Sophie: Csak mondja!

Rauscher: …hogy a klérus felügyeljen
minden iskolát!

F. József: Jóváhagyom!

Sophie, udvarhölgyek,

Grünne, Kempen,

udvaroncok: Megkap a méltó érdem F. József: Én mindezt egyben látom,
bármit, amit csak kérjen, népem így szolgálom,
Isten óvjon, Isten védjen bölcsen titkolom
ifjú császár téged! az érzéseim!

Grünne: Egy nemesasszony, Magyarországról!

Magyar anya: Börtön mélyén gyermekem,
mert szabadságot kért!

Sophie: Hát persze!

Anya: Fényes császár, kérlek téged,
hagyd meg életét!

F. József: Ha rajtam múlik, tán segítek, Sophie: Vaskéz!
de mást kíván az államérdek! Erő!

Mit szívem diktál, Légy jég!
meg nem hallhatom! Légy kő!

Légy jég! Légy kő!

Elutasítva!

Anya: Nem! Könyörülj, uram!

Sophie: Mi van még?

Grünne: A politikai helyzet megbeszélése.

Schwarzenberg: Felség, egyre súlyosabb a háború a Krímben,
attól tartok, tétlen szemmel nem nézhetjük innen!

Megmentett a forradalomtól minket Oroszország,
ráadásul Törökföld egy részét átadnák!

F. József: Hogyan ítéljük meg a helyzetet, Grünne gróf?

Grünne: Ez fölbosszantja majd az Angolt,
de így viszont a cártól tartok -
itt minden döntés nagy veszéllyel jár!

Schwarzenberg: Muszáj határoznunk, felség!

Sophie: Ausztria császárának semmit sem muszáj!

Mind: Megkap a méltó érdem
bármit, amit csak kérjen,
Isten óvjon, Isten védjen
ifjú császár téged!

Megkap a méltó érdem Sophie: Légy ravasz!
bármit, amit csak kérjen, Légy ügyes!
Isten óvjon, Isten védjen Légy hamis!
ifjú császár téged!

F. József: Most még e döntés várhat,
rossza a túl gyors válasz!
„Oszd meg és uralkodj!” -
ez jelszavam!

Grünne: Szabadjon emlékeztetnem felségedet,
hogy várja a Bad Ischl-be induló kocsi!

Sophie: Vége a kihallgatásnak, uraim!

Schwarzenberg: De mit csináljak az orosz küldöttel?

Sophie: Mások csak háborúzzanak!
A boldog Ausztria házasodik!

(Sophie és Ferenc József el)

Mind: Isten óvjon, Isten védjen
ifjú császár téged!

Ahogy azt az ember gondolja

4. jelenet: 1853 augusztusa, az Eltz Villa előtt, Bad Ischl-ben

Lucheni: 1853 augusztusa, Bad Ischl-ben!

E jó kis hely Bad Ischl, a fényes nászra vár -
Ludovika legfőképp!

S már beavatta húgát Sophie a tervbe már,
semmi sem pont úgy történt!

Sophie: Mért késtetek, húgom?

Ludovika: Mert feltartott a szél!
Egy kis szieszta szörnyen kéne!

Sophie: Ez biztos nem jön össze,
a császár négyre vár!

Ludovika: Hogy? Heléne: Most?

Sophie: Hogy néz ki még e lány?!

Ludovika: Max nem jött, ne bosszankodj,
de viszont Sisi elkísért!

Sophie: A ruha ugye szörnyű, iszony ez a haj!

Heléne: Átöltözöm!

Sophie: Már túl késő!
Egy császárt nem lehet megvárakoztatni!

Lucheni: Mit ér egy jó kis terv, ha mégsem jó,
ha cáfolja a valóság?

Ugye a tervek sorsa legtöbbször
csak kudarc és csúf csőd: csak tanulság!

Que bel progetto! Sarrebe bello cosi! Ma attentione!
Csak kudarc és csúf csőd: csak tanulság!

(Sophie, Ludovika, Heléne és Elisabeth a szalonba lépnek, ahol Ferenc József várja őket)

Lucheni: A két anyós beszédes,
az ifjú császár nem,
s a szép Heléne izzad lám!

