Luigi Cherubini: MEDEA

KREÓN,      Korinthosz királya

GLAUKÉ,     a lánya

IÁSZÓN,     az Argonauták vezére 

MEDEA,      Iászón felesége

NERISZ,     Medea bizalmasa

Az őrség parancsnoka

Két szolgáló

Első felvonás

Kreón palotája Korinthoszban, a tenger partján. A háttérben

horgonyoz az Argó hajó.

ELSŐ SZOLGÁLÓ

Hogyan? Hisz már megkoronázni készül vágyadat Ámor,

s szemeiden még mindíg ily súlyos bánat ül?

Fel hát, légy vidámabb, örvendezz vélünk együtt:

Az Ég megadja néked

minden drága kegyét.

MÁSODIK SZOLGÁLÓ

Holnap, midőn az égen a hajnal

a viruló honi táj fölött

felkél a nappal együtt,

Hymen és Ámor szolgálatodra rendeli

azt a szívet, mely szeret, imád téged.

KÓRUS

Hogyan? Hisz már megkoronázni stb.

GLAUKÉ

Oh jaj! örvendenék én,

ám a holnaptól félek;

az égi istenek hiába szórják reám

a szerelem édes örömét.

Gondolataimban Hymen immár csak kínt jelent:

Hymen számomra holnap

keserű könnyek forrása lesz!

ELSŐ SZOLGÁLÓ

Űzd el magadtól messze e baljóslatú érzést,

add szíved boldogan át a szerelmi örömnek:

a kísértő, keserű bánat nem más,

csak kósza felhő,

nem vonhatja homályba

ily szép nap ragyogását.

ELSŐ ÉS MÁSODIK SZOLGÁLÓ, KÓRUS

A gonosz, kegyetlen látomást Hymen feledteti,

Ámor a hű szívek kínjainak jó orvosa.

Csak képzelgés, csak álom az, mi bántotta szívedet:

Hymennek van hatalma új örömre gyújtani.

KÓRUS

E gyötrő kétkedés távozzon messze tőled

a Szerelem szelíd istene hallotta fent imádat,

sosem remélt hiába az, ki Ámorhoz könyörgött.

GLAUKÉ

Engedek a jószándékú kérésnek,

drága barátok, megnyugtatjátok szívem!

És te, aki mennyei sorsot ígérsz, nekem,

ó Ámor, légy hű hozzám,

légy hű a szívhez,

mely remél.

Oh jöjj hozzám, Ámor! Szűntesd meg fájdalmamat:

csak tebenned bízik hűséges Glaukéd.

Jöjj! borítsd el érzékeimet,

jöjj! lobbantsd fel a szívem isteni tüzeddel!

Ámor, lángodat gyújtsd fel,

szerelem, szállj le hozzám!

Boldoggá csak te tehetsz!

Szállj le hozzám:

csak általad leszek boldog majd egy napon.

Oh, szerelem szép tüze, te élessz föl újra engem,

látom már, sugarad messze űzi a rút kétkedést.

Szállj le hozzám, jöjj, Ámor!

Szívem csak általad boldog!

Mindíg maradjon tőlünk távol

a végzetes, sötét varázslónő,

aki bűbájjal tartotta fogva egy hős nemes szívét!

Látása és haragja ne zavarhassa szerelmünket!

Hymen nyújtson enyhet nékünk!

Oh jöjj hozzám, Ámor! stb.

Ha te leszállsz hozzám, Ámor,

szívemből eltűnik a kétely;

Csak te adhatsz, nékem reményt, hogy ne rettegjek

többé.

Nem, Medea nem tépheti szét már az édes láncot,

Iászón fölött ereje Medeának nem lesz többé.

Végzetes varázsereje legyőzetett, legyőzetett.

Jöjj, ó jöjj, szerelem, csak benned bízik e szív!

KREÓN

(jön Iászónnal)

Nem, ne félj, bízzál szavamban!

Fiaid életét megvédelmezem.

Kedvesek ők, s még bűntelenek:

ők bűnhődjenek tán

az anya vétkéért?

GLAUKÉ

(Kreónhoz)

Gondterhelt arccal jössz felém;

s nékem szenvedés a hosszú várakozás!

KREÓN

Tudod, hogy Iászón gyermekeit

neveltetésre a templomba adtam.

Nemes, lángoló szívű az én hűséges népem:

tud gyűlölni és szeretni,

s most az aljas boszorkány vesztét kívánja.

De mivel az anyát el nem érheti,

jogos haragja a fiúkra sújtana le.

GLAUKÉ

Mentsd meg őket, atyám!

KREÓN

Kedves zálogul kaptam őket egykor,

és hű barátként megmentem őket.

