Pyotr Ilyich Tchaikovsky

ANYEGIN

Első felvonás

1. kép

(Kert teraszos házzal)

TATJÁNA, OLGA

Jól hallom még, mily búsan énekelt

A csalogány a holdvilágos éjben,

S a hajnal-ittas réten

Oly lágyan, egyszerűen szól a pásztorsíp.

LARINA

Dalolnak ők, mint egykor én is.

Ó, milyen régen eltűnt már az én dalom,

Ó, milyen régen!

DAJKA

Fiatal lány volt akkor még!

TATJÁNA, OLGA

Az arcom ég, úgy hullik könnyem,

Ha száll a dal a holdvilágos éjben.

Egy ifjú szív, mely téged hív,

Ó hallgasd énekét, nem hallod még?

LARINA

Rajongtam Richardsonért hajdan,

Bár soha nem olvastam tőle!

Hercegi rokonom, Aline,

Akinek Moszkvában volt háza,

Mesélt e könyvekről nekem.

Ah, Grandison, ah, Richardson!

DAJKA

Emlékszem én is!

Férjének menyasszonya volt ön akkor,

Úgy kívánták otthon, de tudom,

Akkoriban mást választott szíve szerint ön,

Már mást szeretett a lelke mélyén!

LARINA

Egy fényes gárdatiszt volt,

Bátor, elragadó hős!

DAJKA

Be nagyon régen is volt ez!

LARINA

Ó, milyen divatosan jártam,

DAJKA

Ahogyan illett!

LARINA

Finoman, új ruhában csak!

És egyszerre csak kérőm akadt...

DAJKA

Meglett a szerencsétlen frigy,

S hogy elfeledje szíve gyászát,

Hogy megszeresse új családját,

Larin úr idehozta önt,

De megnyugodott szépen lassan,

Istennek hála!

LARINA

Ó, hidd el, először csak sírtam,

Azt lestem, hogyan szökjem el,

De itt, sok gond és munka közt,

Szép csöndben végre megnyugodtam!

LARINA, DAJKA

Nem boldogság, csak megszokás,

Ez hát a bús vigasztalás!

Ó így van ám, ó így van, így.

LARINA

Divat, virág, szerelmes versek,

A díszes, előkelő ház,

Oly régen eltűnt!

DAJKA

És a kislányt is már asszony-néven hívják

S az egykor fényes dáma már...

LARINA

Ó!

LARINA, DAJKA

Kötényben, főkötőben jár,

Nem boldogság, csak megszokás,

Ez hát a bús vigasztalás! stb.

LARINA

Jó férjem óvott, ápolt engem,

Úgy tisztelt és úgy bízott bennem!

Nem boldogság... stb.

DAJKA

Hisz olyan jó ember volt mindig,

Törődött önnel, ahogy illik!

LARINA, DAJKA

Nem boldogság stb.

ELŐÉNEKES

Ó, jaj, elfárasztja lábacskám

ez a hosszú út!

KÓRUS

(Aratók kara)

Bizony, fárasztja ez a hosszú út!

ELŐÉNEKES

Ó, jaj, meggörnyeszti hátacskám ez a súlyos rúd!

KÓRUS

Bizony, görnyeszti ez a súlyos rúd!

És mégis szüntelen érzem szívem, szívem

fájdalmát,

Én szép szeretőm, soha nem találok rád!

ELŐÉNEKES

Ó, jaj, elfárasztja stb.

KÓRUS

Hosszú életet, örömet,

Szívből kívánunk tenéked,

Elhoztuk néked a koszorút,

Kész van a munka, az aratás!

Áldott a búzakalász!

LARINA

Ég hozott nálam!

Szívem hálás, jó emberek,

Most jókedvűen csengjen énekszó!

KÓRUS

Szívesen, asszonyunk,

Hadd zengjen víg dalunk,

Hej lányok, körbe álljunk, hadd szóljon!

És szóljon ez a nóta ez a nóta!

Ej haj, keskeny ez a palló,

Rajta általmenni nem jó,

Nóta, nóta, nóta, nóta,

Rajta általmenni nem jó!

Arra sétikál a Ványja,

Rózsapiros az orcája,

Nóta, nóta, nóta, nóta,

Rózsapiros az orcája!

Vígan szedegeti lábát,

Fújja, fújja a dudáját,

Nóta, nóta, nóta, nóta,

Fújja, fújja, a dudáját.

