Gioacchino Rossini: A SEVILLAI BORBÉLY

Szereplők:

Almaviva gróf                tenor

Bartolo, orvos               bariton

Rosina, a gyámleánya         szoprán

Figaro, borbély              bariton

Basilio, zenemester          basszus

Berta, házvezetőnő           mezzoszoprán

Fiorello, a gróf szolgája    bariton

Tiszt                        basszus

ELSŐ FELVONÁS

1. kép

(Utcarészlet Bartolo doktor háza előtt, hajnalodik)

FIORELLO

Gyertek csak csendesen, ne halljak szót!

Mutatom majd, hova megyünk.

A ZENÉSZEK KÓRUSA

Nem szólunk, nem bizony, lassan megyünk.

FIORELLO

Erre megyünk! Halkan!

KÓRUS

Lassan megyünk! Halkan!

MIND

Kihalt az utca és mély a csend,

Gyerünk a dallal, nincs senki fent.

A GRÓF

(halkan)

Fiorello, hollá!

FIORELLO

Tessék, uram.

A GRÓF

Zenész akadt-e?

FIORELLO

Már mind itt van.

A GRÓF

Bravo, bravissimo, lassan, csak lassan,

Halkan, hogy semmi baj itt ne legyen!

KÓRUS

Nem szólunk, nem bizony egy árva szót.

FIORELLO, A GRÓF

Csak csendesen, helyben vagyunk!

Halkan! Ne halljak szót!

A GRÓF

Már a mosolygó hajnal

áttör az éjnek árnyán,

S még most is alszol, drágám,

ó mért nem ébredsz már? Ah!

Ébredj, te édes lányka,

Sajnáld a fájó szívem!

Itt künn a vágy s a bánat

forró fohásza hív,

ó nézz ki, hadd lássam

bűbájos szép arcod,

S lelkemben ily nagy harcot

Ne vívjon a vágy!

ó, mily szép lesz, mily jó lesz

Majd enyhíti kínomat,

Mint bársony, úgy simogat,

Oly áldásos, lágy . . .

Hej, Fiorello!

FIORELLO

Parancsol?

A GRÓF

Nem látsz semmit?

FIORELLO

Nem, uram!

A GRÓF

Ah, hiába volt reményem!

FIORELLO

Kérem szépen, megvirrad mindjárt!

A GRÓF

Én nem bánom, mit tegyek?

Mind hiába, jó barátim!

KÓRUS

Jóuram!

A GRÓF

Halljátok, mit mondok:

Hagyjatok a zeneszóval!

Nincs szükségem reátok már!

FIORELLO

Kászálódni, itt van az óra,

Vége van, menjetek el!

(Fiorello kiosztja a gróftól kapott pénzt

a zenészek között, akik hálálkodva kezét

és ruháját csókolgatják.)

KÓRUS

Adjon Isten ezerannyit,

Szálljon áldás a fejére,

Bőkezű a nóta bére,

Megfizette finoman!

Milyen kedves, milyen szíves,

Már csak ilyen a finom úr,

Mert megfizette finomul.

A GRÓF

Jól van, jól van, fogd be szádat,

Ne üss lármát, az apádat!

Átkozottak, pusztuljatok már,

Csőcselék ti, menjetek!

Felverik még mind az utcát,

Mind a szomszéd népeket!

Ej, átkosak, pusztuljatok hát!

FIORELLO

Lassan, lassan, milyen lárma,

Átkozottak, menjetek!

Fellármáztok minden házat,

Én mindjárt dühös leszek!

Átkozottak, menjetek már,

Gyorsan menjetek!

A GRÓF

Tapintatlan népség!

FIORELLO

A lármájukkal elronthatnak mindent,

Felzavarják az ágyból az egész házat,

Csak, hogy elmentek végre!

(Figaro a színfalak mögött dalol)

A GRÓF

De ki háborgat újra?

Majd megvárom, míg elmegy, elbújok addig.

Itt nem látszom, de mindent látok szépen,

Pirkad a hajnal, de hát a szerelem nem szégyen.

(Elbújik.)

FIGARO

(gitárral a vállán)

La-la-la . . .

Lássátok bennem a legremekebb borbélyt,

Már kora reggel ügyeket les, fortélyt!

Mily jól elérheted rejtett kis célod,

Ha van borbélyod,

Aki ügyes, aki ügyes.

Ah, nagyon köszönöm Figaro, nagyszerű, pompás!

Álnok, de egyszerű, ily szellemes nincs más!

Reggeltől estig nagy móddal élek,

fondorlatokkal dolgozom én.

Magamon kívül más fodrász-féle ha

vajon él-e még ily könnyedén?!

Borotva, kiskötény, szappan és szíjfenő,

Boltomban mindig található.

