Georges Bizet: CARMEN

ELŐJÁTÉK

ELSŐ FELVONÁS

Tér a dohánygyár előtt, Sevillában.

KATONÁK

Idegyűlnek mind a térre,

Jár a nép föl s alá,

Furcsa tömeg, víg sokaság!

MORALES

Itt a várta előtt

Az őrség felváltásra vár.

Rágyújtva nézzük a világot,

S az idő eljár.

Mennyi a nép,

Mennyi a nép.

KATONÁK

Idegyűlnek mind stb.

MORALES

Mennyi a nép! stb.

      (Micaela belép.)

Nézzétek ezt a kis leányt,

Minket keres, ha idejő.

De nézd, mintha félne! Most megállott...

KATONÁK

Jó katonák, védjük meg őt!

MORALES

      (Micaelához)

Kit keres itt, galambom?

MICAELA

Én uram, egy tizedest.

MORALES

Íme, lásd, itt áll!

MICAELA

Az, akiért e helyre jöttem, Don José.

Ismeri uram?

MORALES

Don José? Mind jól ismerjük őt.

MICAELA

Be jó!

És elvinne hozzá, ha kérem?

MORALES

Ő nem szolgál velünk, nincs a mi csapatunknál.

MICAELA

Úgy hát ő nincsen itt?

MORALES

Nem, drága gyermek, ő nincsen itt,

De kissé várj, meglátod őt!

Meglátod őt, ha majd az őrcsapat jő,

S a mostanit felváltja állomásán.

MORALES, KATONÁK

Meglátod őt stb.

MORALES

De amíg megjő az őrség,

Ha akarja, gyermekem,

Jöjjön hozzánk, beszélgessünk

Majd odabenn!

MICAELA

Ott benn?

MORALES, KATONÁK

Bizony!

MICAELA

Nem, nem!

Köszönöm, szíves katonák!

MORALES

Miért félne hozzánk jönni?

Vegye szómat: fogadom,

Nem lesz semmi bántódása,

Csak jöjjön bátran, angyalom!

MICAELA

Nem kétlem uram, mégis elmegyek,

De visszajövök majd, ez helyesebb!

Akkor jövök, ha majd az őrcsapat jő,

S a mostanit felváltja állomásán!

MORALES, KATONÁK

Majd az őrcsapat jő,

S a mostanit felváltja állomásán!

MORALES

Ön itt marad!

MICAELA

Ó, nem, ó, nem!

MORALES, KATONÁK

De itt marad, de itt marad,

De ön itt marad, ön itt marad!

MICAELA

Ó, nem, ó, nem, nem, nemi

Ég áldjon, szíves jó katonák!

      (Elszalad.)

MORALES

Madárkánk elszállt,

Mi elfeledjük...

Vigadjunk, játsszunk újra hát,

Nézzük, hogy mulat a világ!

KATONÁK

Idegyűlnek mind a térre stb.

MORALES

Mennyi a nép stb.

      (Megjelenik a felvonuló őrség.)

UTCAGYEREKEK

Mi is jöttünk felvonulni,

Csupa bátor katona!

Zúgj, harsogj, trombita hangja,

Ta ra ta ta ta ra ta ta!

Tudjuk, hogy kell sorba állni,

Mint a felnőtt katonák,

Jól tartjuk mindig a lépést,

Egy, kettő, balra át!

Tartsd a hátad egyenesen,

Ki ne dugd a hasadat,

Gondoljál mindig a rendre,

Igazítsd a sorodat!

Mi is jöttünk felvonulni stb.

Megérkeztünk. Ím, itt vagyunk!

ZUNIGA

Szakasz, jobbra nézz!

MORALES

      (Don Joséhoz)

Egy csinos fiatal leányka

kérdezősködött utánad.

Visszafő ide.

DON JOSÉ

Egy csinos lány?

MORALES

Csinosan öltözve,

haja szőke copfban, kék a szoknyája.

DON JOSÉ

Ez Micaela, nem lehet más!

MORALES

Nem mondta meg a nevét!

      (A leváltott őrség elvonul.)

UTCAGYEREKEK

Elbúcsúzunk tisztelettel,

Valamennyi katona,

Zúgj, harsogj, trombita hangja,

Ta ra ta ta ta ra ta ta!

