TRIGORIN
Ugyan, mi k�l�nlegesen sz�p van benne?  (�r�j�ra pillant)  Most mennem kell, �rok. Bocs�sson meg, nem �rek r�...  (Nevet)  Ahogy mondani szokt�k, a leg�rz�kenyebb ty�kszememre h�gott, �s m�ris kezdek izgulni, s�t egy kicsit bosszankodni is. Egy�bk�nt h�t besz�lgess�nk. Besz�lj�nk az �n gy�ny�r�, der�s �letemr�l... Nos, hol kezdjem?  (N�mi gondolkoz�s ut�n)  Vannak k�nyszerk�pzetek: az ember p�ld�ul �jjel-nappal folyton a holdra gondol. Nekem is van ilyen holdam. �jjel-nappal egy r�geszme tart fogva: �rnom kell, �rnom kell, �rnom... Alig fejezem be az egyik reg�nyemet, m�ris �rnom kell a m�sikat, azt�n a harmadikat, a harmadik ut�n meg a negyediket... �rok szakadatlanul, v�ltott pegazusokkal, m�sk�pp nem b�rom. H�t mi gy�ny�r� �s mi der�s van ebben, k�rdem �n? Vad rohan�s ez az �let! Most itt vagyok mag�val, izgatott vagyok, ugyanakkor minden pillanatban az jut  eszembe, hogy v�r egy befejezetlen kisreg�ny. L�tom p�ld�ul azt a felh�t. Olyan, ak�r a zongora. Azt gondolom: meg kell eml�tenem valahol egy elbesz�l�sben, hogy el�szott f�l�ttem egy zongor�hoz hasonl� felh�. Van�liavir�g-szagot �rzek. Mindj�rt az agyamba v�sem: �mely�t� illat, �zvegy vir�g, meg kell eml�tenem egy ny�ri este le�r�sakor. Vad�szok minden mondat�ra �s szav�ra, a magam�ra is, �s sietek miel�bb bez�rni ezeket a mondatokat �s szavakat a magam irodalmi rakt�r�ba: h�tha j� lesz valamire. Ha befejezem a munk�t, szaladok a sz�nh�zba vagy horg�szni; szeretn�k pihenni, mindent elfelejteni - de nem lehet: a fejemben m�ris ott p�r�g egy neh�z vasgoly�: az �j t�ma m�ris h�z az asztalhoz, �s rohannom kell megint �rni �s �rni. �s �gy van ez mindig, de mindig, �s nincs nyugtom saj�t magamt�l, �rzem, hogy em�sztem a tulajdon �letemet, hogy a legszebb vir�gok por�t gy�jt�m ahhoz a m�zhez, amelyet odadobok valakinek a vakvil�gba, �s k�zben let�pem a vir�gokat is, �s letaposom a t�v�ket. H�t nem �r�lt vagyok �n? H�t �gy b�nnak �nvelem a bar�taim �s ismer�seim, mint egy �pesz� emberrel? "Mit �rogat? Mivel fog megaj�nd�kozni benn�nket?" Mindig egy �s ugyanaz, egy �s ugyanaz, �s nekem �gy r�mlik, az ismer�s�knek ez a figyelme, dics�rete, elragadtat�sa mind csupa csal�s, becsapnak, mint egy beteget; n�ha att�l f�lek, hogy a h�tam m�g� lop�znak, megragadnak �s �r�ltek h�z�ba sz�ll�tanak, mint Popriscsint. Azokban az �vekben pedig - legszebb ifj� �veimben -, amikor kezdtem, csupa mer� gy�trelem volt az �r�s. A kis �r�, kiv�lt ha nincs szerencs�je, esetlennek, �gyetlennek, f�l�slegesnek l�tja mag�t, az idegei meg t�lfesz�lnek �s elny�nek; sz�ntelen�l itt bolyong azok k�r�l, akiknek van valami k�z�k az irodalomhoz meg a m�v�szethez, nem ismeri el, nem veszi �szre senki, nem mer b�tran �s egyenesen az emberek szem�be n�zni, ak�r a szenved�lyes j�t�kos, akinek nincs p�nze. �n nem l�ttam az olvas�mat, de valahogy mindig bar�ts�gtalannak, bizalmatlannak k�pzeltem el. F�ltem a k�z�ns�gt�l, �s valah�nyszor egy-egy �j darabomat kellett bemutatni, mindig azt �reztem, hogy a barn�k ellens�gesek, a sz�k�k meg hidegen k�z�mb�sek. �, de sz�rny� ez! Micsoda gy�trelem!