Csábít hívogató hangja,

Jaj a lánynak, aki hallja!

Nóta, nóta, nóta, nóta,

Jaj a lánynak, aki hallja!

Csak egy édes csókot kérek,

Ej, ne aludjatok, szépek

Nóta, nóta, nóta, nóta,

Ej, ne aludjatok, szépek!

Hol van Szása, hol vagy Mása,

Hol a gyönyörű Natása?!

Nóta, nóta, nóta, nóta,

Hol a gyönyörű Natása?!

Hol vagy Szása, hol a gyönyörű Natása?

Hol vagy Szása, hol vagy Mása,

Hol a gyönyörű Natása?!

Hajlott Natasa a szóra,

Eljött hát egy édes szóra,

Nóta, nóta, nóta, nóta,

Eljött hát egy édes szóra.

Ej, ne haragudjál kincsem,

Nékem cifra ruhám nincsen,

Rongyos ingecském van rajtam,

Ezt is két kezemmel varrtam,

Nóta, nóta, nóta, nóta,

Rongyos ingecském van rajtam,

Azt is két kezemmel varrtam!

Nóta, nóta, nóta, nóta,

Ez a nóta, nóta, nóta!

TATJÁNA

Szívemhez szólott ez az édes dallam,

Úgy repülnek a muzsikaszó bűvös szárnyán.

El innen, el innen, messze el!

OLGA

Ah, Tánya, Tánya, te nem a földön élsz,

Nem hasonlítasz rám,

A muzsika engem csak táncra perdít!

„Ej haj, keskeny ez a palló,

Rajta általmenni nem jó!"

A mélabúhoz semmi kedvem,

Szívemben bánat sose jár.

Nem andalgok a holdas kertben,

Hogy jaj a gond, a baj ott végre rámtalál.

De mit is sírjak, oly szép az élet,

Míg bennem zsong az ifjúság,

Nincs semmi gondom, boldogan élek,

„Kis lányom", így hív a világ.

Lásd, nagy csalódás engem sose ér

És érzem, boldog élet vár rám:

Szállok a jó reménység szárnyán,

Mint könnyű áprilisi szél!

A mélabúhoz stb.

LARINA

(Olgához)

Én drága kicsi lányom,

Te nyughatatlan kikeleti fecske,

Most biztosan egy tánchoz volna kedved!

Tán nem igaz?

DAJKA

Tanyusa! Ó, Tanyusa, szólj, mi bánt?

Nem vagy tán beteg?

TATJÁNA

Nem, dada, nem bánt semmi!

LARINA

(Az aratókhoz)

Ti kedveseim, köszönöm a nótát!

Békével menjetek!

Filipjevna, adj nekik bőségesen bort!

Az Isten áldjon!

KÓRUS

Ég áldjon, Matuska!

(Távoznak)

OLGA

Jaj, nézze mama, Tánya milyen sápadt!

LARINA

Hogyan? De úgy van kincsem,

Rossz színben vagy!

TATJÁNA

Éppen úgy, mint máskor,

Ne féltsen jó anyácskám!

Olvasok egy könyvet, az dúlta fel szívem!

LARINA

Egy könyvtől elsápadni...

TATJÁNA

Higgyétek el,

annyi érzés van e könyvben,

Két ifjú szív nagy szenvedése,

Csupa könny és sóhaj

s én együtt érzek vélük,

Együtt érzek vélük!

LARINA

Ejnye Tánya, bár voltam én is így,

Egy szép könyv olykor megríkatott szívből,

De jön az ébredés: majd meglátod,

Nem ilyen regényhősök lesznek életedben,

S ez jól van így!

OLGA

De az már még sincs jól,

Hogy a vendégeket kiskötényben várja!

Lenszkij majd gondol rólunk szépeket!

Ej, hallom, kocsi zörög. Lenszkij jön!

LARINA

Biztosan ő az!

TATJÁNA

Nincs egyedül!

LARINA

Ki van vele még?

DAJKA

Jó asszonyom, itt van Lenszkij úrfi

És még Anyegin úr is!

TATJÁNA

Ó, én megyek, szaladok.

LARINA

Csak maradj, Tánya!

Rossz néven vennék...

Jézusom, a főkötőm rosszul áll!

OLGA

(Larinához)

No intézkedjék már!

LARINA

Hát jöjjenek csak be!

LENSZKIJ

Mesdames!