Tudjuk, hogy kell sorba állni stb.

Elbúcsúzunk tisztelettel stb.

ZUNIGA

Mondja csak, tizedes,

mi az a nagy épület ott?

DON JOSÉ

A dohánygyár, hadnagy úr.

ZUNIGA

Nők dolgoznak benne?

DON JOSÉ

Úgy van, hadnagy uram!

ZUNIGA

Sokan vannak?

DON JOSÉ

Négy- vagy ötszázan, szivart sodornak.

ZUNIGA

És fiatalok, szépek?

DON JOSÉ

Gondolom.

Nem nagyon néztem őket.

ZUNIGA

Inkább a kék szoknyákat szeretjük,

meg a vállig érő copfokat?

DON JOSÉ

Ez a navarraí népviselet.

Emlékeztet a szülőföldemre.

ZUNIGA

Ön navarrai?

DON JOSÉ

Igen, és jó keresztény. Don José Lizzarabengoa

a nevem. Egyszer egy alavai legény belém kötött

Én kerekedtem felül, de el kellett hagynom a

szülőföldemet. Így lettem katona. Anyám Sevil-

lától tíz mérföldnyire jött lakni, Micaelával,

egy kis árvával, akit magához vett.

ZUNIGA

És hány éves most ez a kis Micaela?

DON JOSÉ

Tizenhét éves.

ZUNIGA

Tizenhét éves! Most már értem, miért nem

tudja megmondani, vajon csúnyák vagy

szépek-e a dohánygyári lányok!

DON JOSÉ

Szól a csengő. Mindjárt látni fogja...

FIATALEMBEREK

Kondul a harang, véget ért a munka,

Várjuk meg a szép munkáslányokat.

Estefelé majd elkísérjük őket,

Hadd tudják meg szívünknek bánatát!

KATONÁK

Jönnek már, hogy néznek felénk

Csábító szemmel,

Közben vígan röppen a füst

Sok édes szájról,

MUNKÁSLÁNYOK

Úgy illan a könnyű füst, mint a szellő,

Mint a szellő elröppent már,

Távol leng a kéklő felhő,

Messze tűnik, és a szív nem is sejti,

Mily édes láng, mely most boldog lázba ejti!

Esküdözés, udvarlás, lágy epedés

Sose vár rád!

Nagy szerelem, boldogság, füstkarikák,

Hamar elszáll!

Sok fecsegés tovaszáll, tovalebben,

Hát sose higgy, sose bízz szerelemben,

Mert elröpül, utol nem éred!

Úgy illan a könnyű füst, mint a szél stb.

FIATALEMBEREK

Ne legyetek kegyetlenek,

Hallgassatok ránk, ti szépségek,

Ti, akiket imádunk,

Akiket bálványozunk!

MUNKÁSLÁNYOK

Esküdözés, udvarlás stb.

KATONÁK

De hol van a szép Carmencita?

MIND

Itt van ő, itt a szép Carmencita!

FIATALEMBEREK

Carmen! Mi mind lábadhoz térdelünk!

Carmen! Csak egy szót válaszolj nekünk!

Jön-e időnk, mikor remélhetünk?

CARMEN

Jön-e olyan idő?

Biz én azt nem tudom...

Vagy holnap jöhet... vagy már sohasem!...

      (Megpillantja Don Josét.)

Egy bizonyos, hogy ma nem!

CARMEN, KÓRUS

Mert a szerelem, mint a lepke,

Oly csalfán ágról ágra száll,

Hogyha kergeted, elhagy messze,

És többé el sem éred már.

Akkor beszélhetsz hozzám bármit,

De hidd el, minden szóért kár,

Jött egy másik, az nem szólt semmit,

De kedvem mégis nála jár.

Csak száll! Csak száll!...

Cigánylányt úgy szeress, ne könnyet ejts,

Légy akaratos, büszke, vad!

Akárhogy jársz utána, arra gondolj mindig,

Hogy a szív szabad!

De hogyha nem szeretsz

S az én szerelmem lángra kap,

Sokáig nem tart, így hát el ne bízd magad!

Röppen a kis madárka, s azt hiszed, már a tied,

Késik szerelmed, ha várod, s ha nem, hozzád siet.

