NYINA
Mi�rt mondta, hogy megcs�kolja a l�bam nyom�t? Hisz engem meg kellene �lni. (Az asztalra hajtja a fej�t) �gy elgy�tr�dtem! Pihenni k�ne... pihenni. (Felemeli fej�t) �n sir�ly vagyok... De nem! Sz�n�szn� vagyok. No, igen! (Meghallja Arkagyina �s Trigorin nevet�s�t, f�lel, azt�n a bal ajt�hoz szalad, �s bekukucsk�l a kulcslyukon) � is itt van... (Visszamegy Trepljovhoz) H�t igen... J�l van, no... Igen... � nem hitt a sz�nh�zban, mindig kinevette az �br�ndjaimat, �gyhogy lassank�nt �n is elvesztettem a hitemet �s a b�tors�gomat... Azt�n j�ttek a szerelem gondjai, a f�lt�kenys�g, az �r�k�s remeg�s a kicsi�rt... Kicsinyes lettem, jelent�ktelen, �rtelmetlen�l j�tszottam... Nem tudtam, hova tegyem a kezemet, nem tudtam �llni a sz�npadon, nem voltam ura a hangomnak. Maga nem tudja meg�rteni, milyen �llapot, amikor a sz�n�sz �rzi, hogy f�rtelmesen j�tszik. �n sir�ly vagyok. Nem, nem az... Eml�kszik, lel�tte azt a sir�lyt? V�letlen�l j�tt egy ember, megl�tta �s unalm�ban elpuszt�totta... Egy kis elbesz�l�s t�m�ja... De nem err�l van sz�... (Megd�rzs�li a homlok�t) Mit is akartam?... A sz�nh�zr�l besz�ltem. Most m�r nem �gy vagyok vele... Most m�r igazi sz�n�szn� vagyok, �lvezettel, elragadtat�ssal j�tszom, megm�morosodom a sz�npadon, �s csodasz�pnek �rzem magam. �s most, ami�ta itt lakom, folyton csak j�rk�lok, barangolok, gondolkozom, gondolkozom, �s �rzem, hogy napr�l napra gyarapszik a lelkier�m... �s most m�r tudom, �rtem, Kosztya, hogy a mi p�ly�nkon - mindegy: ak�r a sz�npadon j�tszunk, ak�r �runk - nem a h�rn�v, nem a ragyog�s a f�, nem az, amir�l �n �br�ndozom, hanem az, hogy tudjunk t�rni. Tudd viselni a keresztedet, �s higgy! �n hiszek, �s m�r nem f�j �gy, �s ha hivat�somra gondolok, m�r nem f�lek az �lett�l.