IÁSZÓN

Oh király, hódolnak neked

a hős argonauták

az aranygyapjút hozván:

ó engedd, hogy e szép kincset tisztelettel

a szépséges Glauké

lábához helyezzük.

Kreón és Glauké trónra ül; az argonauták elvonulnak előttük,

diadalmenetben hozva az aranygyapjút és az Argó hajó

képmását.

KÓRUS

Szépséges Glauké, a nagy Iászón

a hős kaland zsákmányát eléd teszi;

dicsőségét, babérjait

tisztelettel néked ajánlja

az aranygyapjúval, mit Kolkhiszból elragadott.

GLAUKÉ

Ah, Kolkhisz!

KÓRUS

Szépséges Glauké stb.

GLAUKÉ

Kolkhisz, végzetes név!

Oh gyászos előérzet!

IÁSZÓN

Mi történt? milyen bús gondolattól

borult el szép szemed?

KREÓN

Mi az, mi bánt?

Mért sápadsz el?

GLAUKÉ

Oh jaj,

e hősi tett fényében csak élesebb a kín!

Kolkhisz a végzet földje, hol a sárkányt legyőzték:

Medea hatalma leigázta a szörnyet.

E nő nemsoká eljő,

Iászónt visszakövetelni:

könyörgéssel, csellel él majd,

s ha fenyegetés se használ,

e varázslónő sötét hatalma

országunk, trónunk összezúzza!

IÁSZÓN

Jó Glaukém, megszűnt már hatalma:

nem, nem, hiába harcol szerelmünk ellen.

GLAUKÉ

Védelmezőm te vagy:

a veszélyben te bátorítasz engem.

IÁSZÓN

Most, hogy nem látom többé

azt a kegyetlen asszonyt,

ki szégyenem, bánatom volt.

Hosszú rabságom emléke messze tűnt,

sorsom megújul.

Hymen volt bánatom,

örömöm lesz most Hymen!

Lábaidnál a boldog Iászón ím esküszik:

emberi erő többé

nem téphet tőle el.

KREÓN

Oh, túl sokáig zavarja már

lelkünket a kétség:

segítséget csupán

az ég irgalma nyújt.

Az istenek dolga a szent kötéseket óvni:

előttünk nászotoknak

jövője ismert már.

KREÓN

Nászt kötő istennők, őrző istenek,

gyermekeim fölött őrködjetek;

szálljon reájuk mindenkor a ti kegyetek.

Ne vessétek meg, istenek, imámat.

Hadd legyen boldog gyermekeim násza:

így lesz az én boldogságom is teljes.

Legyen boldog a nászuk,

s a legboldogabb apa én leszek.

KÓRUS

Szerelem istene! drága Hymen!

Szállj le, szelíd hatalommal

fűzzön össze minket láncod!

Halld meg, Ámor, dicsőítő dalunkat,

fűzz körénk édes köteléket, Ámor!

GLAUKÉ, IÁSZÓN, KÓRUS

Jöjj. Hymen, édes Hymen!

A szép szeretők szívében

gyújtsd fel az isteni lángot,

fejüket koronázzad hervadhatatlan mirtuszággal.

Drága örömet ígér a szerelem,

de csak te adhatsz a szívnek nyugalmat;

csak benned, beteljesült szerelem,

benned lel a szív nyugalmat.

AZ ŐRSÉG PARANCSNOKA

(jön)

Nagyúr, egy asszony áll

küszöböd előtt.

Megjelenése különös, titokzatos;

arcát sűrű fátyol fedi,

ajkán kurta és kemény a szó.

KREÓN

Neve?

AZ ŐRSÉG PARANCSNOKA

Nem tudom: magasba emelt karral fenyegetőn állott

Uram! Íme, itt jő:

megmondja ő maga!

MEDEA

(arca előtt sűrű fátyol)

Ez a hely,

hol oltalmat mer a hitvány?

Itt lel szerelmi gyönyört az áruló?

IÁSZÓN

Ah! Ez a hang!

KREÓN

Ki vagy?

MEDEA

(fátylát hátraveti)

Én? Medea.

GLAUKÉ, IÁSZÓN, KREÓN

Medea!

KÓRUS

Jaj, Medea!

MEDEA

Nem, ó nép! ti ne reszkessetek!

Bízzatok bennem:

(Iászónra és Glaukéra mutat)

Miattuk jöttem én!

KÓRUS

Űzzük el a gonoszt!

Jaj, nem! meneküljünk,

szerencsétlenséget hoz reánk!

MEDEA

(Iászónhoz)

Oh, hát beszélj! Miért állsz némán?