Csapong körüled gyorsan, gyorsan,

Elszáll, otthagy és visszatér,

Ha intsz utána, messze röppen,

Ha meg elkerülöd, elkísér!

Cigánylányt úgy szeress stb.

FIATALEMBEREK

Carmen! Mi mind lábadhoz térdelünk!

Carmen! Csak egy szót válaszolj nekünk!

Válaszolj, ó, Carmen!

Légy kegyes és felelj nekünk!

(Carmen virágot dob Don José felé, majd elfut.)

MUNKÁSNŐK

Cigánylányt úgy szeress, ne könnyet ejts stb.

      (Távoznak.)

DON JOSÉ

Milyen kihívó tekintet!

Ez a virág úgy ért, mintha golyó ért volna!

Ha tényleg léteznek boszorkányok,

ez a lány bizonyosan az!

      (Belép Micaela.)

MICAELA

Tizedes úr!

DON JOSÉ

      (Elrejti a virágot.)

Tessék! Hogyan'! Micaela!

Te vagy?

MICAELA

Én vagyok! Édesanyád küldött.

DON JOSÉ

Beszélj, beszélj anyámról!

MICAELA

Az ő követe vagyok én, és

Tőle hoztam e levélkét.

DON JOSÉ

E levélkét?

MICAELA

És egy kis pénzt vele,

Hogy életed itt könnyebbé tegye.

S aztán...

DON JOSÉ

Aztán?

MICAELA

Aztán... hogyan is mondjam...

Aztán... aztán valami mást is küldött,

Mely többet ér, mint pénz,

S egy fiút, hiszem, boldoggá, büszkévé tehet.

DON JOSÉ

Nos szólj, leánykám, más mi volna?

Kérlek, szólj!

MICAELA

Szólok, halljad hát,

Mit nékem ő adott,

majd szívből nyújtom át.

Templomunkból jövet jó anyád átkarolt:

Gyermekem, menj a városba mostan,

Sevilla nincsen messze,

Ha eljutottál arra,

Josémat fölkeressed, egyetlen jó fiam!

Mondd el neki, hogy édesanyja

Imádja a távollevőt,

Hogy szomorúan gondol rája,

Hogy megbocsát és várja őt...

Mondd el neki, én kedves lányom,

A szülő szerető szavát!

Csókomat édes ajkadról

Igazán híven nyújtsad át!

DON JOSÉ

Jó anyám drága csókja!

MICAELA

Ez a csók a tiéd! ígéretem szerint

Átadom ím neked!

DON JOSÉ

Ó látom én anyám,

Látom a drága vidéket,

Hiszen ide emlékim fűznek,

Boldog napok, ó, hazám!

Drága vidék, ó, szép hazám,

Ó, ti letűnt idők,

Ó, szép emlék!

A vágy szívemben újra éled,

Ó, látom szép hazám,

Ó, letűnt szép idők.

MICAELA

Anyját láthatja ő,

Láthatja ő újra szép hazáját,

Ó, szelíd emlékei,

Ti letűnt szép napok,

A hit, reménysugár szívében újra éled,

Ó, ti letűnt idők,

Anyját láthatja ő,

Hazáját újra látja! stb.

DON JOSÉ

      (Magában.)

Ki tudja, milyen démon vetette rám hatalmát?!

Még távol is anyámnak karja véd,

És ez a csók, mit véled küld,

Elűzi a veszélyt, megmenti gyermekét!

MICAELA

Mily veszély fenyeget?

Nem értem, amit mondsz,

Mire gondoltál most?

DON JOSÉ

Nem!... Semmi!

Beszéljünk most rólad, leánykám!

Te visszatérsz, szép gyermekem?

MICAELA

Igen, még ma este, és

Holnap már látom jó anyádat.

DON JOSÉ

Meglátod őt? Figyelj! Megmondod majd,

Hogy fia forrón, hűn imádja,

Hogy mennyire szenved szegény,

Leghőbb, egyedüli vágy megpihenni szívén!

Elmondod ugye leánykám

Gyermeke szerető szavát,

S csókomat édes ajkaidról

Igazán híven nyújtod át!

MICAELA

Igen, elmondom én, fia mint szereti,

Csókját megőrzöm és átadom neki!

