SZEREPLŐK:

ELISABETH Ausztria császárnéja

LUIGI LUCHENI Elisabeth gyilkosa

A HALÁL Elisabeth szerelmese

FERENC JÓZSEF CSÁSZÁR Elisabeth férje

SOPHIE FŐHERCEGNŐ Elisabeth anyósa

A HARMINCÉVES RUDOLF FŐHERCEG Elisabeth fia

A TÍZÉVES RUDOLF FŐHERCEG Elisabeth fia

MAX BAJOR HERCEG Elisabeth édesapja

LUDOVIKA HERCEGNŐ Elisabeth édesanyja

HELENE VON WITTELSBACH Elisabeth nővére

LUDWIG GRAF GRÜNNE Császári főadjutáns

OTTMAR VON RAUSCHER Bécs bíborosérseke

FELIX FÜRST ZUSCHWARZENBERG Császári miniszter

HÜBNER BÁRÓ Bécsi tőkés

KEMPEN BÁRÓ Bécs rendőrfőnöke

SZTÁRAY GRÓFNŐ Elisabeth udvarhölgye

SOPHIE ESZTERHÁZY-LIECHTENSTEIN Főudvarmesternő

MAXIMILIAN VON MEXIKO Ferenc József bátyja

FANNY FEIFALIK Elisabeth fodrásznője

MARIE FREIIN VON VETSERA Rudolf utolsó szeretője

KAROLINA LAMBERGI GRÓFNŐ Udvarhölgy

WINDISCH KISASSZONY Elmebeteg

HENRIETTE WOLF Vállalkozó

FIATAL MAGYAR NEMES

NEVELŐNŐ

PROFESSZOR

II. LAJOS

EGY MAGYAR ELÍTÉLT ÉDESANYJA

BATTHYÁNY ELEMÉR

KÁROLYI ISTVÁN

ANDRÁSSY GYULA

Rokonok, arisztokraták, alkalmazottak, munkások, magyar mágnások, értelmiségiek, járókelők, nép, szerzetesek, munkásnők, szobalányok, magyar hölgyek, kávéházi népség, örömlányok, magyar összeesküvők

Haláltánc – csoport (3 táncos + 3 táncosnő)

Prológus

A holtak és álmodozók éjszakai világa

(A Bíró hangja a semmiből szólal meg)

Bíró: De miért, Lucheni?
Miért ölte meg Elisabeth császárnét?

Lucheni: Alla malora!

Bíró: Válaszoljon, Luigi Lucheni!

Lucheni: Miért? Miért?

Éjszakáról éjszakára ugyanaz a kérdés száz év óta!

Mire való ez a faggatás?

Merda! Én halott vagyok!

Bíró: És az aljas merénylet Ausztria császárnéja ellen?

Lucheni: Va a farti fottere!

Bíró: Nevezze meg végre az indítékait!

Lucheni: Az indítékaimat?

Megöltem őt, mert ezt kívánta!

Bíró: Ne beszéljen már badarságokat!

Lucheni: Ezt kívánta! Erre szavahihető tanúim vannak!

Bíró: És miféle tanúk volnának azok?

Lucheni: A kortársai, kérem!

Egyik sem bír békén nyugodni, és egyre csak őt emlegetik…

Elisabeth!

(A színpad mélyéről előtűnik a Habsburg birodalom letűnt világa)

Holtak: A mélybe tűnt a szép világ,
most itt rohad a hús tovább!

Ti szellemek, a bálra fel,
a sok halott ma táncra kel!

Vágy űz, őrült fájdalom,
száz bűn, átok súlya nyom!

Mind… mind szenvedélybeteg,
bántják kényszerképzetek!

Sophie és Ferenc József: Tán nem volt könnyű

Ludovika: Itt mindenki jót akart Sisinek, véle élnem, de tőle
nem illethet vád! éltem én!

Egy akaratos jószág, Sok súlyos kormány-
kit hidegen hagy a világ! gondban, vészben
úgy kellett nékem,

Ludovika: Faramuci tényleg! mint a fény!

Sophie: Azt hiszi a Sisi!

Sophie és

Ludovika: A lényeg: minden oly makacsul csinált!

Nem illethet vád! Semmi vád!

Holtak: A mélybe tűnt a szép világ, Gyermek Rudolf: Anyám, merre vagy?
most itt rohad a hús tovább! Magamra hagysz!

Ti szellemek a bálra fel,
a sok halott ma táncra kel!

Vágy űz, őrült fájdalom,
száz bűn, átok súlya nyom!

Mind… mind szenvedélybeteg,
bántják kényszerképzetek!

Max herceg: Szegény kicsi Sisikém! Holtak: Vidd csak őt, Halál!

Nemlétre ítéltük őt!

F. József: Mindig csak menekült! Hiú egy nő!

Sophie és

Ludovika: Rejtőzködött egy napernyő, vagy egy legyező mögött!

Felnőtt Rudolf: Milyen jól megérthettük volna egymást!