De zsenát lesz, mert Ferenc József
megmutatja most,
végső soron ő dönt ám!

Sophie: Nos, mondd meg végre hát,
szépnek látod őt?

F. József: Kit?

Sophie: Kuzinunk, kit néked szánunk!

F. József: Oly gyönyörű a drága…

Ludovika: Mint mi?

F. József: …a tavaszi rügy!

Sophie: Hisz ez már szinte költemény!

F József: Kipattan mindjárt, ajka édes, Sophie: És a csípője se keskeny!
szemében ritka fények!

Ludovika: Nos?

F József: Ma este a bálban a tánc csak övé!

Sophie: Tehát?

Ludovika: Már pedzi!

Sophie: Meg is kérem hát!

Állj föl! (Heléne feláll)

Menj oda hozzá!

Fogd karon! (Elisabeth feláll)

Ludovika: Kit?

Sophie: Őt?

Lucheni: Mit ér egy jó kis terv, ha mégsem jó,
ha cáfolja a valóság?

Ugye a tervek sorsa legtöbbször
csak kudarc és csúf csőd: csak tanulság!

Heléne: Sok évembe telt a francia nyelv, az illemtan gyötört!

Csak erre neveltek, mily gyönyörű tervek,
de mind dugába dőlt!

Elisabeth: Ó, hogy féltem én, unalom fojt meg itt! (Hárman együtt)

Dugába dőlt! Dugába dőlt!

F. József: Ó, hogy féltem én! Mama kidolgozott tervvel jött e helyre,
de most dugába dőlt!

Mind: Mit ér egy jó kis terv, ha mégsem jó,
ha cáfolja a valóság!

Ugye a tervek sorsa legtöbbször
csak kudarc és csúf csőd: csak tanulság!

Lucheni: No lám, a tervek sorsa leginkább
csak kudarc és csúf csőd: csak tanulság!

Semmi se nehéz

5. jelenet: Ég és Föld között

F. József: Meg kell, hogy értsd jól,
egy császár az nem lehet szabad!

Félek, majd nem mindig érzed
velem jól magad!

Elisabeth: Nekem nem fontos az,
mit más annak lát!

F. József: És, ha más lesz minden?

Elisabeth: Úgy is várok rád!

Együtt: Könnyű lesz, ha így mellettem állsz!

Hiszek benned – ez a kezdet, ez a folytatás!

És, ha néha rám tör a félsz,
tudom jól, te énhozzám lépsz!

A sors, ha sújt, te adsz vígasztalást!

F. József: Sok nyűgös, átkos munka
sok álmot téphet szét!

Elisabeth: De minket szét nem tép!

F. József: Nem éljük már az átlag
kis boldog életét!

Elisabeth: De jut más boldogság!

Együtt: Minden nap jobban érted majd, ki vagyok én,
minden nap őrködünk egymás életén!

F. József: E nyaklánc a zálog, a
jelzés, hogy hozzám tartozol!

Elisabeth: Nagy érték!

F. József: Szerelmem! Én kincsem!

Elisabeth: De mily nehéz e lánc!

Együtt: Hogyha egyszer rám tör a félsz,
tudom jól, te énhozzám lépsz!

A sors, ha sújt, te ott vagy, hogy megvédj!

A vágyam, az álmom, a szívem tiéd!

Minden kérdés elhangzott

6. jelenet: A bécsi Augustinus Templom

Lucheni: Este fél hét, Bécs – különös időpont egy esküvőre… De ha ettől eltekintünk,
ez az 1854. április 24-e nagyon is megfelelő, az Augustinus Templomban!
Porca miseria!

Férfiak és nők: Hasztalan már kérdenünk,
csak frázisokból érthetünk!

E rossz világban így lakunk,
mert innen immár nincs kiút!

Már elkövettük mind a bűnt,
a szép erény mind megy nagyon,
és folyton átkot szór a szánk,
de minden áldást visszavon!

A borzalom nem háborít,
a szépre már nem gerjedünk!

A jó okulnunk túl kevés,
a rossztevés csak vicc nekünk!

A sok csodából rég elég,
a dolgaink közt nincs határ!