Nincs egy szavad sem hozzám, hitvesedhez?

KREÓN

Miért jöttél országomba?

MEDEA

Azzal az erővel, mit a fájdalom ad!

Szent jogommal, melyből kifosztanak!

Mert Iászón enyém!

IÁSZÓN

A tiéd? Én?

Egykor talán

bűbájjal megkötöztél,

de tőled már magam eloldtam!

KREÓN

Medea, menj! Halljad

parancsom, ehhez tartsd magad!

Ma még reád mint

szabad emberre süt le a nap:

ám hajnalra már rabként találna itt!

MEDEA

Fenyegetőzöl? Fenyegetek én is.

Ha Iászón férje lesz Glaukénak, leányodnak,

íme esküszöm: tőle elszakítom

új asszonyát,

s megkínzom,

hogy belehal!

KREÓN

Reszkess előttem, gonosz nő, gaz varázsló!

Álnok, kegyetlen asszony!

Kreón hatalma itt

végzetes bűverődnek hamar végét veti.

Reszkess, mert immár

lesújt reád a végzet:

a még nálad is könyörtelenebb bosszú fejedre sújt.

Lábad alatt megnyílik a pokol szörnyű mélye!

Holnap lesz végső napod!

Gonosz, kegyetlen varázsló,

szívtelen, bűnös asszony,

téged az alvilág követel magának,

reszkess hát, gonosz asszony!

Holnap lesz végső napod!

GLAUKÉ

Boldogtalan!

KÓRUS

Óh istenek!

KREÓN

Reszkess, vészt hozó asszony.

sötét, kegyetlen varázsló,

Gaztetteid sorának végét vetem.

GLAUKÉ

Oh, boldogtalan.

KREÓN

Gonosz asszony, a poklok mélye vár rád!

Holnap elnyel téged a poklok mélye!

Reszkess, mert immár lesújt reád a végzet!

GLAUKÉ

Oh ég, te menthetsz meg csupán!

KREÓN

Elérkezett utolsó napod!

KÓRUS

Oh ég, Glaukét csak te mentheted meg!

KREÓN

Ím, eljött végzeted napja!

Vészt hozó, gonosz asszony,

kegyetlen, keserű kínokkal vár téged az alvilág!

Halálos végzeted napja eljött! Reszkess immár! stb.

(Kreón és Glauké el)

MEDEA

Hallgatsz, Iászón, szemed némán a földre szegzed?

Kemény küzdelem dúl benned:

az új s a régi szerelem csatázik szívedben.

IÁSZÓN

Már nem! Önmagam árulója lettem

a napon, melyen néked szerelmet fogadtam.

Vitézi voltom megtagadtam,

tisztességem sárba vetettem!

MEDEA

Minden szavad hazug

és szívtelen.

Méltatlan Iászónhoz!

Emlékszel még a napra,

mikor először láttál?

Együtt álmodoztunk itt, lenn a földön,

égi gyönyörről,

s hogy összefűz örök, szent szerelem!

Nem őriztelek, nem védelmeztelek tán?

Nem én törtem meg ellenségeid hatalmát?

Királyi jobbom nem adtam neked?

Gőgös voltam talán?

Fivéremet nem áldoztam fel érted?

Iászón, hallgass meg még egyszer!

Gyermekeid édesanyját

legyőzve, megtörve látod,

s ki érted lett gonosszá, azt te magad űzöd el!

Tudod, hogy ő hajdan hogy szeretett, te kegyetlen,

és néked is drága volt ő egykor, ó te kegyetlen!

Magányosan áll itt, nem szeretve,

eltaszítva, fájdalmasan:

ha te nem kerülsz utamba, még jó lehetnék,

ha te nem jöttél volna,

jámbor szívű lehetnék!

Szívem nem ismerte még a szörnyű szenvedélyt,

nékem az éjszaka jó álmokat hozott,

s szelíden tündökölt felettem a nap!

Akkor még boldog voltam,

apám volt, otthonom volt:

érted áldoztam mindent!

térj hozzám vissza, férjem!

Kegyetlen, már semmi, csak te kellesz nékem!

Haragomat elfelejtem, Medea könyörög hozzád,

Medea lábad elé borul! Irgalom! Nagy szerelmemért,

mit irántad érzek, irgalom!

Oh, térj vissza hozzám, légy újra hitvesem!

Térj vissza hozzám! Irgalom!

IÁSZÓN

Hiába fenyegetés, kérés, fájdalom:

távozz, innen el!

Kreón intő szavát

jó lesz megszívlelned.

Rám vár a boldog hajnal

imádott Glaukém nászi ágyán.

