Lucheni: Van, aki nem jön persze, csak küldönc jön helyette,
ki megszemléli mind a lányokat!

Ám hozzájuk sem érhet, hisz másnak szól a bérlet,
csak kézbesíti, kit kiválogat!

Ez fentről jött egészen – a választása készen:
egy kis tüzes leányt vesz át!

Csak közben azt nem sejti meg: e nő ott bent kissé beteg!

Mind: Csak semmi pánik, megkapsz itt bármit, hiszen ez egy príma ház!

Izgulni mért kell? Elő a pénzzel,
viheted is azt, mit látsz!

Elpirulni, ó, itt az nem való!

Ha a vágyad nagyon áll…
…gyógyírunk mindenre van, mi fáj!

Lucheni: Lesz egy kis mellékhatás – nagy kár!

A betegség

6. jelenet: Elisabeth tornaterme a Schönbrunnban

Eszterház-né: Felség, a koplalás megárt!

Nem bírja már a diétát!

Itt egy kis hal, kis húsleves, hathatós kúra ez,
egyen, kérem!

Eszterházy-né: Már épp eléggé karcsú ön! Udvarhölgy: Felséged, egyen végre hát!

Betegnek lenni mért öröm? Nem bírja már a diétát!

Felség, a torna minek kell? Csak egy kis gyümölcs,

Mondja meg, mért is valami kis desszert -
hajtja önmagát? önt csak ez hozza rendbe!

Eszterházy-né: Rosszul lett a császárné!

Maga hívja Dr. Seeburgert! A főhercegnőnél van!

Elisabeth: Mi történt?

Eszterházy-né: Hál’ Istennek, magához tért!

Fájdalmai vannak, felség?

Elisabeth: Nem, köszönöm. Már jobban vagyok.

Eszterházy-né: Itt jön az orvos!

Orvos /Halál/: Mi történt?

Eszterházy-né: Ott feküdt ájultam a gyűrűk alatt!
Nyilván leszédült! Nem is csoda, hisz alig eszik!

Meg ezek a tornák is…
A főhercegnő… a főhercegnő mindig is ellenezte!

Én úgyszintén, de a császárné nem hallgat a jó tanácsra!

Orvos: Hagyjanak magunkra!

A szív…

Elisabeth: Már jobban lettem.

Orvos: Hisz szinte ég!

Elisabeth: Nincs semmi baj…

Orvos: A szemhéj túl fehér…

Ha a szemem nem csal – s ez az egy kizárt,
bekapott egy ismert nyavalyát!

Orvos: Egy fertőzés, felség.
Nem életveszélyes, de roppant kellemetlen.
Ez az, amit csak úgy emlegetnek, hogy francia betegség.

Elisabeth: Még mit nem mondd, ez felségsértés!

Micsoda feltevés – mégis abszurd!

Orvos: De mért lenne az? A császár is beteg!

Elisabeth: Hisz hű hozzám!

Orvos: Ön téved ebben!

Elisabeth: Istenem, jaj, ha így van ez,
mocsokba rántott engem!

Orvos: Mindez már tény!

Elisabeth: Úgy gyűlölöm érte!

Legjobb lesz elhagynom… Vagy tán az még jobb,
ha meghalok én!

Orvos: Tedd azt, Elisabeth!

Én… én örülni fogok neki!

(Elisabeth az orvos arcába néz és felismeri benne a Halált)

Elisabeth: Te?!

Halál: Nos, ez most hát a végső sansz,
ha vágyad hozzám hív!

Jöjj, kell egy tánc – a végső tánc!

Hagyj mindent, jobb lesz így!

Elisabeth: Még nem megyek,
hisz valójában a férjem
nekem csak javamra tett!

E mocsok csupán csak feloldoz,
e tett szabaddá tett!

A csalárdsága erőt ad,
és tudom, hogy mit kell majd tennem -
bosszút állnom jogos lesz,
s a bűne old fel engem!

(Letépi a nyakából a láncot és a Halálnak dobja)

Menj!

