NOÉMI: Noémi a nevem. Apám gyári munkás volt. Szegény volt. Mind szegények voltunk. Nagy nyomorban éltünk. Ötvenhét évvel ezelőtt hozzámentem egy vasúti pályamunkáshoz. Később állomásfőnök lett belőle. Húsz éve meghalt. Tizenegy gyereket szültem. Hét fiút, négy lányt. Ezekből él négy fiú és az összes lány. A legidősebb fiamat a bern-luzerni gyorsvonat gázolta el. Négyéves volt, és a síneken játszott. A harmadik fiam negyvenéves korában halt meg, rákban, a negyedik ugyanabban az évben lezuhant a háztetőről, tetőfedő volt ugyanis. Azt hiszem, több mint húsz unokám van. Hány dédunokám van, azt nem tudom, mert nem látogat már senki. Néha jött egy lap a legfiatalabb fiamtól Amerikából. Detroit-ban él. Az egyik autógyárban dolgozik, de tíz éve már ő sem ír. Tizenhárom éve vagyok ebben az öregotthonban. Ülök az ablaknál, és nézegetem ezt a családi albumot. De közben nem gondolok az uramra. A gyerekeimre sem gondolok. Nem gondolok semmire. |