DON JOSÉ

Anyámat láthatom stb.

MICAELA

Az anyját látja ő stb.

DON JOSÉ

Kissé várj, amíg elolvasom levelét!

MICAELA

Várok, tizedes úr, várok.

DON JOSÉ

"Továbbra is becsüld meg magad, fiam. Talán

majd levetheted az angyalbőrt, visszatérhetsz

hozzám és megházasodsz..."

MICAELA

Jobb lesz, ha elmegyek most.

DON JOSÉ

De hát a válaszom?

MICAELA

Visszajövök érte.

Isten veled!

DON JOSÉ

Micaela!

MICAELA

Nem! Nem! Majd visszajövök.

      (Eltávozik.)

DON JOSÉ

Igen, anyám,

feleségül veszem Micaelát.

Ez a cigánylány pedig, az illatos rózsájával...

MUNKÁSNŐK

Nagy a baj! Nagy a baj!

ZUNIGA

Miért van ilyen szörnyű zaj?

MUNKÁSNŐK

Nagy a baj! Nagy a baj!

Gyertek ide hát! Katonák, katonák,

A Carmencita volt!

Nem, nem ő a bűnös!

A Carmencita volt!

Nem, nem ő a bűnös!

Nem igaz!

De ő volt, ha mondom!

De hiszen nála volt a kés!

      (Zunigához.)

Egy szavuk sem igaz!

Kérem, hallgasson ránk!

Ott kezdődött az egész,

Mikor a Manuelita

Azt mesélte munka közben,

Kéne neki egy szamár.

Carmencita pedig

Így felelt Manuelitának:

"Minek annak szamár,

Aki seprűnyélen jár?!"

Manuelita se rest,

És jól kinyitja a száját:

"Kölcsön adom néked,

Úgyis még nagy szükséged lesz rá!

Megszabadulhatnánk tőled,

Jaj, de boldog lennék már!"

Azután a szörnyű

Nagy verekedés:

Villogott az éles kés!

ZUNIGA

De kérek valahára csendet!

Indulj, José, és nézd meg odabenn,

Hogy mi történt, és teremtsél végre már rendet!

MUNKÁSNŐK

A Carmencita volt!

Nem, nem, nem ő a bűnös!

ZUNIGA

Hahó! Ezt a sok boszorkányt kergessék el!

MUNKÁSNŐK

Uram! Uram!

KATONÁK

Gyerünk már!

Menjenek innen békével!

MUNKÁSNŐK

Uram! Egy szavuk sem igaz!

Figyeljen ránk! Figyeljen ránk!

Kérem, hallgasson ránk!

ZUNIGA

Hej, katonák!

      (Carment Don José és a két katona kivezeti a gyárból.)

MUNKÁSNŐK

Carmencita volt az,

aki az első ütéseket mérte!

Manuelita volt az,

aki az első ütéseket mérte!

Carmencita volt!

Manuelita volt!

De igen, de igen! stb.

Dehogy, dehogy! stb.

KATONÁK

Nyugalom! Nyugalom!

Menjenek innen!

Menjenek innen, és csend legyen! stb.

ZUNIGA

Nos, tizedes...

Végre egy kis csend van!

Mit talált odabent?

DON JOSÉ

Először is háromszáz asszonyt, aki ordított és

fenyegetőzött. Az egyik oldalon egyikük visíto-

zott és azt kiabálta, hogy: "Meghaltam!". Két

késszúrás érte az arcán. És szemben vele állt

Carmencita kisasszony.

ZUNIGA

És mit mondott

Carmencita kisasszony?

CARMEN

Ő kezdte, én csak védekeztem!

Ugye, tizedes úr?

DON JOSÉ

Azt vettem ki az egészből, hogy egy vita folytán

arcán sebezte meg a másik lányt, azzal a késsel,

amit a szivarvágáshoz használ.

ZUNIGA

Szükségtelen megkérdeznem Öntől,

igazat mondott-e?

DON JOSÉ

A navarraiak becsületére esküszöm, hadnagy úr!

ZUNIGA

Na, hallottad, mit mond a tizedes?

Tudsz valamit felelni rá?

Beszélj, gyerünk!

CARMEN

Tra la la la la la la la...