7. jelenet: A Bellaria erkélyén, Bécsben

Lucheni: 1869. május. A Burgtheaterben tett látogatás után Sophie a Bellaria erkélyén élvezi a friss éjszakai levegőt. Elszunnyad a könyv felett, amit olvas – teljesen váratlanul éri fia látogatása.

F. József: Mama, mért nem érti meg, hogy ezzel ön csak árt?

Minek űzi ellenem e rémes praktikát?

Mit se bánja házasságom – menjen csődbe csak!

Hagyja abba intrikáit!

(Sophie feláll és Ferenc József arcába néz)

Sophie: Fiam!

Mondd, ily nagyot hogy tévedhetsz?

Nem én vagyok, ki tönkretesz!

Orrodnál fogva ő vezet, rajtam így bosszút áll -
milyen szégyen!

F. József: Üres vád!

Sophie: Harcom van véle – s kérded, mért?

F. József: S vélem!

Sophie: Mert itt a császárság a tét!

F. József: Nem hiszem!

Sophie: E nőnek birka vagy csupán!

F. József: Voltam én mással, higgye el, nincs különb!

Sophie: Ám egy császárnénak illik F. József: Ön bántana,
fényes példát adni mindig! és örvend, ha árt,
illik önfeláldozóan de többé
élni értünk! nem kelt köztünk viszályt!

Sophie: Viszályt? Istenem, itt sokkal többről van szó!

F. József: Én megszoktam, hogy önt szolgálom,
de többet ér a boldogságom!

Ön bármit tesz,
én hozzá tartozom!

(Ferenc József kimegy)

Sophie: Ezt érdemlem, mondd?

Hálád ennyi volt?

Tőlem kaptál mindent -
életed, s trónt!

Nem volt könnyű ám,
s nem sok haszna lett
jégnek lennem, s kőnek
érted, s ellened!

Mindent elhagytál -
látsz majd szörnyű bajt,
és ha késő lesz már,
akkor értesz majd! Értesz majd!

(Lassan kialszik a fény, változik a szín)

Nyugtalan évek

8. jelenet: Montázs II.

Lucheni: Szegény Elisabeth! Ő meg csak küzd a betegséggel!
De hát mit tehetnének érette?

Grünne: Hogy is gyógyulhat meg? Komornák: Titkolnunk kell! Nem tudhatják!

El kell tűnjön! Nem láthatják!

Rauscher: Utazzon el, az segíthet! Titkolnunk kell! Nem tudhatják!

Schwarzenberg: Madeira jó lenne!

Grünne: Császárunk szerint oly messze ne!

Schwarzenberg: Közel maradjon hát?

Grünne: Válasszuk inkább Madeirát!

Négyen: Titkolnunk kell! Nem tudhatják! F. József: Én édes angyalom, remélem, nem szenvedsz nagyon!

Titkolnunk kell! Nem tudhatják! Szép nap lesz, hogyha arcod
újra láthatom!

Udvarhölgyek: Nincs sehol se nyugta, hajszolna egyre csak,
le se tetted még magad, és újra csak pakolhatsz!

Hol meredek ösvény, hol meg a tenger vár,
ő meg egyre lohol, mikor senki se bírja már!

Négyen + F. József:

Udvarhölgyek: Hisz nyolc órája vágtat - Most hol van ő?
völgynek le, hegynek fel, Most mi a terv?
régen feltört már a lábunk, Most merre tarthat épp?
de egyre csak menni kell!

Korfu, avagy London -
az neki „gancegál”, És hogy van hát?
elmegy Pestre, Gödöllőre, És kiket lát?
de Bécsben meg sem áll! És mikor jön végképp?

Lucheni: Tükröm, tükröm, te mondd meg,
látszik-e vajon, hogy öreg lett?

Ez jogos kérdés – eltelt tíz év!

Ugye fiatal még? Vagy nem?

Cosa stai combinando?
Egy ősz hajszál! Scocciatura!

