Anna Karenina : A beismers
Karenin:
Anna, n szgyellem
az imnti illetlen,
sznalmas szereplst!
A lovas, ki felbukott,
ha jl sejtem, Vronszkij volt,
nnl mr rg clba rt!
Msok mr rgen tudjk!
lveztk a j kis botrnyt!
Bocssson meg, krem, ha tvednk.
Anna:
Tvedst mond? Nem, nem tvedett!
Vronszkij a sorsom, az letem lett!
Clom s vgyam nincs, csakis egy:
hogy szeressem t, mg lek.
Most is r gondolok, gyllhet rte!
Gylljn, zzn el,
nincs mr tbb flelem!
rzs s szenvedly,
mindaz, mi bennem l,
most mr egyedl csak Vronszkij! |