Ugyan kérdezhetsz,

Nem, bizony nem mondok semmit! Tra la...

Meg nem rémít sem tűz,

Sem az istenek átka!

ZUNIGA

Nagyon szép, köszönjük a dalt,

De azt mondtam, hogy válaszolj! Gyorsan!

CARMEN

Tra la...

De a titkomat senkinek nem mondom el!

Csupa tűz ez a szív, de a halálra kész!

ZUNIGA

Szóval, így állunk?

      (Don Joséhoz)

Szóval az világos, hogy késszúrások

voltak, és ő szúrt.

MUNKÁSNŐK

Igen, ő volt...

      (Carmen kést ránt elő.)

ZUNIGA

      (Carmenhez)

Ügyes és szép kezed van, azt már látom!

      (A katonákhoz)

Keressetek kötelet!

      (Don Joséhoz)

Mindkét karját kötözd meg jól!

CARMEN

Tra la...

ZUNIGA

Kár érte, csínos lány.

      (Carmenhez)

De akármilyen csinos vagy,

most majd ellátogatsz a börtönbe.

Ott majd énekelheted a cigánydalaidat.

A foglár majd megmondja a véleményét.

Megírom a parancsot.

      (Don Joséhoz)

Te fogod elkísérni...

CARMEN

Hová visz engem?

DON JOSÉ

A börtönbe.

CARMEN

Jaj, mi lesz velem?! Tiszt uram, szánjon meg

engem! Maga oly fiatal, oly kedves ember...

Engedjél el, adok majd neked egy

olyan kövecskét, amitől minden asszony

beléd szeret!

DON JOSÉ

A börtönbe kell mennünk! Így szól a parancs.

CARMEN

Az imént azt mondta: A navarraiak becsületére

esküszöm! - Maga vidékről jött?

DON JOSÉ

Elizondói vagyok.

CARMEN

Én pedig etchalari vagyok!

DON JOSÉ

Etchalari! Hiszen Etchalartól

alig négy óra az út Elizondóig!

CARMEN

Bizony, ott születtem. Azért dolgoztam a

dohánygyárban, hogy legyen elég pénzem vissza-

térni Navarrába, szegény édesanyám mellé.

Barátom, nem segítene egy földijén?

DON JOSÉ

Ugyan már! Egy szó sem igaz az egészből!

Szeme, szája, magán minden cigánylányra vall.

CARMEN

Cigány lennék? Igazán?

DON JOSÉ

Bizonyos vagyok benne!

CARMEN

Hát igen, tényleg cigány vagyok, de attól te mégis

azt fogod tenni, amit kérek tőled. Éspedig

azért, mert szeretsz engem!

DON JOSÉ

Én! Szeretlek téged?! Ugyan már!

CARMEN

Igenis szeretsz. Ne is tagadd, én értek az

ilyesmihez. Ahogy nézel rám, meg ez a virág,

amit megtartottál... Oh, eldobhatod már, a

varázs hatott!

DON JOSÉ

Megtiltom, hogy szólj hozzám!

CARMEN

Igenis, tiszt uram, igenis -

ha egyszer megtiltja,

nem is szólok egy szót se!

Pajtásom, jó Lillas Pastia

Szívesen lát, mindig vár rám.

Ott bort innék vígan,

A Seguidillát nótázva járván!

Mindig szívesen lát Lillas Pastia!

Oly szomorú az egyedüllét,

Rápazarolom az időm,

Más, ha valakit odavinnék,

Hogy ő legyen a szeretőm,

A szeretőm... vigye az ördög,

Az este csaptam éppen el!

Szegény szívem gyógyulni kíván,

Szabadnak lenni, mint a madár!

Sok fiatal úr csak azt leste,

De egy se, egy se kell nekem!

De itt van már a szombat este,

Ha eljön egy, az kell nekem!

Eladom hát szép ifjú lelkem,

Parancsol tán? Vegyen meg ön!

De ha nem vesz, vigye az ördög,

Úgyis itt van a szeretőm.

Pajtásom, jó Lillas Pastia stb.

DON JOSÉ

Hallgass!

Megmondtam már, hogy énhozzám ne szólj!

CARMEN

Nem hozzád szólok én, csak dalolok magamban,

És gondolkoztam közben...