Egy vendéget is hoztam,

Fogadják szívesen!

Ismerjék önök is,

Anyegin szomszédom.

ANYEGIN

Örvendek szívből.

LARINA

Ah, mily öröm, mily tisztelet!

Csak tessék, itt vannak lányaim.

ANYEGIN

Szívem hálás, hölgyeim!

LARINA

Ott benn tán hűvösebb,

Bár ahol jobban tetszik,

Vagy talán maradjunk csak itt künn.

Ó, kérem, csak semmi szertartás,

Éppúgy, mint otthon, én drága szomszéduraim!

LENSZKIJ

Mily jó is itt,

Úgy szeretem e békés,

Otthonos kis kertet,

E háznak csöndjét!

LARINA

Mily kedves, de higgyék el,

A háztartással annyi baj van!

Majd később visszatérek. Jó mulatást!

ANYEGIN

(Lenszkijhez)

De mondjad hát, melyik Tatjána?

Szeretném tudni végre már!

És neked az a másik tetszik?

Ha költő lennék,

Nekem Tatjána jobban tetszenék,

Mert Olga arcán nincsen szív,

Hideg, mint Van Dyck Madonnája!

Nincs rajta semmi szenvedély,

Szép kerek arcán semmi fény,

A holdvilág is így süt csak az éjben!

Hát mégis inkább az a másik,

Ő tetszik inkább nékem!

TATJÁNA

Itt van a perc, mit várva vártam,

Most végre eljött, itt van hát!

Csak ő volt boldogító vágyam,

Az álom most valóra vált.

Ó, mennyit ábrándoztam róla,

Így fordul hát a sorsom jóra,

Most itt van hát a szerelem,

Oly boldog lesz az életem!

OLGA

Ez lesz a faluban majd a nagy újság,

E hirtelen látogatás!

Talán e külföldet járt úrról

Már hallható is egy és más.

Eltérnek majd a vélemények,

Bár hallanám, hogy mit beszélnek!

Nem tudnak semmit azt hiszem!

De Tányát mind férjhez adná szívesen.

LENSZKIJ

Ő az, aki oly búsan néz,

Szomorú fény csillan az arcán.

Igen. Hidd el barátom,

Víz és szikla, a vers és próza, jég és szikra,

Nem annyira különböző,

Mint nékem Tánya és ő.

A víz és szikla vagy a jég és a szikra,

Vers és a próza nincs olyan különböző,

Mint nékem Tánya és ő!

Nem álom, nem álom ez,

hogy újra látom, Olga!

OLGA

Hisz tegnap este volt itt, úgy hiszem.

LENSZKIJ

Ó, igen, de higgye, kérem,

Régen volt már tegnap este,

Az a múlté!

OLGA

Múlté! Egy nap mégse nagy idő,

Az csak semmiség!

LENSZKIJ

Mi önnek perc csupán,

szerelmemnek ezer év.

ANYEGIN

(Tatjánához)

Úgy gondolom, fárasztja önt az unalom,

És társaság sincs,

Szép itt de minden olyan távol...

És azt hiszem,

Nincs semmi alkalom szórakozni néha.

TATJÁNA

Társaim a könyvek.

ANYEGIN

Úgy van, az táplálja a szívet, lelket.

Hasznosak a könyvek,

De hát az olvasás még nem az élet!

TATJÁNA

És szoktam lenn a kertben álmodozni.

ANYEGIN

És milyen álmot álmodik?

TATJÁNA

A merengés a legjobb vigasz,

Mely gyermekkortól elkísért.

ANYEGIN

Látom, az élet önnek csupa ábránd

És ilyen voltam én is tán.

LENSZKIJ

Úgy imádom,

Úgy imádom, Olga,

Ahogy egy költő fékevesztett szíve képes!

Oly forró tűzzel, lángolón,

Még mindig ugyanaz az álmom,

Még mindig, mindig önhöz vágyom

S a bánat ugyanaz, mi volt.

Már gyermekkorban rabod lettem,

Bár nem tudtam, hogy mi a vágy!

Mint pajkos, angyali kis gyermek,

Még most is úgy emlékszem rád.

A tölgyfa lombja alatt látlak,

Én voltam mindig játszótársad! Ó,

Úgy imádlak én, úgy imádlak én,

Ahogy csak egy költő forró szíve képes.

Fényes csillagom vagy nékem,

Boldogságom, üdvösségem,

Drága, mint a szemem fénye!