S növelik titkon ügyeim számát

A gavallérok, nagyúri dámák.

Dámákkal szemben : la-le-ran-le-ra . . .

Urakkal szemben: la-la-ran-la-la-la!

Mily jól elérheted rejtett kis célod,

Ha van borbélyod,

Aki ügyes, aki ügyes.

Izennek, kérdenek, keresnek, küldenek

Özvegyek, szüzek, ifiak és vének.

Parókát gyorsan, hozni a csokrot,

Szakállat nyírni, levelet vinni,

Figaro, Figaro!

Ó, szent atyám, nem győzöm egyszerre, hússzal,

Végtére szusszal hogy győzzem ezt?

Figaro! Tessék!

Figaro itt, Figaro ott, Figaro künn, Figaro benn,

Figaro fenn, Figaro lenn,

Bemászok ablakon, kimászok kulcslyukon,

Előttem tágul az akadály,

Figaro remekül viszi az ügyeket,

Figarót veheted, hívhatod, viheted,

A munka szépen megy a kezében,

Ő megcsinálja, te meg csak állj!

Mert előtte tágul az akadály!

Ha-ha, ez aztán élet!

Izzadni nem kell, szórakozás a munka,

Zsebemben mindig cseng egynéhány tallér,

Mint jóhíremnek drága szép gyümölcse.

Mert bizony nem kapnak nélkülem

Sevillában a lányok illendő mátkát,

S az özvegyek is sírnak,

hogy tudnék-e új férjet?

Nappal hajsütővel mint becsületes borbély,

Éjjel, mint cselszövő, kezemben gitárral,

Én elintézek mindent, szó ami szó,

velem mindenki csak jól jár,

Ez az ember - így mondják -, érti a dolgát!

De most gyorsan be a boltba!

A GRÓF

      (előlép)

Ez ő lesz! Vagy talán mégse?

FIGARO

Hát ez meg ki az ördög?!

A GRÓF

Nem, nem, mégis ő az. Figaro!

FIGARO

Tessék, kérem!

Ó, kit látok?! Eccelenza!

A GRÓF

Csendben, csendben, vigyázat!

Senki nem tudja még, hogy itt vagyok,

Ne is tudja meg senki, mert tudd meg,

Roppantfontos ügyben járok!

FIGARO

Már értem, már értem és megyek is tovább.

A GRÓF

Várj!

FIGARO

De miért?

A GRÓF

Ha mondom, maradj itt,

célomat el kell érnem,

S tán nem is jöttél rosszkor.

No, de mondd csak, te címeres jómadár,

hogy kerültél ide?

Hitemre mondom: már pocakot is hordasz.

FIGARO

Higgye uram, a nyomor!

A GRÓF

Te kópé!

FIGARO

Köszönöm.

A GRÓF

És megjavultál? Mondjad!

FIGARO

Ó, de mennyire! Hát ön Sevillába mért jött?

A GRÓF

Várj, elmesélem!

A Prádón megláttam egy lánykát,

egy nyíló rózsát,

Egy hígvelejű doktornak a lányát,

Aki nemrégen itt vett magának szállást.

Lángra lobbant a szívem, otthagytam az ősi házat

És idejöttem és most éjjel-nappal leskelődöm,

Hogy az erkélyen meglássam.

FIGARO

Itt az erkélyen a doktornál? Ezer ördög!

Mint mennybéli áldás,

Erre a húsra az égből hull a mártás.

A GRÓF

Hogyan?

FIGARO

Kérem! Ebben a házban én vagyok a borbély,

a kertész, a felcser,

A gyógyszerész, a parókamester, a

mindenlébenkanál.

A GRÓF

Hisz ez pompás!

FIGARO

Meg aztán ez a lányka

nem is a doktor gyermeke,

Csak a gyámleánya.

A GRÓF

Ó, mily kedves hírek!

FIGARO

Így hát . . . Csöndben!

A GRÓF

Mi baj?

FIGARO

Nyílik az ajtó!

(Elrejtőznek. )

BARTOLO

(kilép háza kapuján és

hátraszól a házba)

Néhány perc csak, visszatérek.

Ne nyissátok ki senkinek!

Ha Don Basilio keresne, itt várjon meg.

Ez a nősülési ügy körmömre éghet!

Úgy van! Ma Rosinával házasságra lépek.

(El)

A GRÓF

Még ma el fogja venni Rosinát

a tökkelütött vénség.

De mondjad gyorsan, ki ez a Don Basilio?

FIGARO

Egy kiváló csaló, cégéres tolvaj,

Ájtatos kéjenc és haszonleső kullancs,

Mocskos éhenkórász,

másképp az éneklés mestere,

Ő tanítja Rosinát.

A GRÓF

Jól van, jól van, ezt is jó lesz tudnom!

