ANTIGON�
� s�rom, n�szszob�m, te f�ld odv�ba v�jt
�r�k tany�m, imm�r elindulok fel�d,
S szeretteim fel�, mert Perszephassza m�r
Legt�bbj�ket halott n�p�be vette fel.
K�z�j�k most utols�nak megyek magam,
Pedig lett volna m�g az �lethez jogom.
Megyek teh�t, s sz�momra egy rem�ny maradt:
Hogy kedvesen fogadnak ott ap�m s any�m,
S kedves testv�rem kedvesen fogadsz te is,
Hiszen mikor meghaltatok, saj�t kezem
Megmosdatott, s adott r�tok halotti d�szt,
S a s�r f�l�tt �ldoztam is, Pol�neik�sz,
Azt is, mit szenvedek, te�rted szenvedem,
B�r az, ki j�zan, csak helyesli tettemet.
Hiszen lett volna b�r a gyermekem halott,
Vagy volna f�rjem� az oszl� holttetem,
A v�rossal tal�n nem sz�llok szembe �n.
Mif�le t�rv�ny k�nyszer�t ezt mondanom?
Hiszen f�rjem helyett m�sik f�rjem lehet,
S ha elvesztettem, m�s f�rjemt�l gyermekem,
De hogyha H�d�sz rejti m�r ap�m s any�m,
M�r nem sz�lethet testv�rem t�bb� soha.
Ez volt a t�rv�ny, mely mindenki m�s f�l�
T�ged helyez, de b�nnek tartja ezt Kre�n,
Testv�rem, s vakmer� gonosznak engemet.
Most megragad kezemn�l fogva, s elszak�t
Az �lett�l, mely n�szt ig�rt, m�r nem fogok
Hitvest �lelni �s t�pl�lni gyermeket,
Kifosztva mindenb�l, bar�ttalan megyek
Tov�bb, s b�r �lek m�g, a holtak odva v�r.
Az istenek melyik t�rv�ny�t h�gtam �t?
Hogy n�zzek m�r az istenekre �n, szeg�ny?
Sz�vets�gest ugyan kiben rem�lhetek,
Ha �gy jutalmazt�k meg j�mbors�gomat?
Ha m�gis istenek szem�ben �gy helyes,
A szenved�sben ismerem fel v�tkemet.
Ha meg nem �n, de itt ezek v�tkeztek, �gy
Csak azt szenvedj�k, mit r�m m�rtek jogtalan!