Bellini: Rómeó és Júlia

Kétfelvonásos opera

Fordítottta:

Huberné, Tóth Piroska

Szereplők:

Capellio – Júlia édesapja

Júlia – Capellio leánya

Rómeó – Júlia szerelme

Montecchik – Rómeó párthívei

Tebaldo – Capellio hűséges barátja, aki Júlia kezére pályázik

Lorenzo – pap a Capellio házban, Rómeó és Júlia jó barátja

Kórus

ELSŐ FELVONÁS

Első jelenet

(egy terem a Capellio házban)

CAPELLIO HÍVEI

Még meg sem virradt, de már mindannyian összejöttünk. Mi lesz most? A meghívottak mind eljöttek, a lovagok és a katonák elözönlik a várost. Várjuk Capellio rendelkezéseit. Talán a nemesek vezére is eljön és lehet, hogy a Montecchiktől is lesz itt valaki. Ó, a vad lázadók! Imádkozzunk, hogy az ajtók mindenatrocitás nélkül kinyíljanak és kerülje el Veronát a vérontás.

TEBALDO

Ó, ti Capelliók, hűséges barátaim, a lázadók leverői. A mi pártunk gyűlöli a Montecchiket. Már régen dúl a viszály köztünk. A vezérük a legmegátalkodottabb, a legvadabb egyén, akit valaha ismertem.

CAPELLIO HÍVEI

Vajon ki lehet az?

TEBALDO

Rómeó!

CAPELLIO HÍVEI

Rómeó!

CAPELLIO

Igen, az a Rómeó kegyetlen ember, meggyilkolta a fiamat. És ezek után még fel merte kínálni nekünk a békét a követe által.

CAPELLIO HÍVEI

A békét, Uram!

CAPELLIO

A két család közt sohasem lesz béke.

LORENZO

Talán mégis hasznos lenne egyezséget kötni velük. Ilyen hosszú ideje tartó viszályoknak véget kell vetni. Legyen már végre vége a vérengzésnek!

CAPELLIO

Nem kötök velük semmilyen egyezséget. Megbosszulom a fiam halálát. Ugyan ki tudná őt feltámasztani? Sohasem nyújtok Rómeónak békejobbot. Sőt! Száműzöm őt innét Veronából, sohasem lesz nyugta tőlem.

TEBALDO

Hűséges híved vagyok, és mindenben számíthatsz rám, a bosszúállásban és a vérontásban is. Az Ég azt is tudja, hogy Júliáért mindenre képes vagyok. Ha kell, egész Itáliát a lábai elé helyezem. Szerető szívem nem nyugszik meg addig, amíg a kezét el nem nyerem.

CAPELLIO

Igen, tudom. Nos, gyere, ölelj meg. Júliát még ma oltár elé vezetheted.

LORENZO

Ó, Egek! Még ma?

CAPELLIO

Hát persze, minek várjunk tovább?

LORENZO

Tudja uram, szegény leány beteg, lázas… és betegen nem állhat a szent oltár elé!

TEBALDO

Menjünk hozzá! Előre!

CAPELLIO HÍVEI

És valóban még ma el akarod venni őt feleségül?

TEBALDO

Szeretem őt, igen, szeretem őt, kedvesebb ő számomra a rámsütő Napnál is. Csak érte élek, ő az én szívem öröme és boldogsága. Ha szenvedést és nélkülözést kérne tőlem, érte azt is szívesen vállalnám. Ezer napot is tele fájdalommal, igen, igen, fájdalommal, még ezer nap fájdalmat is vállalnék érte.

CAPELLIO

Ne félj semmit. Kezeskedem róla, hogy boldogan és vidáman mondjon neked igent, ez hadd legyen az én gondom.

CAPELLIO HÍVEI

A mi vezérünk ezt nagyon jól gondolja. Legyen Júlia keze azé, aki azt a legjobban megérdemli…

LORENZO

(magában)

Ah! Júlia, ah! Nem emberséges dolog az, ha a szülők így beleavatkoznak a gyermekük életébe a háta mögött. Ah, nem emberséges dolog ez!

TEBALDO

Én nagyon szeretem őt. Szeretem őt és ő a legdrágább számomra ezen a világon. Szeretem, igen, nagyon szeretem őt.

CAPELLIO

Menj Lorenzo, készítsd fel Júliát a szertartásra. Sőt! Ha lemegy a Nap, teljesítsd az akaratomat és add össze őket. Júlia biztos örülni fog majd, hogy elhagyhatja az atyai házat.

