karom ha átfon.

 

CHRISTINE

 

Árnyak nélkül élni, csak ennyit szeretnék!

 

És még az kell, hogy itt légy,

 

hogy elbújtass és megvédj.

 

RAOUL

 

Hát válassz társadnak míg élsz, s míg élek!

 

Mától nem bánt többé a magány.

 

Szólíts kedvesednek most és mindig!

 

Ezután már mindig légy enyém