Max: Szabadságát védte ő!

Felnőtt Rudolf: Hasonlítottunk ám mi ketten!

Gyermek Rudolf: Sose volt velem!

Mind: Mert átok ült a lelke mélyén,
az életére árny szakadt!

Nem táncolt úgy a Halállal senki,
mint Elisabeth!

Nem táncolt úgy a Halállal senki,
mint Elisabeth!

Nem táncolt úgy a Halállal senki,
mint Elisabeth!

Nem táncolt úgy a Halállal senki,
mint Elisabeth!

Lucheni: Attentione! Attentione!

Őfelsége, a Halál!

Halál: Mért hív e régi dal most?

Mért szól hozzám?

Rettentő régtől fogva kedvenc nótám!

Angyal szerint áldás,
ördög szerint nem –
ez az ember nyelvén „szerelem”!

A pusztítás a dolgom,
teszem hát én!

Viszem azt, ki engem illet -
ifjú, vagy vén!

Nem is értem, hogy volt,
egyszer csak úgy jött,
az a tény, hogy megszerettem őt!

Bíró: Maga megpróbál kibújni, Lucheni!

Szerelem… Halál…

Ne jöjjön itt mesékkel!

Lucheni: Perche no?

Szerette Heinrich Heiné-t!

Bíró: Utoljára kérdem, Lucheni: kik voltak a megbízói?

Lucheni: A Halál! Csak a Halál!

Bíró: Az okokat, Lucheni! Az okokat!

Lucheni: A szerelem!

Un grande Amore!

Mind: Elisabeth! Elisabeth!

I.FELVONÁS

Mint te

1. jelenet: Nyári rezidencia

Lucheni: A possenhoffen-i bajor családi kastély – az ifjú Sisi apukája, Max, aki
néha bizony elhanyagolja a feleségét, egy érdekes esti túrára indul.

Elisabeth: Mama este vendégséget rendez – rémes lesz!

Csupa bácsi, rozzant tánti jön majd el!

És én úgy futnék előlük, mégsem hagy a nevelőnő!

Azt papolja a folyvást: „Nem illendő!”

Mért ne vinnél el magaddal, jóapám!

Max: Nem tehetem!

Elisabeth: Amit megkívánsz, csak azt kívánom én!

Max: Szerintem ez kizárva!

Elisabeth: Én is verset írnék folyton, vagy a széllel vágtáznék!

Éppen, mint te, olyan lennék!

Max: Az élet túl rövid ahhoz, hogy akárcsak egy órát is unatkozzon az ember!
A családi összejöveteleket pedig úgy utálom, mint a pestist!

Elisabeth: Én is!
Mért ne mászhatnék a vadcseresznyefára, mondd?

Max: Légy víg, hiszen elkerül Heléne sorsa!

Elisabeth: És a drótkötélen mért ne táncolnék?

Max: Őt császárnénak nevelik szegényt!

Elisabeth: Ha a nagyfiúkkal játszom, mindig szíd a nevelőnő!

Max: Ez nem az én dolgom!

Elisabeth: Azt papolja folyvást: „Nem illendő!”

Max: Én ebben hogy segítsek?

Elisabeth: Mért ne vinnél el magaddal mégiscsak?

Max: Ha rendes leszel, már holnap este láthatsz!

Elisabeth: Zulu-föld, vagy Kína… vagy tán Katmandu!

Max: Mennem kell!

Elisabeth: Élnék, mint szabad cigánylány, ahogy egy vidám zenész!

Csak így élnék én!

Max: Adieu, Sisi!

Elisabeth: Csak ábrándoznék!

Max: Légy jó! (Sietősen el)

Elisabeth:: Éppen, mint te, olyan lennék!

Nevelőnő: Je vous en pris, princesse! Át kell öltöznie!

Elisabeth: Gyűlölök átöltözni! És gyűlölök hercegnőnek lenni!

Nevelőnő: Mais, princesse!

Elisabeth: Ha nem lennék hercegnő, beállhatnék a cirkuszba műlovarnőnek, vagy
artistának! Kötéltáncolni már most is tudok, és a trapézszámomat azt
látnia kéne, Madame!

Nevelőnő: S’il vous plait! Venez maintenant! Nem illendő!

(Mindketten el)

Drága rokonaim!

2. jelenet: A Starnberg-i tó partján

(Ugyanaznap este, társaság Ludovika hercegnőnél. Az érkező vendégek kölcsönösen köszöntik egymást, majd kis csoportokba verődnek)

Ludovika: Drága rokonaim, már illik tudnotok,
készül valami itt, s az nem csekély dolog!

Elisabeth

nagybátyja: Mit rázza itt a rongyot?

Elisabeth

nagynénje: Mit játssza meg magát?

Ludovika: Részünk lesz egy óriási kegy!

Két báty: Csak hát a Max!

Ludovika: Heléne hamarosan magasztos frigyre lép,
vegyétek szemügyre őt, mi művelt lett, s mi szép!

