MENYH�RT: Mit mondjak m�g r�la? Sok jogom nincs hozz�, hogy b�rkit is csep�ljek. N�lk�lem nem is lobogna ez a g�r�gt�z. �n gy�jtottam meg. No, meg n�h�ny hozz�m hasonl� balek. Mi hoztuk be �ket a v�rosba, �n meg a bar�taim. �ket, szeg�nyeket. Azt a k�t boldogtalant, akiket ma �nnepl�nk. Ma m�r nevetek ezen az eg�szen. Egy sz�p napon, a v�ros hat�r�ban, egy r�gi kript�ban r�juk bukkantam – igen, �r�juk, akikr�l ott fent (A sz�npadra mutat.) a mese sz�l. Gy�ny�r�ek voltak. Romlatlanok. Tiszt�k. �s ez a v�ros m�r akkor is meg�rte a p�nz�t. No – mondom magamban – ha ezek itt felt�madn�nak, �gy ahogy vannak, restaur�l�s n�lk�l is – an�lk�l, hogy b�rmivel is ki kellene �ket eg�sz�teni – mert nem hi�nyzott egy porcik�juk sem – teh�t �gy, ahogy vannak, meg tudn�k v�ltoztatni maguk k�r�l a vil�got. Mert bizony�ra olyan sz�pen �ln�nek, amilyen igazul �ltek �s haltak akkor. Ahogy ezt v�giggondoltam, abban a pillanatban – ak�r hiszed, ak�r nem – felt�madtak. Diadalmenetben hoztuk be �ket a v�rosba. Persze, r�gt�n akadtak k�tked�k – f�leg a magas vezet�sben – vizsg�latoknak vetett�k al� �ket, m�g j�, hogy kutat�ablakot nem v�gtak rajtuk, v�g�l is hiteles�tett�k eredetis�g�ket, noha a vegyelemz�st�l eltekintettek. �s �n v�rtam a hat�st. Az eredm�nyt. A v�ltoz�st. H�t, az be is k�vetkezett. No, nem a v�rosban, hanem �benn�k. Beszippantotta, saj�t k�p�re form�lta �ket a v�ros, s noha idegenforgalmunk megn�vekedett, sz�llod�ink sz�ma j�csk�n gyarapodott, egy hazuggal sem lett�nk szeg�nyebbek. S�t, �k lettek takar�ja, c�g�re hazugs�gnak, �ncsal�snak, megalkuv�snak. �n pedig r�j�ttem, hogy amit rem�ltem, �lom volt csak, melynek ”Sz�l�je elm�l�z� agyvel�, nemz�je fecske r�pt� k�pzelet.”