Nem is tudtam,

Hogy gondolkoznom már nem szabad!

Egy tiszt úrra gondoltam én,

Ki engem szeret már rég,

És akit én, érzem, szerethetnék!

DON JOSÉ

Carmen!

CARMEN

Nem hord a tiszt úr még

Sok fényes gombot,

Sőt még kardbojtja sincs,

Csak tizedes úr, s éppen

jól illik hozzá, a cigánylányhoz.

DON JOSÉ

Carmen, édes szavad tüzétől

Szívem részeg, fejem is szédül!

Azt ígérted, hogyha szeretlek,

Hogyha szeretlek, Carmen te is szeretsz!

CARMEN

Azt.

DON JOSÉ

Lillas Pastiánál...

CARMEN

Táncoljuk majd a Seguidillát!

DON JOSÉ

Ígéred ezt!

CARMEN

Ott isszuk a Manzanillát.

DON JOSÉ

      (Eloldja a köteléket.)

Ígéred ezt!

CARMEN

Ah! Pajtásom, jó Lillas Pastia

Szívesen lát, mindig vár rám,

Ott bort innék vígan,

S a Seguidillát nótázva járnám,

Tra la la la la...

DON JOSÉ

A hadnagy!... Vigyázz!

ZUNIGA

A parancs kész, most menj!

És jól vigyázz a lányra!

CARMEN

      (Don Joséhoz)

Fönn a hídon ellöklek majd,

Oly erősen, amint tudom,

Te meg ess vissza majd,

S a többit ón elvégzem!...

Cigánylányt úgy szeress stb.

      (Elvezetik. Egyszerre

      ellöki Don Josét,

      az elesik. Carmen elszökik.)

KÖZJÁTÉK

MÁSODIK FELVONÁS

Lillas Pastia kocsmája.

CARMEN

Ha megszólal a tamburin,

És hangja lüktet egyre jobban,

A vad cigányvér lángra lobban,

És forró táncra perdül mind,

A csörgő hangja vígan cseng,

Ha összecsendül a gitárral,

És messze szól a szép cigánydal,

És áll a tánc és szól a dal!

Tra-la-la...

CARMEN, FRASQUITA, MERCEDES

Tra-la-la...

CARMEN

Sok cifra pénz és tarka lánc

A lányok karcsú testén csillan,

A szoknya ránca vígan villan,

Hogyha nagy vidáman áll a tánc.

És egyre vígabb lesz a bál,

A lázas nóta egyre gyorsabb,

A tánc és lárma összeolvad,

És egyre jobban harsog, tombol, száll!

Tra-la-la...

CARMEN, FRASQUITA, MERCEDES

Tra-la-la...

CARMEN

Vad nótába kap a cigány,

A rossz vonót majd szerte csapja,

Amint fel és le rántja karja,

És őrült táncba kap a lány!

A nóta hangja zajba fúl,

Felbomlik már a rend, a törvény,

Elkap minden lányt ott az örvény,

Szíve részeg, lába jár vadul.

Tra-la-la...

CARMEN, FRASQUITA, MERCEDES

Tra-la-la...

ZUNIGA

Mit akar, ugyan szóljon, mit óhajt

Lillas Pastia mester?

PASTIA

Nos uraim, kémre jár, és

a Kormányzó nem jó szemmel

néz rám. Nem is tudom,

miért neheztel...

ZUNIGA

Én nagyon is jól tudom.

Mert ez a kocsma a vidék valamennyi

csempészének a találkozóhelye.

PASTIA

Ó, igazán? De hadnagy úr!

ZUNIGA

Más szóval,

kidobsz minket!

PASTIA

Dehogy, dehogy, tiszt uraim, dehogy!... Én csak

megjegyeztem, hogy már tíz perccel ezelőtt

be kellett volna zárni a kocsmámat...

ZUNIGA

A Jóisten tudja, mik történnek a kocsmádban

záróra után! De hát... Van még időnk egy órácskát

a színházban tölteni.

Velünk jöttök, szépségeim?

(Pastia int a lányoknak, hogy utasítsák vissza az ajánlatot.)

FRASQUITA

Nem, uraim... itt maradunk.

ZUNIGA

És te, Mercedes?

MERCEDES

Lehetetlen.