MEDEA

Szívtelen ellenségeim, s te, ravasz vetélytárs,

kik meggyötörtök engem!

Az alvilág urait tanúul megidézem

halálos esküszómhoz, az Olümposzi istenekkel együtt!

Ezt a hitszegő nászt egyikük sem áldhatja meg!

E nász meg nem köttetik, esküszöm az istenek előtt!

Ezt a hitszegő nászt .stb.

IÁSZÓN

Be ne váltsátok, ó istenek,

a gyászos fenyegetést!

Sértetlenül őrizzétek meg

bosszújától a királyt!

A királyi házat, a megszentelt földet,

mindenkor védjétek meg, ó istenek!

MEDEA, IÁSZÓN

Végzetes aranygyapjú,

keserű diadal, dicsőség!

Mennyi vérrel, mennyi könnyel

fizetünk érted még!

MEDEA

Hogy meggyötörjem e hűtlent, kit megvetek,

a legsötétebb borzalmakra taníts meg, ó, Kolkhisz!

IÁSZÓN

Ádáz, véres boszorkány, szívem megtagad, kegyetlen!

Távozz, távozz el innen,

itt megtorlás vár reád.

MEDEA

Elfutni innét?

IÁSZÓN

Távozz innét el!

MEDEA

Elfussak?

IÁSZÓN

Itt megtorlás vár reád. stb.

Menj!

MEDEA

Elfussak?

Ah, futni innen? Ha tehát ez a sorsom,

Medea futása

szívedet tépi el!

Kegyetlen!

MEDEA, IÁSZÓN

Végzetes aranygyapjú,

keserű diadal, dicsőség! stb.

IÁSZÓN

Hatalmas a király,

rettegned kell haragjától!

Korinthoszt és királyát,

ó mentsétek meg, istenek!

MEDEA

Menyegződnek napja nem virrad fel soha!

MEDEA, IÁSZÓN

Oh, te végzetes aranygyapjú!

Mennyi fájdalmat hoztál ránk!

Nemes hősök végzetes erénye,

mennyi fájdalmat hoztál!

Végzetes aranygyapjú!

Második felvonás

Kreón palotájának egyik szárnya; széles lépcsősor, Juno

temploma a háttérben.

MEDEA

Nem bírom elviselni,

szörnyű e sérelem!

A gyermekeket eltépik anyjuktól!

Eltűrtem egy hazugtól a gyalázatot,

s a száműzetés semmiség már nekem,

de ezt a kínt nem bírom elviselni;

hogy arra tanítsák fiaimat; anyjukat gyűlöljék,

ezt a fájdalmat nem bírom el!

NERISZ

Oh jaj, úrnőm!

MEDEA

Mi hírt hozol?

NERISZ

A palotához üvöltve tódul

a felzavart, haragvó nép!

Félelmetes szóval rémes bosszúért kiált:

Medea vérét akarja.

Nyomodban jár a sötét gyűlölet!

Számkivetett a földön,

elátkozott az égben!

Ne késlekedj, siess!

Menekülj, vagy elvesztél!

MEDEA

Maradok!

NERISZ

Maradni akarsz? ó istenek!

Itt jön ő! már itt van Kreón!

KREÓN

Menj, távozz el a földről,

mert a nép jogos haragja

immár fejedre zúdul!

Menekülj! ma még

megvédelmezhet karom:

holnap talán már nem tehetem.

MEDEA

Ha súlyos gyásznak lettem okozója,

én uram, csak tőled,

nemes király, nyerhetek megbocsátást;

benned bíztam, ezért maradtam itt!

KREÓN

Ne tovább! ki mindazt a szörnyűséget elkövette,

ha könyörög is, nem hisz neki senki!

MEDEA

Adj legalább, kegyelemből

menedéket Medeának!

Egy rejtekben meghúzódva

magányosan halok meg,

s boldog leszek, ha olykor

láthatlak majd, gyermekeim,

ha megölelhetlek titeket!

Elfelejtem Iászón hazug esküvését!

Elfelejtem Iászónt,

ki megszegte esküjét.

KREÓN

Álnok hízelkedéssel megtévesztesz,

azt hiszed?

MEDEA

Lábad előtt könyörgök:

uram, hallgasd meg esdeklő szavamat:

gyermekeidre kérlek, király,

irgalmazzál nekem!

KREÓN

Távozz országomból!

MEDEA

Add meg ezt a kegyet, adj menedéket, uram!

KREÓN

Hagyd el országomat!

Semmi nem hajlít meg engem!

MEDEA

Phaszisz drága partjai, ó, távoli hazám!

Minden jónak, mit elvesztettem,

keserű emléke!