FIGARO

No most csak rajta, az lesz az első lépés,

Hogy szerelmesét lássa. Egy jóféle kis dallal,

Édes románccal, csak bátran mondjon el néki

mindent!

A GRÓF

Daloljak néki?

FIGARO

Hát persze!

Tessék, itt a gitár, rajta, kezdjen!

A GRÓF

De mégis!

FIGARO

Hát meddig várjunk?!

A GRÓF

Hát jó, nem bánom.

Hogyha nevemet kérdezed, lányka,

Mindjárt teljesül lelkednek vágya.

Nevem Lindoro,

A szívem oly forró,

A szerelmes szívem

Csak reád vár híven

S minden reggel új vágyakat ád,

Sóvár vágyammal várok itt rád.

ROSINA

(az erkély függönye mögött)

Ó, folytasd drágám, én várok itt rád!

FIGARO

Na tessék, hát ehhez mit szól?

A GRÓF

Oly boldog vagyok.

FIGARO

Bravo, csak rajta, folytassa!

A GRÓF

Nincs nagy vagyonom, nincs gazdagságom,

Mit nem adhatok a nagy világon.

Kastélyom nincsen,

De van ám egy kincsem:

A szerelmes szívem

Mely reád vár híven,

S boldog lesz, ha a sors nékem ád,

Sóvár vágyammal várok itt rád!

ROSINA

Szívem szerelme a válasz erre,

Ha majd Rosina és Lind . . .

A GRÓF

Mi volt az?

FIGARO

Talán a szobában közben valaki

benyitott hozzá,

Ő meg visszaszaladt.

A GRÓF

Hű, ezer ördög! Tüzel a szívem, a vérem,

Ó, minden áron

látnom kell őt, szólnom véle

És te, és te segítesz majd.

FIGARO

Hihi! Be heves! Hó, jó, segítek majd!

A GRÓF

De tudd meg: még ma

be kell juttatnod engem a házba!

No mondd, meg tudod-e tenni?

Lássuk, fennkölt szellemed mily hőstettekre képes?

FIGARO

Az én szellemem? Persze!

No jó! csak éppen . . .

A GRÓF

Már értem,

de ezt bízzad csak rám

fáradságod jutalmát megkapod.

FIGARO

Igen?

A GRÓF

Szavamra!

FIGARO

Szóval pénz lesz, amennyi kell?

A GRÓF

Amennyi tetszik, rajta hát, dolgozz!

FIGARO

Készen állok!

Ön nem is tudja, hogy mi mindenre képes vagyok én,

Hogy elérje célját, kedves signor Lindoro,

Ez a szó: pénz, annyira szívhez szóló!

Ilyenfajta játszi elme

Láva-árral lángol versenyt,

Hogyha egyszer lopva felcseng

S izgatóan peng a pénz.

A GRÓF

Majd elválik, fürge fickó,

Milyen csalfa cselre serkent,

A pénz, ha lopva felcseng,

Mennyit ér a híres ész!

FIGARO

Előbb álruhát kell venni: öltözzék fel

mint egy káplár!

A GRÓF

Mint egy káplár?

FIGARO

Okom van rá!

A GRÓF

Mint egy káplár? Ez furcsa lesz!

De miért, de miért?

FIGARO

Új ezred jön ma Sevillába,

A GRÓF

Ej, régi pajtásom az őrnagy!

FIGARO

Kitűnő!

A GRÓF

És aztán?

FIGARO

Nem érti?

Beszállásolási jeggyel könnyedén a házba jut.

Mit szól hozzá, kedves gróf úr?

Vallja meg, hogy nagyon hálás.

Ó! Milyen fényes feltalálás!

A GRÓF, FIGARO

Milyen fényes feltalálás!

Ez valóban nagyszerű, az, az,

Milyen fényes, ez valóban nagyszerű!

FIGARO

Várjunk, várjunk, megint egy ötlet,

Látja, látja, hogy hat énreám a pénz!

Legyen részeg, igen,

Legyen részeg, annak tettesse magát!

A GRÓF

Legyek részeg?

FIGARO

Okom van rá!

A GRÓF

Részeg legyek? De miért?

FIGARO

Mert a mámor ügyes fogás, sok mindenre módot ád,

Mert a gyám nem fog gyanúba egy pityókos katonát,

Mert a gyám sohasem gyanúsít, nem ám!, egy pityó-

kos katonát!

A GRÓF, FIGARO

Milyen fényes feltalálás, ez valóban nagyszerű! stb.

A GRÓF

Nos hát?

FIGARO

Ez meglesz.

A GRÓF

Menjünk innen!

FIGARO

Csak rajta!

A GRÓF

Menjünk . . . Nézd csak, majdnem elfelejtem,

Mondd meg h