ZUNIGA

És te, Carmen? Biztos vagyok benne,

hogy te eljössz!

CARMEN

Mélységesen téved, hadnagy úr,

nem megyek!

ZUNIGA

Haragszol rám? Mert oly kegyetlenül

börtönbe zárattalak?

CARMEN

Börtönbe? Nem emlékszem én

semmiféle börtönre!

ZUNIGA

Jól tudom, hogy nem kerültél oda.

A tizedes, akire rábíztalak, futni hagyott.

Lefokozták és börtönbe csukták ezért

egy hónapra...

CARMEN

Már kiszabadult?

ZUNIGA

Éppen ma.

CARMEN

Szabad? Ez a beszéd! Hát akkor minden rendben.

ZUNIGA

Bravó! Hamar megvigasztalódtál.

CARMEN

És igazam van!

NÉP

Vivát, vivát a Torero!

Vivát, vivát Escamillo!

ZUNIGA

Mi az?

MERCEDES

Egy éljenző fáklyásmenet!

ZUNIGA

Kit ünnepelnek?

KÓRUS

Soha bátrabb ember

Nem győzte még le a

Bikát szebb döféssel,

Biztosabb kézzel,

Vivát, vivát a Torero!

Vivát, vivát Escamillo!

FRASQUITA

Én ismerem... ő Escamillo, a granadai corrida

győztese, azt mondják, még Mostesnél és Pepe

Illonál is többre fogja vinni.

MERCEDES

Az ördögbe is! Be kell hívni!

Iszunk az egészségére.

ZUNIGA

Helyes. Majd én meghívom.

Szenyor Torero, lenne szíves csatlakozni hozzánk?

Itt olyan emberekre talál, akik méltányolják

az ügyes és bátor férfiakat...

Már jön!

PASTIA

De uraim, mondtam már...

ZUNIGA

Méltóztassék békében hagyni, Lillas gazda,

és küldjön valami innivalót!

(Escamillo kíséretével belép.)

KÓRUS

Vivát, vivát a Torero!

Vivát, vivát Escamillo!

ESCAMILLO

Tiszt urak, köszönöm Önöknek.

Köszönöm, s hálával viszonzom

Önöknek e meleg fogadtatást!

A hős Torero csak harcra vágyik,

Mert a harc, mert a harc neki örömet ád!

Kész már a tér a viadalra,

És mindenütt sok ezer nép,

A zúgó tömeg fejvesztve tombol,

Nem lát, nem hall,

Már csak zúgva dürög a taps!

Szörnyű lárma és zsivaj árja

Vadul űzi át a harc terét,

Mert a bátrak ünnepnapja ez ma,

Kiknek szívük a helyén!

Fel hát! Előre! Fel hát! Ah!

Torreádor, légy bátor! Torreádor!

Gondold meg, gondold meg, hős csatár,

Hogy két szép szemsugár

Szerelmi üdvre vár, Torreádor!

MIND

Torreádor, légy bátor! Torreádor! stb.

ESCAMILLO

Hirtelen elnémul minden ajk,

A síri csöndben aggódva lesi mind,

Rettentő dolog ez, rettentő dolog ez!

Az öklelő bika elől fut, ki merre tud!

Döfi át egy lónak ágyékát.

Lerogy az állat, veszélyben a Picador!

Ah! bravó! Toro! - rivall a népség,

És a bika fut, vakon rohan, vesztére tör!

Vadul rázza vérző hátát,

Amint rohan, a tér piros a vértől!

Menekül, ki csak tud, a rácsra,

Rajtad van most a sor!

Fel hát! Előre! Torreádor stb.

MIND

Torreádor! Légy bátor! Torreádor! stb.

FRASQUITA, ESCAMILLO, MERCEDES,

CARMEN

Szerelmi üdvre vár!

MIND

Torreádor, Torreádor

Szerelmi üdvre vár!

PASTIA

Tiszt urak, könyörgök...

ZUNIGA

Jól van, megyünk már!

ESCAMILLO

(Carmenhez)

Te szép lány, megállj,

Mondd meg, mi a neved?

Legelső harcomon legyen az ajkamon!

CARMEN

Carmen! Carmencita! Ahogy jobban tetszik.