KREÓN

Gonosz nővér! Méltatlan gyermek! távozz!

Hagyd el országomat!

MEDEA

Irgalom! Irgalom!

Oh, adj menedéket!

KREÓN

Távozz!

Nem hajlíthat meg semmi,

nem kegyelmezek soha! Nem!

Nem kegyelmezek soha! stb.

MEDEA

Istenek királya! Istenek királya!

Ki e fájdalmat mérte rám,

ne kerülhesse el soha

ítélkező tekintetedet!

NERISZ

Menekülj !

KÓRUS

Tedd semmivé, Zeusz, e nő gyászos jóslatát!

A gonosz jósige napja ne virradjon fel soha!

Nem, soha ne virradjon a gyász napja ránk!

NERISZ

Csillapítsd, ha lehet,

végzetes dühét, ó ég! stb.

MEDEA

Arcra borulva lábad előtt esdeklek, ó uram,

hallgass meg, ó királyom!

KREÓN

Álnok hízelkedéssel

megtévesztesz, azt hiszed ?

MEDEA

Uram, hallgasd meg könyörgésem!

Gyermekeidre kérlek, ó király,

essék meg rajtam szíved!

KREÓN

Távozz el országomból!

MEDEA

Adj nekem menedéket! stb.

KREÓN

Nem! Hagyd el országomat!

Nem hajlíthat meg semmi!

MEDEA

Hát jó! elveszítek mindent,

meghajlok a halál előtt.

Száműzetésbe távozom,

sorsomat elfogadom,

amit hitvesem szán nekem!

Ám kérlek: haladékul csak még egy napot adj;

jaj, szomorú szívem

hadd szoktassam végzetéhez.

KREÓN

Még egy napot csak azért kérsz,

hogy új gaztettet kövess el!

MEDEA

Mit árthatnék neked,

mikor szívem fájdalom tépi?

Hogy tagadhatnál meg

bánatomtól egy napot?

KREÓN

Tudom, hogy a szánalom

még vesztemre is lehet,

ám tudom: nem él szívemben

a zsarnokok szigora.

Egyetlen napot engedek,

és legyen meg így

az istenek akarata.

MEDEA, NERISZ

E nemes jóságodért jutalmazzon meg az ég!

KREÓN

Engedékenységem miatt most győztél, de még

új kín is szállhat reád!

Ha még harmadnap is

országomban talállak,

jaj lesz neked!

Kegyetlen büntetés vár.

MEDEA

Oh apám! honi földem!

Hazám, drága Kolkhisz!

KREÓN

Nemsokára visszatérhetsz

Kolkhiszba, hazád árulója!

KÓRUS

Add végre vissza nyugalmát

hazánk szent földjének!

MEDEA

Istenek királya! halhatatlan Zeusz!

Ki e fájdalmat hozta rám,

ne kerülhesse el soha

ítélő tekintetedet!

NERISZ

Ó, nem, az égre!

KÓRUS

Tedd semmivé, Zeusz ,seb.

(Kreón kíséretével el)

NERISZ

Medea! Oh, Medea!

Erejének vége, összetört! Nem is hall engem!

Ki szenvedett még annyit, mini te, Medea?

Elválasztva hitvestől, gyermektől,

idegen föld keserves vándora,

békét keresel, ám soha nem találod!

Fájdalmadnak csak az én szívem nyitva:

bármerre mész,

én hűséggel követlek.

Csak együtt sírhassak veled,

minden gyászt, minden fájdalmat

véled megosztok én.

Igen! a balsorsban hű maradtam,

hű leszek hozzád a halálban is!

Míg élek, hű leszek!

Drága, boldogtalan királylány,

ki tudná megtagadni a sírást sorsodon!

Boldogtalan! Boldogtalan!

Mily kegyetlen volt hozzád a végzet!

Én mindig melletted leszek.

Veled sírok, veled megyek, hűségesen követlek!

Egyre követlek, hűséggel,

a halálban is híven, mindig híven.

MEDEA

Kreón nekem csak egy napot ad?

Hát jó! Medeának elég lesz!

Meghal! Vesszen a vetélytárs,

ki legszebb örömöm elrabolta!

Nem! Még iszonyúbban,

borzalmasabban sújtok le rá!

Keserű gyalázatomhoz legyen méltó a bosszú!

Oh! ha Iászónnak apja, vagy testvére volna...

Hogyan? Hát nincsenek gyermekei?...

Ah, hová ragadsz, el, háborodott szívem?

NERISZ

Menj, Medea! sötéten, fenyegetőn

jő hozzád Iászón!

MEDEA

Én is szólni kívánok vele!