Egy házaspár: Szép, de szebb a lányunk!

Néhány rokon: Ez mért is érdekes?

Ludovika: Vár egy hely, és az épp Bad Ischl lesz!

Unokahúg: Felőlem!

Sógor: Roppant jelentős!

Távoli rokon: Ez minden?

Néhány rokon: Bad Ischl?

Nagynéni: Ezért kellett idecsődülnünk?

Ludovika: Hogy ősszel odamegyünk, van ám egy igazi ok:
Heléne is utazik, kit titkon Sophie hívott!

Távoli rokon: De, hisz ő a császár anyja!

Nagybácsi: Franz Joseph is ott lehet!

Ludovika: Hogy a lányom és a császár ott összejöjjenek!

Az én Heléném Ausztria császárnéja lesz!

Rokonság: Micsoda?

Házaspár: Heléne? Császárné? Hihetetlen!

(A vendégek őszintén meglepődnek; Elisabeth a hintán)

Két báty: Ezt a szerencsét! Rokonság: Éljen! Éljen!

Nagybácsi: Egy ilyen apával? Kínos! Sógor: Micsoda távlatok!

Nagynéni: Akkor aztán már leszünk L. unokahúga: Ez még nem je-
elég jók a hercegéknek! lenti azt, hogy el
is veszi!

Ludovika sógora: Egy ilyen kapcsolat sosem árthat! Unokahúg: De hiszen az ott Sisi!

Nagynéni: Mit jelentsen ez? Sógor: Cirkuszi mutatvány!

Az apjára ütött!

Néhány rokon: Borzasztó! Rettenetes! Unokahúg: Trikóban!

Nagybácsi: De hisz onnan le is eshet! Házaspár: Az ég szerelmére!

Néhány rokon: Ijesztő! Ludovika: Sisi, azonnal gyere le!

Nagybácsi: Ne szóljon rá, mert leesik!

Ludovika: Sisi!

Rokonok: Elisabeth!

(Elisabeth leesik a hintáról, a Haláltáncosok elkapják)

Útvesztő minden út

Lucheni: Na látják! Ez a szerelem! Un grande Amore! Így kezdődött minden!

Halál: Elisabeth, mért hagylak élve?
Mily varász, mi kényszerít kivételt tennem?

Útvesztő minden út, minden csak visszajut,
nincs nappal, hogyha éjjel nem jön!

Nézd az árnyakat, sors drótján ránganak
mily büszkén, mégis mily esendőn!

Keres engem minden lélek, rám vár minden árny,
énhozzám tér csak vissza minden!

Hogyha csúf is tán a nevem, mégis szép vagyok
annak, ki elvágyódik innen!

Úgy nézem mindet, hogy jó sok még a munkám!

Igen, de itt vagy te, és jössz, mikor már éppen unnám!

Amióta téged nézlek, fényed elvakít,
káprázat bénít immár engem!

Melegedni volna kedvem nálad egy kicsit,
bánom, hogy hűvösnek kell lennem!

Az a tény, hogy máris kissé vonz a földi lét,
mért állnék vonzásodnak ellen?

Veszélyes érzés, fáj már mindenképpen
hóhérnak lennem, bár hősszerelmest játszom éppen!

De a sorsunk úgy van írva, néked jönni kell,
nékem meg várni rád…

Tudom, a dolgok rendje az, hogy végül megszeress,
örökké úrnőm légy az éjben!

Ludovika: Sisikém! Kicsim! Sisi!

Elisabeth: Mama, hogyha felnőtt leszek, nem kell férj nekem!

Nagybácsi: Beteg beszéd!

Elisabeth: Csakis önmagamra vágyom én!

Sógor: Az apját látom szinte!

Elisabeth: Én csak verset írnék folyton, vagy a széllel vágtáznék!

Nagynéni: Hisz forró!

Elisabeth: Béklyók közt én meg is halnék!

Ludovika: Nyugodj meg, édes kicsikém! Nincs semmi baj!

Leonhard! Küldjön orvosért!

Mindenkinek érdeme szerint

3. jelenet: Kihallgatóterem a Hofburgban, Bécsben

Lucheni: 1853-at írunk. Bécsben az ifjú Ferenc József császár uralkodik. Hatalma a
biztos lábon álló hadseregen, az ücsörgő hivatalnokokon, a térdeplő papokon, és a csúszó-mászó besúgóhadon nyugszik. No meg az anyja tanácsain, aki a rossz nyelvek szerint az egyetlen férfi az udvarnál.

Édes egy nő!

Sophie: Légy jég! Légy kő!

(F. Józsefhez) Vaskéz! Erő!

Sophie, udvarhölgyek,

Grünne, Kempen,

udvaroncok: Megkap a méltó érdem
bármit, amit csak kérjen,
Isten óvjon, Isten védjen
ifjú császár téged!

Grünne: Felség! Rauscher bíboros!

Rauscher: Szentegyházát bántják, felség,
javaslom tehát…