CILLA: Cilla a nevem. Ápolónő voltam egy nagy falu melletti kórházban. A közelben volt egy pisztrángtelep. Sok embert ápoltam. Láttam szülést meg halált. Volt, aki félt a haláltól, volt, akit nem érdekelt, volt, aki nem tudott semmit. Először még együttéreztem az emberekkel, ez hamarosan elmúlt, a végén már akkor sem örültem, ha gyerek született: a halál táplálékát láttam benne, semmi mást. Az emberek, akiket gyógyítottam, távozáskor csokoládét adtak nekem, vagy egy könyvet, ajánlással, azután elfelejtettek, és én is elfelejtettem őket. Szabad időmben az öcsém feleségének segítettem. Beteges volt, három gyerekkel, akik nem szerettek engem, és én sem szerettem őket. Szabadság alatt egyszer elmentem Grindelwaldba és egyszer Firenzébe, de mindig esett az eső. Michelangelo Dávidjában is csalódtam. A férfiak nem ilyenek. Egyszer viszonyom volt egy fiatal segédorvossal. Kétszer háltunk együtt, akkor elvette a főorvos lányát feleségül. Amikor később egyszer megint le akart feküdni velem, én már nem akartam.
|