(Nerisz el)

IÁSZÓN

Furcsa hírt hallottam az imént!

Még egy napot adott neked Kreón

Ugyan mi végre? Mit ér egy nap neked?

MEDEA

Gyermekeim szeretetét add vissza!

IÁSZÓN

Nem, inkább véremet, életemet,

mint neked adni a drága ártatlan kicsinyeket!

MEDEA

(félre)

Oh öröm! Még szereti őket!

Már tudom, mit tegyek!

Színlelés! most csak te tudsz

segíteni! Hazudni, rajta!

MEDEA

(sírást színlelve)

Gyermekeim, kincseim,

gonosz sorsom távol vet tőletek!

Oh jaj! nem vagytok már enyémek,

Soha többé nem látlak.

Soha nem szabad már

titeket szívemre szorítanom!

Tőletek távol élek, apátok így kívánja:

nélkületek halok meg,

többé veletek nem leszek,

nélkületek kell élnem, Iászón így akarja!

Messze távol halok meg,

soha többé nem látlak!

nem lesztek velem soha.

IÁSZÓN

Még egyszer örülhetsz a drága gyermekeknek:

Amíg indulnod nem kell,

ők melletted maradnak!

MEDEA

Ah, uram, nagylelkűséged

soha feledni nem fogom!

Oh, drága kincseim,

még megláthatlak egyszer,

igen! láthatlak újra,

szerelmem drága gyümölcsei!

Szerelem! Oh emlékezés!

IÁSZÓN

Oh fájdalom! szívem nagy bánata!

MEDEA

Oh, igazságos Végzet!

IÁSZÓN

Oh, fájó emlék!

MEDEA

Átkos száműzetés!

IÁSZÓN

Hiába próbálok szabadulni attól az emléktől.

MEDEA

Drágán fogsz megfizetni hamis sóhajomért!

IÁSZÓN

Hiába próbálok stb.

MEDEA

Drágán fogsz megfizetni

e színlelt fájdalomért!

Oh isteni igazság!

IÁSZÓN

Oh régmúlt édes szerelem!

Szívemben súlyos fájdalom!

MEDEA

Átkos elűzetés!

IÁSZÓN

Hiába próbálok szabadulni attól az emléktől:

Nem tudom elűzni azt a gondolatot.

MEDEA

Drágán fogsz megfizetni

színlelt sóhajaimért! stb.

IÁSZÓN

Nemsoká az oltárhoz jön

a király az áldozatra;

fiaimért imádkozik a jóságos istenekhez;

én arra kérem az eget,

legyen Medeához kegyes!

MEDEA

Távozol hát, Iászón? Hát így hagysz engem el?

Szomorú búcsú! vad fájdalom!

IÁSZÓN

Légy boldog mindenkor!

MEDEA

Tőled távol, kegyetlen,

mi örömöm lehet?

IÁSZÓN

Oh, az anya sírása!

MEDEA

Köszönet néktek, igaz istenek!

IÁSZÓN

Hiába próbálom azt az emléket elűzni,

Hiába próbálom elfeledni

az egykori édes szerelmet. stb.

MEDEA

Drágán fogsz megfizetni színlelt sóhajaimért,

a hamis fájdalomért stb.

MEDEA

Hamar hajoltál könyörgésemre,

keserű könnyet hullatsz még ezért!

Jó Nerisz, indulj, hozd ide fiaimat!

NERISZ

De félek, hogy Iászón...

MEDEA

Ő tudja már! Enyémek e napon.

NERISZ

Miért hívtad újra fiaidat?

Viszontlátva őket, súlyosabb fájdalom vár rád!

MEDEA

Hallgass: teljesítsd Medea végső parancsát!

Ismered a peploszt és a fejéket,

alvilági varázslatom eszközeit

Phoibosz Apollón ajándékozta nékem.

Glaukénak nászajándékul

kell most elvinned őket!

NERISZ

Ajándékot küldesz annak,

ki szívedet összetörte?

MEDEA

Titkomat nemsokára megtudhatod! Siess!

Medea és Nerisz az előtérben; Kreón, Iászón, Glauké, papok

és a teljes kíséret a templomba mennek. Kihallatszanak a

himnuszok.

MEDEA

Oh gyászos ének! Magasztos hangok közt

a menet a templomba lép!

Végzetes öröm! hiába zengtek győzelmi dalt:

ajándékom halállal terhes! Jöjj, Nerisz!

(Medea és Nerisz elrejtőzik

egy oszlop mögött)

KÓRUS

Szerelem istene, jöjj le az égből!

Szállj le virágkoszorúval ékesen.

MEDEA

Legyen e dal örökre átkozott!