F. József: Most, hogy a mama is meghalt, Négyen: Verset körmöl,
te úgy hiányzol már! ógörögből

Rudolf is elmúlt huszonöt - fordít, koplal,
kényes úton jár! és tornázik!

Négyen + F. József:

Udvarhölgyek: Nincs sehol se nyugta, Most hol van ő?
hajszolna egyre csak, Most mi a terv?
le se tetted még magad, Most merre tarthat épp?
és újra csak pakolhatsz!

Hol meredek ösvény,
hol meg a tenger vár, És hogy van hát?
ő meg egyre lohol, És kiket lát?
mikor senki se bírja már! És mikor jön végképp?

Lucheni: Tükröm, tükröm, te mondd meg,
félnie kell-e, hogy öreg lett,
hisz úton telt el…

Mind: …tizennyolc év!

Lucheni: Ugye, fiatal még? Vagy nem?

Vadászat

Lucheni: É una vera mimosa! De úgy lovagol, mint az ördög!

Lovastúrákon vesz részt szerte Európában!

Mind +

Haláltáncosok: Ott jönnek, mind csörtet a bokron, s az árkon,
a réten, meg a gázlón át!

A sok sár csak fröcsköl, az orruk meg gőzöl -
a lovaikat meghajtják!

Lucheni: És ott jön – ez Sisi a falka nyomában,
nem tartja vissza semmi ő!

Mind: Már nem kell a zabla, lám, egyre csak hajtja,
ő mindig csak az élre tör!

Lucheni: Ott jönnek már újra! Basszus: Nem tartja vissza semmi őt!

A hadnagy az első,
de őutána Sisi jő!

Mind: Egy fal jön, hogy torpan a sok ló
mind gyorsan, a hadnagy mégis ugrik, lám!

De nem jött ez össze, most zuhant a kőre,
a császárné meg, lám, lovát már sarkantyúzni kezdi,
most ugrat a falnak,
és hogy nevet – ó, Istenem!

Lucheni: Sikerült! Győzött, mint mindig!

Mindenki felett!

Ma nagyot nőtt az árnyék (repríz)

9. jelenet: Rudolf hálószobájában

Halál: Jó, hogy végre szólhatunk! Lásd,
jó, hogy újból látjuk egymást,
hisz ismersz! Ugye ismersz?

Emlékezz, mint apró gyermek -
arra kértél, ígérjem meg,
hogy többé el se hagylak!

Rudolf: Nem feledtem én a képet -
féltem én, s te mindig mondtad,
eljössz, mikor hívlak téged!

Halál: No lásd, segítek én!

Együtt: Ma nagyot nőtt az árnyék,
de az őrült világ nem lát már!

A patkányfogó jár még,
megy a tánc az arany borjúnál!

Ma nagyot nőtt az árnyék -
ez a vége már, az éjfél közel jár!

Rudolf: Fáj, hogy kezem meg van kötve,
hisz látom én, hogy mint megy tönkre,
mint zuhan a pusztulásba az élet -
fáj és félek!

Halál: Nincs is ennél néked rosszabb,
hiszen tétlen kell most nézned azt,
hogy Földed elkárhozhat!

Rudolf: Ez nekem nagyon fáj!

Együtt

+ Haláltáncosok: Ma nagyot nőtt az árnyék,
jön egy újabb kemény költemény!

Az ördögcsapda jár még,
de az ember vak, s így nincs remény!

Hisz fölé nő az árnyék -
közel már a vég,
hát mért nem kiált még?

Halál: Mi fog vissza hát?

Hatalom kell neked!

Ragadd meg hát!

Tedd önvédelemből!

Rudolf: Mily tett!

Együtt

+ Haláltáncosok: Ma nagyot nőtt az árnyék,
jogos önvédelem már, csak lásd!

Hisz tudjuk, kész a játék,
s e népség ebből mit sem lát,
hisz fölé nő az árnyék -
császár légy, Rudolf,
s a végzet elé vágj!

