Egy este                                                                                                                             
                                                                                                       SAMUEL BECKETT

A f�ld�n fek�dt, �gy tal�ltak r�. Senkinek sem hi�nyzott. Senki sem kereste. Egy �regasszony tal�lt r�. �gy �ltal�noss�gban sz�lva. Olyan r�gen t�rt�nt.

Az asszony b�kl�szott, vadvir�got keresett. Csak s�rg�t. Csak arra volt szeme, �gy azt�n belebotlott az ott fekvõbe. A f�rfi arccal a f�ldre borulva, sz�tt�rt karokkal fek�dt. Az �vszak ellen�re nagykab�t volt rajta. A test takar�s�ban hossz� sor gomb fogta �ssze v�gig. Mindenf�le form�j� �s m�retû gombok. F�ggõlegesen viselve a kab�t sz�rnya a f�ldet s�p�rte. Mintha ez �sszef�ggene. A fej k�zel�ben, a f�ld�n egy kalap hevert cs�l�n. Egyszerre a karim�j�n meg a tetej�n. A fekvõ f�rfi a z�ldes kab�tban nem volt feltûnõ. T�volr�l a kutat� szem csak a feh�r fejen akadhatott volna meg. L�thatta m�r az asszony valahol? Valahol, talpon? Csak lassan. Az asszony feket�ben volt. Hossz�, fekete szokny�ja szeg�lye a f�v�n siklott ut�na. Alkonyodott. Ha most kelet fel� venn� az �tj�t, �rny�ka elõtte j�rna. Hossz�, fekete �rny�k. Ideje beterelni a juhokat. De juhok nem voltak. Az asszony egyet se l�tott. Ha arra t�ved egy harmadik, csak õket kettej�ket l�tja. Elõsz�r az �regasszonyt, �llva. Azt�n, m�r k�zelebbrõl, azt a fekvõt. Mintha ez �sszef�ggene. A n�ptelen mezõ. Az �regasszony, feket�ben, mozdulatlanul. A test a f�ld�n, mozdulatlanul. A fekete kar, v�g�n a s�rga. A feh�r haj a fûben. Az ests�t�tbe hanyatl� kelet. Csak lassan. Az idõj�r�s. Eg�sz nap felhõs �gbolt, alkonyatig. Nyugat-�szaknyugatra, m�r alkonyp�rban, a nap v�g�l elõbukkan. Esõ? P�r csepp, ha �gy tetszik. P�r csepp reggel, ha �gy tetszik. Most, befejezni. Olyan r�gen t�rt�nt. Az asszony, k�nyszerûs�gbõl eg�sz nap odabent, kij�n, mikor a nap elõbukkan. Sietõs l�ptekkel indul a mezõre. Meglepõdve, hogy �tk�zben egy l�lekkel sem tal�lkozott, l�zasan b�kl�szni kezd, vadvir�got keres. L�zasan l�tja, az est hamarosan lesz�ll. Meglepõdve megjegyzi, mi�rt nincs itt ebben az �vszakban juhok sokas�ga. Feket�t visel, ami�ta csak fiatalon meg�zvegy�lt. B�kl�szik, olyan vir�got keres, amilyet õ szeret, a s�rj�ra vinn�. Ha a fekete kar v�ge nem k�v�nn� a s�rg�t, egy sz�l se volna. �gy viszont a lehetõ legkevesebb van. Ezen is meglepõdik, most m�r harmadszor, mi�ta kij�tt. Mert ebben az �vszakban errefel� garmad�val nõnek. �reg bar�tja, az �rny�ka, terh�re van. Olyannyira, hogy arccal a nap fel� fordul. Ami vir�g nem esik az �tj�ba, azt oldalazva k�zel�ti. V�rja a nap al�sz�llt�t, hogy a hosszas alkonyf�nyben megint szabadon b�kl�szhasson. Zavarja hossz�, fekete szokny�ja surrog�sa is a f�v�n. F�lig lehunyt szemmel mozog, mintegy a f�ny delej�ben. Tal�n azt mondja mag�ban, sok ennyi meglepet�s egyetlen m�rciusi vagy �prilisi est�re. Sehol senki. Egy �rva b�r�ny se. Vir�g is csak elv�tve. Zavar� �rny�k �s surrog�s. �s mindezt tetõzi a r�m�let, amikor a l�ba a testhez �r. V�letlen. Senki sem kereste. Senkinek sem hi�nyzott. Az egym�shoz �rõ ruh�k feket�je �s z�ldje. A feh�r k�zel�ben a p�r sz�l szakajtott vir�g s�rg�ja. A v�n arc a r�esõ f�nyben. Tableau vivant, ha �gy tetszik. A maga m�dj�n. Mostant�l minden n�ma csend. Mindaddig, m�g az asszony k�ptelen mozdulni. A nap v�g�l eltûnik, �s vele minden �rny�k. Minden �rny�k itt. Lassan feketedõ alkony�g. �jszaka, se hold, se csillagok. Mintha mindez �sszef�ggene. De errõl ne t�bbet.

                                                                                               Bark�czi Andr�s ford�t�sa