KÓRUS

Szerelem istene stb.

Ámor isten, légy kegyes:

ajándékunk fogadd el.

MEDEA

E dalok, jaj nekem!

Oh pokoli düh!

KÓRUS

Édes égi isten! Teljesítsd a szerelmi esküvést!

Koronázd meg, édes Hymen, ezt a boldog napot!

MEDEA

Hallgasd meg az én imámat is, ó isten!

KÓRUS

Édes égi isten! stb.

KREÓN

Hallgasd meg imám!

GLAUKÉ

Halld a hű esküszót!

MEDEA

Rossz diadal lesz ez neked!

Ha fejékem felöltöd,

elszáll az álom, és hozzád jő a halál!

KREÓN

Hallgasd meg fogadalmam!

GLAUKÉ

Szálljon hozzád az eskü!

IÁSZÓN

Hymen, halld meg imámat,

őrizd gyermekeimet!

MEDEA

Dühöm elpusztítja boldogságtokat,

ereje eget-földet elsodor!

KÓRUS

Koszorúzd fürtjeidet

szent mirtuszággal,

szállj le hozzánk, édes Hymen,

hallgasd meg imánk, szerelem istene stb.

MEDEA

Ámor, itt állok én is, oltárodhoz közel:

Hozzád jövök, számonkérem a hűséget,

mit Iászón nékem esküdött,

s mit Iászón megszegett!

(A menet elhagyja a templomot és lassan átvonul Kreón

palotájába)

KÓRUS

Koszorúzd fürtjeidet

szent mirtuszággal,

szállj le hozzánk, édes Hymen,

hallgasd meg imánk, szerelem istene.

Jöjj a boldog esküvőre, édes Ámor!

Drága Hymen, szállj le hozzánk,

tedd halhatatlanná esküvésük erejét. stb.

MEDEA

E hitvesi esküt egykor te nékem adtad!

Ámor! Bosszúmat segítsd!

Hymen! Ez esküt egykor

csak nékem fogadta nevedben a hűtlen!

Mosolyogj le dühömre! Ámor, nevess velem!

(Medea az előtérben álló oltárhoz rohan, letép róla egy

fáklyát)

Harmadik felvonás

Hegyoldal, a háttérben templom.

Jön Nerisz és a két kisfiú; megállnak a templom előtt,

meghajolnak, majd belépnek a palotába. Medea lassan jön

lefelé a hegyoldalon.

MEDEA

Istenek, idézlek, alvilági istenek!

Mind, kik szolgáltátok szándékaim,

erőtök még egyszer segítsen nékem:

jöjjetek művem beteljesíteni!

Sötét halál, fátyladdal borítsd be az eget,

sújtsd le a népet és a királyt a szörnyű pusztulásba!

Oh drága gyermekek, mérhetetlen szenvedésem!

Kiket itt feláldozok a gyűlölet sötét istennőinek,

ne szálljon fejemre kiontott véretek!

Mert apátok az, aki megöl!

A gyalázatost föld be ne fogadja,

ég eltaszítsa!

Már jönnek...

ó jaj, mi gyötrelem!

Hogy dobog ez az anyai szív!

Természet, hozzám most már hiába szólsz.

Halniok kell, nem szabad hitvánnyá lenniök!

Már kijelölte őket áldozatul a szörnyű Erinüsz!

Nekem már csak az ő szava parancs!

NERISZ

Akaratod teljesült, Medea:

Glauké megkapta a peploszt, fejéket.

Köszöni néked... de miért hallgatsz?

Nézd: a gyermekeid!

MEDEA

Fiaim! Oh!

(a gyerekek anyjukhoz szaladnak; az ellöki őket)

El! Messze el! Kígyók, menjetek tőlem!

Ne öleljetek,

megfojtotok!

NERISZ

Mit beszélsz?

MEDEA

(simogatja a gyerekeket)

Ilyen az ő nézése is! Az álnok Iászón

tekintete!

Haljatok meg!

(megragadja a gyerekeket, felemeli a tőrt; az kihull a

kezéből, s Medea sírva átöleli a kicsiket)

Nem, drága fiaim, nem!

NERISZ

Oh égi istenek! Mit cselekednél?

Felemelnéd kezed önnön véreid ellen?

Térj magadhoz, Medea, térj magadhoz!

Az ártatlan szenvedjen a gonosz helyett?

MEDEA

Legyőztek immár!

Lelkem harca elcsitult,

pilláimra végre visszatértek a könnyek.

Újra látom őket,

újra keblemre szorítom!

Nem gondolok már

a szívemben égő fájdalomra:

csak a boldog napokra gondol

megenyhült szívem !