ESCAMILLO

Nos, Carmencita,

ha azt mondanám, hogy szeretlek,

mit válaszolnál?

CARMEN

Pillanatnyilag

azt felelném,

hogy engem ne szeress!

ESCAMILLO

Egyelőre fahát majd csak várok s remélek!

CARMEN

Várni nem tilos.

Reménykedni édes.

ZUNIGA

Carmen, hallgass rám!

Én visszajövök majd!

CARMEN

Ide?

ZUNIGA

Igen, takarodó után.

CARMEN

Nem tanácsolom!

ZUNIGA

Mégis jövök !

Önnel tartunk, Torero,

és csatlakozunk a menethez.

ESCAMILLO

Nagyon megtisztel ezzel.

Igyekszem majd kiérdemelni, amikor

Ön előtt küzdök a bika ellen!

(Mindenki el, kivéve Carment, Frasquitát, Mercedest és Pastiát.)

FRASQUITA

(Pastiához)

Miért akartál megszabadulni tőlük?

PASTIA

Megjött Remendado és Dancaire,

fontos üzleti ügyről akarnak beszélni veletek!

Nézzétek, itt vannak.

(Dancaire és Remendado lép be.)

FRASQUITA

Nos, mi újság?

DANCAIRE

Nem éppen rossz hírek.

Most jövünk Gibraltárból.

REMENDADO

Szép kis város Gibraltár. Tele van angolokkal.

Kedves népek ezek az angolok!

Egy kicsit hidegek, de "disztingváltak".

DANCAIRE

Csönd legyen, Remendado! Megbeszéltük egy hajós-

kapitánnyal az áru felrakodását. Egy részét majd

a hegyek között elrejtjük, a többit átcsempész-

szük a határon. Ti pedig velünk jöttök!

CARMEN

Hogy segítsünk a bálákat cipelni?

DANCAIRE

Nem, máshoz kelletek majd.

Egy üzletet tervezünk.

FRASQU1TA

Jó üzletet, mondja?

MERCEDES

Jó üzletet, mondja?

DANCAIRE

Csodálatos üzlet, drágám.

De szükségünk van rátok.

REMENDADO

Bizony, szükségünk van rátok!

CARMEN

Ránk?

DANCAIRE

Rátok bizony!

MERCEDES

Ránk?

REMENDADO

Rátok bizony!

FRASQUITA

Ránk?

REMENDADO, DANCAIRE

Rátok bizony!

FRASQUITA, MERCEDES, CARMEN

Ránk?

Ránk van szükség? stb.

REMENDADO, DANCAIRE

Igen, bizony, szükségünk van rátok! stb.

Mert tiszta sor és tagadni kár,

Hisz ebből ránk szégyen úgy sem vár,

Ránk abból szégyen úgy sem vár:

Hogy aki a tilosba jár,

Csalni ki jár, csenni ki jár,

Nem jut a révbe semmiképp,

Vele ha nincs asszonyi nép.

Drága nő, ha kényes az ügy,

A férfi célt csak véled ér!

FRASQUITA, MERCEDES, CARMEN

Nálunk nélkül célt sosem ér?

REMENDADO, DANCAIRE

Bevalljuk hát e kis hibát...

FRASQUTTA, MERCEDES, CARMEN

Ezért nem illet semmi vád!

MIND

Ám aki a tilosba járkál stb.

DANCAIRE

No kész a terv, közel a perc!

MERCEDES, FRASQUITA

Elmegyek én.

DANCAIRE

Már üt az óra!

CARMEN

Ah! Megbocsáss... megbocsáss!

Hogyha kell, menj csak el, az más!

Ám ma nekem nincs ehhez kedvem,

Nem megyek el... nem megyek el!

REMENDADO, DANCAIRE

Carmen, te mégis jössz, ha kell,

Nem, sose hagyhatsz cserben már,

Nem hagyhatsz minket cserben már!

CARMEN

Nem megyek el... nem megyek el!

FRASQUITA, MERCEDES

Drága Carmen, jönnöd kell!

CARMEN

Nem megyek el... nem megyek el.

DANCAIRE

Szólj, mi az ok? Carmen, mond hát, miért?

FRASQUITA, MERCEDES, REMENDADO,

DANCAIRE

Mondd, miért?