A kínhalálnak hangjait
a földi fül jól bírja már,
de nincs tovább a kérdezés,
mert több esély nem lesz soha!

Az otthonunk e holt világ,
mely önmagának gyilkosa!

És bármi van, vagy bármi lesz,
csak arra kell, hogy múljon el
a szenvedés, a tiszta kéj,
ha van halál, az érdekel!

Elisabeth! Elisabeth!

Rauscher: Ha ez az akarata, feleljen igennel!

Elisabeth: Igen!

Nem illik

7. jelenet: Bálterem a Schönbrunni kastélyban

Max: A szerelem bárkit elbutít,
Sisi is bajba kerül!

A fásult Bécs megfojtja őt,
remélem, elmenekül!

Sophie: Szerelem – ó, Franz is hogy elvakult!

Miért nem hallgatott rám?

Max: Mért is kellett épp Sisi?

Sophie: Nézem e lányt, üres nagyon,
Franz eltolta minden munkám!

Sophie: E fruska nem tud mit se, Max: A császár nem tud mit se,
a trónra minek is ült? mi Sisinél is ül!

Az a fő baj, az a gond: Az a fő baj, az a gond:
nem hozzávaló, nem hozzávaló,
nem hozzávaló, nem hozzávaló,
nem őhozzá, hozzá, nem hozzávaló! nem őhozzá, hozzávaló!

Esküvői

vendégek: Kis helyes! Szörnyen naiv!

Kis törékeny és sápadt nő!

Nem beszél, számunkra
túl könnyű, szánalmas préda ő!

Feleség: Mint mindig! (Mind együtt)

Grófnő: Nos, az újdonsült császárné tetszik-é?

Nemesek: Ó, de bájos ő! Egy gyermek!

Fiatal nemes: De hosszú volt ma Rauscher tósztja!

Egy herceg: Ez nem halálos bűn!

Öreg nemes: Esküvőben ily csodásat!

Grófnő: Csoda kedves!

Két nemes: Bájos és üde!

Egy agg: Az őse nem mind tiszta!

Grófnő: Csoda kedves! Nemesek: Csoda félénk!

Sophie: Szörnyen naiv! Ahogy jött lefele a lépcsőn
kicsi Sisink igen ügyesen,

Két nemes: Kicsit hebrencs! megbotlott, jaj, a császárné!

Nemesek: Sok-sok rossz előjel:
ma a szent korona lehullott a földre!

Két nemes: Talán túl nehéz!

Urak I. és

Nemesek: Ez oly mesébe illő, a lányka trónra ül!

Ilyen máshol nem történt!

Urak II.: Szemeiben könnyek – sikktelen, de jó!

Ártatlan és szörnyen szánandó!

Semmi arca nincs, semmi fénye nincs!

Nemes hölgyek I.: Nem illik közénk, nem illik közénk!

Nemes hölgyek II.: Épp illik közénk, épp illik, épp illik, épp illik, épp illik, épp illik, épp illik közénk!

Nemesek I.: Épp illik közénk, épp illik, épp illik, épp illik, épp illik, épp illik közénk!

Nemesek II.: Nem illik közénk, nem illik közénk, nem illik, nem illik közénk!

Halálkeringő

/zene/

A végső tánc

Halál: Jól ismert, régi téma, nekem új csupán -
két férfi küzd egy nőért, téged kíván!

El is dőlt a párharc, kitaszítottál,
esküvődőn vendég lettem már!

Ám nem más ez, csak látszat, jössz még hozzám,
tán hű vagy férjedhez, de vágyódsz rám!

Öleled majd olykor – az is nékem szól,
hová vezet mindez, érzed jól!

Az utolsó, a haláltánc,
az nékem jár csupán!

A végső tánc, a végső tánc -
azt vélem járod ám!

Már fáradt lesz az óra, romlott a bor,
a tükrök közt a csarnok már szinte forr!

Csupa bámész népség röhög, összesúg,
lesik éhes szemmel randevúnk!

Az utolsó, a haláltánc,
az nékem jár csupán!

A végső tánc, a végső tánc -
azt vélem járod ám!

Halál: Minden éjszaka mélyén
leslek vigyázva én,
én, a legnagyobb vesztes,
nyerek majd könnyedén!