Lásd, a szenvedély,

Ez a szenvedély örökre összefűz

És el nem választ semmi már,

Sem szenvedély, sem bús halál,

Már semmi meg nem józanít e vágytól,

Mely szívemben érted ég!

OLGA

Itt nevelkedtünk, te meg én,

És lásd, felnőttünk szépecskén,

Csak emlékezz, mint gyermek még,

Már néked szánták szívem rég,

Néked, oly rég!

LENSZKIJ

Szívem érted ég, szívem érted ég,

Úgy ég, úgy ég!

LARINA

Itt vagytok hát!

De merre sétál Tánya?

DAJKA

A tó partjához ment a másik úrral,

De hívom őt is mindjárt.

LARINA

Jól van, hívjad csak!

Remélem, ízlik majd,

Mit készítettem,

Kis felfrissítés jól esik.

Ha tetszik, már készen van!

LENSZKIJ

Csak tessék, kérem.

ANYEGIN

Nagybátyám derék ember volt,

Egyszerre csak ágynak dőlt szegény,

Bogara lett, hogy dédelgessék.

Mellette virrasztottam én,

Unalmas volt az szörnyen nékem.

Csak ültem ott az ócska székben,

Sem nappalom, sem éjjelem,

Míg végre elhunyt csendesen.

DAJKA

Édes galambom,

Lehajtott fővel

Mily szégyenlősen,

Szemlesütve sétálsz!

Tán túl szerény vagy!

Vagy talán

Megtetszett néked ez az

Ismeretlen vendég?

2. kép

(Tatjána szobája)

DAJKA

No, sokat járt a szám,

Most aludj szépen,

Hajnalban fölkeltelek a szentmiséhez,

Szép álmokat!

TATJÁNA

Nem alszom úgysem!

Itt oly fülledt,

Nyisd ki kérlek,

És ülj ide.

DAJKA

Tanyusa, mondd mi lelt?

TATJÁNA

Ne kérdezz,

csak mondj egy régi szép mesét!

DAJKA

De miről, Tánya? Réges-régen

Még én is elbámultam tündérmeséken,

Tudtam sok szép regét,

Szellemek, hősük énekét,

De látod, mindet elfeledtem,

Már ostobácska lettem.

Várj, „egy régi várkastélyban élt",

Nem így van!

TATJÁNA

Mesélj arról nékem,

Amikor gyermek voltál még,

Hogy kit szerettél, azt meséld!

DAJKA

Mit mondasz Tánya? Isten mentsen!

Nem tudtam, mi a szerelem,

Sosem volt nékem kedvesem,

Hisz elkergettek volna menten!

TATJÁNA

De egyszer mégis férjhez adtak?

DAJKA

Isten úgy rendelé,

Bár nem voltam tizenhárom éves csak,

Vanyuska még fiatalabb,

Eljött a házasító néne,

Megegyezett édesapám,

Áldását adta énreám,

Én persze megijedtem szörnyen.

Díszesen öltöztettek fel

És a templomba sírva vittek el.

És mások otthonában éltem...

Hiszen te nem figyeltél rám!

TATJÁNA

Ó, sajnálj engem, hisz a bánat

Gyötri a lelkem, csak sírnék éjjel-nappal,

Bárcsak szívem végre meghasadna!

DAJKA

Kis gyermekem, csak nem vagy beteg?

Jaj, édes Jézus, el ne hagyd!

Hintsed be szentelt vízzel,

ki, galambom, a fejedet...

TATJÁNA

Nem éget láz hogy mondjam el csak,

De szerelem... Ó, hagyj magamra!

Úgy gyötör a szerelem!

DAJKA

Szerelem?

TATJÁNA

Ne kérdezz, hagyj magamra most!

Adj, dada, papirost és tollat,

Az asztalt is, elalszom aztán,

Menj hát!

DAJKA

Nyugalmas jó éjt, Tánya!

(Távozik)

TATJÁNA

Ha jő a pusztulás; nem félek,

Vakító fénnyel hív az élet,

Mit nem ismertem soha még,

Bennem a vágyak tüze ég!

Átjárja testemet a mámor,

Úgy hajszol, kényszerít a vágy

Tovább, tovább, ó el ne szállj,

Én édes álmom, el ne szállj,

Ó, édes álomkép, csak el ne szállj!

(Írni kezd, majd abbahagyja)

Nem, nem jó így, hadd kezdje