Cso�ri S�ndor                                                                                                                                               
Esztergomi el�gia

J�het m�g j� is? J�het ezut�n?
K�rhinta-nyarak Esztergom f�l�tt?
Sz�retek? T�csk�k? Birsalma-nyit�ny
a komor, �szi hangverseny el�tt?

K�szk�dtem eddig – okosan? but�n?
irgalmas h�sk�nt, ahogy lehetett.
�s mit �rtem el? Nem sokat, csup�n
csak azt, hogy b�mulhassatok vagy f�ltsetek,

mint k�t�lt�ncost, aki selyemsz�lon
l�pked, r�ddal, egy b�nyat� f�l�tt.
De ennek v�ge! Nincs t�bb mutatv�nyom,
s a homlokom, mely folyton gy�ngy�z�tt,

mostant�l kezdve nagy szelekbe v�gyik,
hogy ott id�zz�n, lebegjen, ahol
rangrejtve, titkon Isten is tany�zik
s k�r�lsuhogja cs�ndes t�riszony.

A szemem is majd ott tal�l nyugalmat,
befele n�z, mint �dv�z�lt vakok,
akik, ha l�tni akarnak h�t im�dkoznak
�s sz�l�tgatnak t�zv�szt, harmatot,

v�rz� kezet, mely volt m�r a kez�kben,
a legbels�bb test s�r�s�t, hogy �jra
rettenjen meg a semmi roncs sz�v�kben
s v�rhassanak r�p�t� f�jdalomra.

Sz�p ny�r, a holtak magasban napoznak.
Jut-e m�g nekem ilyen kegyelem?
A dombon sz�lcsend v�rna, nyers kaporszag
s a Dun�n visszf�ny: teljes �letem.