(Lorenzo beszélni akar)

Hallgass, és teljesítsd a parancsomat!

TEBALDO

Ah, uram…

(Lorenzo távozik)

CAPELLIO

Az én terveimet Júlia nem fogja meghiusítani. Neki is ugyanolyan jó lesz, mint mindannyiunknak, ha egyesítjük a vagyonunkat is.

TEBALDO

Nekem a szerelem a legfontosabb, amit iránta érzek, és szeretném azt hinni, hogy ő is szeretni fog engem.

CAPELLIO

Nocsak, itt közeledik már felénk közös ellenségünk.

RÓMEÓ

Örülök, hogy engem is kiválasztott Ghibellini, a Vezér. Bemutatkozom nektek, nemes lovagok. Boldog vagyok, ha meghallgattok engem. Én ugyanis békés szándékkal jöttem ide.

TEBALDO

Ki tudja azt, hogy bennetek Montecchikben meg lehet-e egyáltalán bízni?

CAPELLIO

A békét már ezerszer is megszegték.

RÓMEÓ

A te kezedben van a megoldás. Nekem úgy tűnik, a Montecchik csak akkor kötnek békét a családoddal, ha Júlia a feleségem lesz.

CAPELLIO

Köztünk már sorsszerű a vérontás és ez a jövőben sem lesz másként.

TEBALDO ÉS A HÍVEK

Ez a jövőben sem lesz másként.

RÓMEÓ

Ez kegyetlenség! Hallgassatok ide!

Ha a háborúban megöltem is a fiad, az sorsszerű volt. Ő is megölhetett volna engem. Ha Isten már megbocsátott nekem, a fiad állandó siratása helyett bocsáss meg te is, és ha ezt megteszed, bennem egy másik fiúra találsz, igen, egy másikra.

CAPELLIO

Már megtaláltam azt a másik fiút.

RÓMEÓ

Hogyan? És ki az?…

TEBALDO

Én vagyok az.

RÓMEÓ

Te? Mit hallok! Ó, Egek! Figyelj ide…

CAPELLIO

Amit mondott, az úgy is van.

TEBALDO ÉS A HÍVEK

Háború lesz itt, háború, háború, háború…

RÓMEÓ

Akkor legyen háború, ti megátalkodottak!

A kardomat addig forgatom, amíg ezer embert le nem kaszabolok. Az ég sem látott még ilyen hiábavaló vérontást, ez a sok vér sokba fog kerülni a hazának.

CAPELLIO, TEBALDO ÉS A HÍVEK

Itt mindenki hangos kiáltással indul a csatába! Háború! Háború!

RÓMEÓ

Akkor legyen háború, ti megátalkodottak!

CAPELLIO, TEBALDO ÉS A HÍVEK

Hallgass el!…

RÓMEÓ

Én nem akartam vérontást…

TEBALDO

Menj el innét más vidékre!

RÓMEÓ

…hiába folyt annyi vér…

CAPELLIO ÉS A HÍVEK

Csak Isten ítélkezhet felettünk, igen, csak Isten ítélkezhet…

RÓMEÓ

De a ti kezetekhez tapad az a sok vér, ami oly sok veszteséget

okoz a hazának, a ti kezetekhez…

CAPELLIO, TEBALDO ÉS A HÍVEK

Igen, a mi kezeinkhez…

Második jelenet

(Júlia lakosztályának egyik szobája)

JÚLIA

Íme, itt vagyok egy boldog családi otthonban… íme, itt vagyok, az imádott leány…, mint egy kitaszított… Ah! Legalább láthatnám őt, bárcsak tudnám, mi van vele! Szívemben a szerelem tüze lángol. (az ablak felé fordul, aztán visszatér) A szelek szárnyán mikor jössz újra felém? – hiába kérdezem. Hol vagy te, Rómeó? Melyik országba száműztek? Az én sóhajaim vajon hol találnak rád?

Ó, hányszor, ó, hányszor hívlak, szólongatlak kétségbeesetten, sírva! Az én sóhajaim vajon eljutnak-e hozzád a szelek szárnyán? A Nap sugarai is Rád emlékeztetnek, ah! A föld minden szépsége rólad mesél.

(szomorúan, elkeseredetten ül)

(Lorenzo belép)

LORENZO

(magában)

Szörnyű ez az óra! Fel kell készítenem őt a kézfogóra.

Júlia!

(Júlia Lorenzo karjaiba veti magát)

JÚLIA

Lorenzo!