Az utolsó, a haláltánc,
az nékem jár csupán!

A végső tánc, a végső tánc -
azt vélem járod ám!

Az utolsó, a haláltánc,
az nékem jár csupán! Hölgyek, urak: Vége Bécsnek,
fényességnek!

A végső tánc, a végső tánc - Nincs több kérdés.
azt vélem járod ám! vége már!

A haláltánc, a végső tánc,
az néki jár csupán!

Az utolsó, a haláltánc, A haláltánc, a végső tánc -
azt vélem járod ám! véle járod!

Szerelem szájtátókkal

Lucheni: Lépjenek közelebb, hölgyeim és uraim! Önök tanúi lehetnek, hogyan teszi hitvesévé menyasszonyát az osztrák császár! A nász beteljesülése feltétele
a trónörökös születésének. Ezért – tisztelt közönség – ez az ölelés számot
tarthat a nyilvánosság figyelmére!

Elisabeth: Mi sem állna köztünk már,
ha te nem volnál császár!

Lucheni: A madárka berepült a kalitkába, a rács bezárult. Zokon lehet-e venni
a néptől, ha látni akarja a kis állatkát? Igazi ritkaság: szabadon született,
és még nincs idomítva!

Mert egy császárnénak illik

8. jelenet: Elisabeth lakosztálya a laxenburgi kastélyban

Sophie: Hol van a császárné?

Eszterházy-né: Még alszik, felség!

Sophie: Akkor legfőbb ideje, hogy felkeljen! (Eszterházy-né el)

A szép császárné zsenge még,
ráfér még némi segítség!

Míg minden leckét jól megért,
rájön, hogy együttműködni miért jó!

Épp, mint egy paraszt, olyan ő!

Udvarhölgy: Tényleg!

Sophie: Nem, tudja azt, mi illendő!

Udvarhölgy: Kínos!

Sophie: Nem engedelmes és nem jó,
ő, mint egy nárcisz, épp olyan önfejű!

Ám egy császárnénak illik
fényes példát adni mindig!

Illik önfeláldozóan élni értünk!

Udvarhölgy: Csakugyan!

Elisabeth: Mi történt?

Sophie: Mondd, ennyi alvás mért is kell?

Elisabeth: Mért ne?

Sophie: A lustulást nem tűröm el!

Elisabeth: Oly fáradt lettem!

Sophie: Mi bezzeg ötkor felkelünk,
épp, hogy az óra üt minden reggel!

Elisabeth: De az én férjem épp arra kért,
pihenjek, friss legyek mára!

Sophie: Pihenni mért, hisz elmondta azt,
ma éjjel megkímélt téged a násztól!

Elisabeth: Ezt nem hiszem!

Sophie: Hát én is alig!

Elisabeth: Hogy lehet ennyire bárdolatlan?

Sophie: A fiamnak nincs előttem titka!

Elisabeth: Ez nem igaz!

Sophie: Csak kérdezd meg tőle!

Elisabeth: Megkérdem!

Sophie: Mért nem hiszed el?

Csak rosszul jár, ki meg nem ért!

Elisabeth: Na persze!

Sophie: Ne vesszünk össze, nincs is mért!

Elisabeth: Hát nincs is!

Sophie: Az etikettet jegyezd meg jól,
és meg nem szól senki majd téged!

Elisabeth: Hadd üljek lóra!

Sophie: Butaság!

Eszterházy-né: Nem elegáns!

Sophie: Egy császárné nem lovagol!

Eszterházy-né: Rémes szeszély!

Elisabeth: Mért volna az?

Sophie: Az etikett megtiltja néked ezt,
így hát nem teszed!

Sophie, Eszterházy-né,

Udvarhölgyek: Mert egy császárnénak illik
fényes példát adni mindig!

Illik önfeláldozóan élni értünk!

Sophie: Hadd lássam én a fogsorod!

Eszterházy-né: Azt látnunk kell!

Elisabeth: Mért kéne?

Sophie: Tán nem túl nehéz?

Eszterházy-né: Nyissa már ki hát!

Sophie: Túl sárga mind, ez szégyen így!