A szívemet tépő, vad fájdalom

szörnyűségét semmi sem győzi le:

ó fiaim, úgy szeretlek, én kincseim,

és szívetek átjárta volna tőröm!

Oh, égi istenek! Oh, szent Igazság!

Ti tettétek, hogy kezem lesújtani nem tudott,

hogy embertelen dühömnek lángja lelohadt.

Adjátok istenek: ne is gondolhassak soha

erre a rettenetes őrültségre!

Ne engedjétek, hogy őket meggyötörjem!

Messze távozzék tőlem e rémes örjöngés!

Öljétek meg szívemben a szörnyű Fúriákat, igaz istenek!

Haljon meg átkozott szerzője kínjaimnak!

Bűnhődjön, szenvedjen ő, megnyugvásomhoz ez elég

lesz,

Esküszegő! Ah!

Ó, ha Iászónra gondolok, újra fellobban dühöm!

Csak ez lobbantja lángra dühöm!

A szívemet tépő, vad fájdalom stb.

És mégis újra érzem, ha rátok nézek, ó jaj,

újra éledni őrjöngésemet!

NERISZ

A szeretet fénysugara ismét kialudt benne,

amely pár percig gyermekeire ragyogott;

csak vérontás lehet ennek a vége!

MEDEA

Nerisz, hogy adtad át ajándékomat?

NERISZ

Fejékednek Glauké igen örült,

már hívta szolgálóit örvendve és vidáman;

ajándékoddal akarta homlokát ékesíteni,

hogy Iászón rá büszke lehessen!

MEDEA

Ölje meg őt, istenek,

bűnös örvendezése!

Figyelj! A fejéket egykor

varázslatom titkos erővel ruházta fel!

Halálos méreg emészti el Glaukét,

ha fürtjeire helyezi a szép arany fejéket!

NERISZ

Medea, igen keményen büntetsz!

E szörnyű kínhalál neked végre elég legyen!

Kíméld fiaidat!

Ah, elszáll a nap, s nemsokára tőlük elválasztanak!

MEDEA

Ütött az óra! Te fiaimat mentsd meg,

az ég segítse őket még ellenemre is!

MEDEA

Nos! Még én vagyok Medea!

Medea vagyok és élni hagyom őket?

Mi történt?

hová lettem? lettem?

elvakultak!

Iászón fiaiért irgalom ébredt bennem!

De hisz az én fiaim...

Ha a fiaim is, az apjuk: Iászón!

Oh, te boldogtalan!

Hogy hihetted,

hogy anya lehetsz te?

Hogy hallgatnád meg a szív titkos szavát?

Hogyan is érezhetnéd szívedben

az anyaság boldogságát?

Most mit tegyek?

El innen!

Itt hagyom gyermekeimet,

imádott véreimet

a gyalázatos kezében!

Ám ő meg is előzhet... előbb lesújthat, mint én!

Nem! Végrehajtom a tettet, mit kijelölt a végzetem!

Oh éjszínű Erinüsz,

engesztelhetetlen istennő,

pusztítsd ki keblemből a szeretetet és irgalmat!

Add vissza tőröm,

mely kezemből kihullott,

S majd elfeledtetem

a gyáva habozás pillanatát!

Oh gyönge szív! reszkető kéz!

Nem tétovázhatsz többé!

Iászón asszonya férjétől megtanulta,

hogy ne riassza meg semmi gaztett!

Oh gyáva szív,

reszkető kéz! stb.

Nem, többé nem győzhet a szeretet! stb.

KÓRUS

(a színfalak mögött)

Oh istenek, irgalmazzatok!

Rettenetes bosszú!

MEDEA

Oh fájdalomkiáltás,

te édes hang szívemnek!

KÓRUS

Borzalom! Árulás!

Oh, iszonyú látvány!

MEDEA

Oh, te zenénél édesebb hang a szívemnek!

IÁSZÓN

(a színfalak mögött)

Balsorsú, hűséges Glaukém!

Oh jaj, míly keserves sorsot

hozott néked e szerelem!

KÓRUS

Haljon a sötét boszorkány!

Szent villám, sújts le rá!

IÁSZÓN

Mily kegyetlen gonosztett ítél téged halálra,

tépi le rólam símogató kezed!

MEDEA

Csak Glaukét siratod,

szívtelen! hát fiaid?

ők nem jutnak eszedbe?

Elfeledted talán,

hogy hatalmamban vannak?

Érettük jajgass

még hosszabb jajszót!

Nem, azt nem sejtheted,

hová fordul a bosszú!

Semmi kétség többé, semmi félelem,

önmagamon is erőt veszek,