LORENZO

Nyugodj meg!

JÚLIA

Azon nyomban megnyugszom, ha megtudom, mi van a szerelmemmel. Különben szép lassan megőrülök itt… ah! Ha még egyszer viszontláthatnám Rómeót!… Egyedül csak ő tudná megnyugtatni a lelkemet.

LORENZO

Figyelj ide Júlia… Ő most Veronában van…

JÚLIA

Ó, Egek! És mikor vezeted őt hozzám?

LORENZO

Egy kis örömet okoznék vele neked, ugye?

JÚLIA

Többet, mint gondolnád.

LORENZO

Légy nyugodt. Előkészítettem a találkozásotokat: csak a kettőnk számára ismert titkos folyosón érkezik hozzád.

(kinyitja a titkos kijárat ajtaját, és azonnal belép rajta Rómeó, aki már az ajtó mögött várakozott)

RÓMEÓ

(Júlia felé fut, és szorosan átöleli)

Ah! Én Júliám!

JÚLIA

Ah! Rómeó!

LORENZO

Csak beszélgessetek nyugodtan!

(távozik)

JÚLIA

Istenem, újra láthatlak téged, micsoda öröm! Igen, legalább ennyi örömöm van, hogy újra láthatlak!

RÓMEÓ

Sohasem felejtettem el egyetlen mosolyodat sem. Elhatároztam, hogy megszököm, vagy meghalok, mintsem engedelmeskedjem az ellenségeimnek és lemondjak rólad.

JÚLIA

Ah, miket mondasz? Megszökni?

RÓMEÓ

Igen, megszökni. Számunkra nem maradt más hátra, csak más helyen, más országban együtt élni. Bárhová is megyünk, csak el innét. Bárhol boldogan élhetnénk: meglásd, minden jót megad nekünk az Isten, két egymást szerető szívnek, csak nem itt Veronában. Meneküljünk el innét szerelmem!

JÚLIA

Ah! Rómeó! Számomra a Föld csak ezeket a kapukat jelenti: igen, számomra a Föld csak ezeket a kapukat jelenti. Egyedül csak az Ég tudja megnyugtatni a lelkemet. Egyedül csak az Ég…

RÓMEÓ

Mit nem hallok? Mi lehet számodra több, nagyobb dolog az én szerelmemnél?

JÚLIA

A kötelesség, a törvény, a tisztesség, a becsület, igen, igen, a becsület!

RÓMEÓ

Kegyetlen igazság ez! Tisztesség, becsület, kötelesség! Ez a törvény, amit emlegetsz, már rég eltűnt a szívedből. De mégis: életem része maradsz, ha hűséges vagy hozzám. Akkor senki és semmi sem szakíthat el téged tőlem.

JÚLIA

Amit kérsz tőlem, a hűség. Az én hűségem mindig a tiéd. Engedd meg legalább azt, hogy beszéljek a szüleimmel. Meghalok, ha nem lehetek a tiéd. Az én szívem csak érted ég. Ah!… igen, a szívem… csak a tiéd.

RÓMEÓ

Az én kérésem csak az, hogy örök hűséget fogadj nekem…

JÚLIA

Igen, örök hűséget fogadok neked, de azt nem élem túl, ha nem leszel az enyém!

(ünnepélyes zene hallatszik a távolból)

RÓMEÓ

Hallod ezt a zenét? Már vár téged a felkészített oltár és Tebaldo.

JÚLIA

Menekülj el innét!

RÓMEÓ

Nem, itt maradok.

JÚLIA

Mi lesz, ha az apám észrevesz?

RÓMEÓ

Ne félts engem.

JÚLIA

Ah, Rómeó!

RÓMEÓ

Hiába kérsz, nem megyek el innét!

JÚLIA

Ah, Rómeó!

RÓMEÓ

Mondtam, hogy nem megyek el, hiába is kérsz erre!

JÚLIA

Akkor irgalmazzon nekünk az Isten!

RÓMEÓ

Én Júliám! Gyere, ó, gyere, te vagy a mindenem, én kincsem, a menyasszonyom. A te kezedben van a sorsom, az életem, a halálom… Ó, nem, ne légy kegyes hozzám, ne szeress jobban annál, mint ahogy én szeretlek téged!

JÚLIA

Ne nézd a fájdalmamat, a félelmeimet, egyedül csak az irántad érzett szerelmemet. Csak azért élek, hogy szeresselek téged. A szerelmem velem együtt száll majd a sírba.

RÓMEÓ

Gyere, menjünk, meneküljünk!

JÚLIA

Rómeó, kedvesem!

RÓMEÓ

Gyere, menjünk, meneküljünk együtt!

JÚLIA

Bízzál bennem!

RÓMEÓ

Gyere velem! Meneküljünk!

JÚLIA

Ah! Én Rómeóm! Bízzál bennem!

RÓMEÓ

Gyere, gyere… menjünk…!

(Rómeó látva Júlia ellenállását, teljesíti kedvese kérését, és távozik a titkos kijáraton, Júlia pedig remegve távozik a találka helyszínéről)

Harmadik jelenet

(Capellio házának egyik belső előcsarnoka)

KÓRUS

Ó, boldog, kalandokkal teli éjszaka. Most hallgat a harag, a fegyverek is pihennek. Ahová Ámor mosolya elér, ott öröm, boldogság és béke lakozik. Ünnepeljük hát tánccal és énekkel ezt a csodálatos éjszakát. Ahová Ámor mosolya elér, ott öröm, boldogság és béke lakozik.

(Rómeó sietve belép a Capellio házba, Lorenzo kíséretében)

LORENZO

Az Istenért, megbüntetnek, ha nem menekülsz el, hisz tudod, hogy a Capelliók nem szívlelnek téged.

RÓMEÓ

Nem érdekel a gyűlölködésük, és nem menekülök el előlük. A szerelmem közelében akarok maradni, ez biztos, a többi dolog nem érdekel.

LORENZO

Ha így cselekszel, Júliával kapcsolatos minden reményed elvész!

RÓMEÓ

Még maradt egy reménysugár… Hallgass meg! Titokban, az éj leple alatt Ghibellinihez fordulok segítségért. Ghibellini seregének 100 katonája áll őrt a város kapujában és én bejutok, hogy megmenthessem Júliát a Tebaldóval kötendő házasságtól.

LORENZO

Szent Ég!

RÓMEÓ

Ne reméld, hogy az ellenségeim tönkretehetik a boldogságunkat.

LORENZO

És ha komoly, véres következményei lesznek a dolognak? A család már megparancsolta, hogy adjam össze Tebaldót Júliával.

RÓMEÓ

A riválisomnak nem tesszük meg ezt az örömet. Titokban engem adsz össze Júliával.

(az emeletről nagy lárma hallatszik. Harsognak a trombiták, ide-oda futkosnak az emberek)

LORENZO

Micsoda tömeg!

CAPELLIO

(meglátva Rómeót, elkiáltja magát)

A Montecchik!

RÓMEÓ

Milyen balszerencse! Mégis észrevettek!

CAPELLIO

(a karzatról)

Elő a fegyvereket! Elő a fegyvereket!

LORENZO

(Rómeóhoz)

Észrevettek. Menj! Menekülj, amíg nem késő!

RÓMEÓ

Tebaldo! Reszkess, mert Júliáért bosszút állok!

LORENZO

Hallgass! Hallgass!

RÓMEÓ

Ez a harsona!…

LORENZO

Gyülekeznek az emberek!…

RÓMEÓ

… vadul harsognak a harsonák, a riválisom halálát hirdetik… meghal… igen, meghal… megölöm őt…

LORENZO

… hallgass, hallgass már el: minden oldalról fegyveres emberek vesznek körül… ah! Fuss! Ah! Menj! Menekülj… az Isten szerelmére, menj már!…

CAPELLIO

Ragadjatok fegyvert! Rómeó itt van, láttam őt. Ha ti is meglátjátok, lőjétek le, mint egy kutyát! Ragadjatok fegyvert! Ragadjatok fegyvert!

(Rómeó ezt hallva gyorsan távozik. Lorenzo követi őt)

(Júlia lejön az emeletről és a szobájába vonul)

JÚLIA

Most hallgat minden…

Csend honol az ajtók mögött. Köszönöm neked ó sorsom, hogy még szabad vagyok. Ah! Még szabad vagyok. Ha Rómeó idejönne, képes lenne értem a vérontásra is, hogy értem ontja a vérét, de talán… talán mégis megmenekül. Ó, én szerelmem!… nem is tudod, milyen erősen lángol a szerelem tüze a szívemben irántad! Ah! Rómeóért esedezem az éghez, ah! Rómeóért esedezem az Éghez… ó, szerelmem!

(Rómeó belép Júlia szobájába az erkélyen keresztül)

RÓMEÓ

Júlia!

JÚLIA

Istenem!… Kit látok!

RÓMEÓ

A te Rómeód… jött el hozzád titokban, az éj leple alatt.

JÚLIA

Miért jöttél ide? Tudod, hogy veszélyes…

RÓMEÓ

Megmentelek Tebaldótól és boldoggá teszlek. Kövess engem!

JÚLIA

Ó, de hát hová? És hogyan? Tele van a ház emberekkel!

RÓMEÓ

Gyere! Ne félj!

JÚLIA

El fogsz veszíteni engem!

RÓMEÓ

Júlia!

JÚLIA

Ó nem!

RÓMEÓ

Gyere már!

JÚLIA

És hová?

RÓMEÓ

Ne kérdezd, csak gyere! Kövess engem!

JÚLIA

Ó nem, ó nem tehetem!

RÓMEÓ

Gyere már! Ne habozz! Kérlek…

CAPELLIO

(kívülről)

Halál a Montecchikre!

JÚLIA

Menekülj, az ellenségeid közelednek!

RÓMEÓ

Ha kell, hát kimegyek közéjük, nem félek tőlük!

CAPELLIO

(benyitva a leánya szobájába, Rómeóhoz)

Maradj csak itt! Ne menj sehová! Végre megvagy!

TEBALDO

Mi a csoda? A legádázabb ellenségem itt van a házban? Mit keres itt?

LORENZO

(magában)

Ó Egek! Mi lesz itt!

JÚLIA

Ah!…

LORENZO

Minden elveszett!

RÓMEÓ

Ez szörnyűség! Férjhez kényszeríteni Júliát egy olyanhoz, akit nem is szeret!

JÚLIA

Ah! Micsoda erőszak!

CAPELLIO

A hadsereg majd ezt elintézi!

TEBALDO

Melyik regényből való ez a jelenet? Hadsereg, katonák, olá…

JÚLIA

(az édesapjához fordulva)

Maradjon… Apám… Kérem, legyen hozzám irgalmas!

CAPELLIO

Hallgass el, ne könyörögj…

JÚLIA

Ó apám, kegyelem…

RÓMEÓ

Micsoda szörnyűség, micsoda erőszak!

TEBALDO

(Júliához fordulva)

És mi a véleményed az esküvőnkről? Mit szólsz a nászunkhoz?

CAPELLIO

Nos Júlia? Válaszolj!

TEBALDO

Mi van? Nem felelsz? Félsz? Reszketsz?

JÚLIA

Ó Egek! Micsoda erőszak!

CAPELLIO

Mi van? Félsz? Reszketsz?

RÓMEÓ

Ez szörnyűség! Ez bosszút kíván!

TEBALDO

(Rómeóhoz fordulva)

Hát te mit akarsz itt a menyasszonyom szobájában?

RÓMEÓ

Én egy…

JÚLIA

Ne fedd fel magad előtte!

RÓMEÓ

Én, mint tudod, a riválisod vagyok, és Júliáért jöttem.

LORENZO

(magában)

Milyen balszerencse!

RÓMEÓ

(Tebaldóhoz)

Ó, a szegény mártír!

TEBALDO

Rivális? Miket hallok!

JÚLIA

Lorenzo, kérlek, segíts rajtam!

LORENZO

Ugyan mit tehetnék?

RÓMEÓ

Jaj nekem, elárultam őt!

JÚLIA

Védelmezd Rómeót ó, Istenem! Egyedül kell megbirkóznom a szenvedélyes dühükkel!

RÓMEÓ

Védelmezd Júliát, ó, Istenem! Egyedül kell megbirkóznom a szenvedélyes dühükkel!

TEBALDO, CAPELLIO

Ó, ez az éjszaka! A harag éjszakája ez! Az Ég árnyai borítják még be terveinket!

LORENZO

Ó éjszaka!… ó éjszaka… A harag éjszakája ez! A borzalmak éjszakája, a borzalmak éjszakája ez!…

JÚLIA

Védelmezd Rómeót ó, Istenem! Egyedül kell megbirkóznom a szenvedélyes dühükkel!

RÓMEÓ

Védelmezd Júliát, ó, Istenem! Egyedül kell megbirkóznom a szenvedélyes dühükkel!

TEBALDO, CAPELLIO

Ó, ez az éjszaka! A harag éjszakája ez! Az Ég árnyai borítják még be terveinket!

LORENZO

Ó éjszaka!… ó éjszaka… A harag éjszakája ez! A borzalmak éjszakája, a jeges borzalmak éjszakája ez!…