Magyar összeesküvés

10. jelenet: A Károlyi Palotában

Összeesküvők: Mért? Mért jön közénk? Ugyan miért? Mi hajtja őt?

Komoly a tét! Legyen már szabad e nép!

Küzd az, ki magyar, de ő mivégre jött?

Mert, ha ez csak trükk, végleg elvesztünk,
elbukunk véresen!

Ám, ha ő vélünk, nincs miért féljünk,
új Magyarhon leszen!

Csend!

Halál: Kedves magyar összeesküvő uraim!

Rudolf, Ausztria trónörököse!

Rudolf: Nos, eljöttem én, s fejemre ez komoly veszély!

Ez a dolog remélem, köztünk marad,
különben az életem már mit sem ér!

Összeesküvők:

Félek, a császár átka sújt rám, Mert, ha ez csak trükk,
ha rájön, hogy éppen én, a sarja, végleg elvesztünk,
a Habsburg főherceg, itt gyámolítom elbukunk véresen!
e pár magyart, ki rátör! Ám, ha ő vélünk,
nincs miért féljünk,
új Magyarhon leszen!

Batthyány: Bécs egy időzített bomba már!

Rudolf: Tudom!

Batthyány: Felrobban, összedől a kártyavár!

Rudolf: Nos, hát?

Batthyány: Aki most tétova, az háborús…

Mind: …bűnös!

(kivéve Rudolf)

Összeesküvők I.: Most várnunk kár, mert ránk tör már a gyilkos háború!

A császár majd csak bámul, míg elveszíti trónját!

Összeesküvők II.: Kell egy hős, ki megment minket világvégtől, pusztulástól!

Halál: Nagy viharban vén kapitány, az megoldást nem tud!

+ Összeesküvők: A vitorlák megtörve, tépve – tovább nincs már út!

Összeesküvők: Éhség és könnyek, dögvész és szörnyek sújtják Földünket már!

Tennünk kell rögtön, mert, ha egy hős nem jön, ránk is végóra vár!

Fel hát!

Rudolf: Amit kívánnak, az árulás!

Összeesküvők: Nem! Nem!

Batthyány: Éppen, hogy hőstett – mért is volna más?

Rudolf: Ó, nem!

Batthyány: Aki most tétova, az háborús bűnös!

Rudolf: Jó! Ha kell, hát legyen!

Összeesküvők: Mily példátlan ez, hogy értünk tesz, hitünkre áll!

Csoda ez itt? Elhagyva rokonait
a herceg nekünk segít – magyarbarát!

Üljön csak trónra – egy-két év múlva úgyis elhajtjuk majd!

Ám, ha most bukna, lépjünk túl rajta -
ránk ő nem hozhat bajt!

F. József: Igaz tehát? A saját fiam árul el!

Rudolf: Apám!

F. József: Én sem menekülhet!

Grünne, Rauscher, Schwarzenberg, Kempen:

Szörnyű hír, hogy ön, a herceg így tett -
önből áruló lett, ám ezt senki nem tudhatja meg!

Mint te (repríz)

11. jelenet: Korfun, egy villa erkélyén

Elisabeth: Ó, a lelked itt van vélem, érzem, jöjj hát!

A sors, te kóbor szellem, hozzám hajt!

Hiszen az vagy, Heinrich Heine, aki nyugtot rég nem lát!

Jöjj, súgj meg nékem csak még egy dalt!

Tudod, most is vár a toll, s a tinta csak miránk…

Max szelleme: Itt nincs több dal!

Elisabeth: Apa? Te vagy az, sejtem én már!

Együtt: Versek közt az élet szebb volt – lázas vágta, száguldás!

Elisabeth: Én is csak erre vágytam rég!

Max szelleme: Sisi, nem tudom, hogy mért a holtakkal beszélsz?

Elisabeth: Nem ismerek erre senkit, aki élő!

Max szelleme: Ez a rossz cinizmus elzár mindentől!

Elisabeth: Nos, ezt teszi a sok idomítás!

Max szelleme: