TREPLJOV
(egy vir�g szirmait t�pdesi)  Szeret - nem szeret, szeret - nem szeret, szeret - nem szeret.  (Nevet)  L�tod: nem szeret any�m. H�t persze! �lni, szeretni akar, vil�gos bl�zokat viselni - �n pedig m�r huszon�t �ves vagyok, �s �lland�an arra eml�keztetem, hogy m�r nem fiatal. Ha nem vagyok mellette, csak harminck�t �ves, de ha ott vagyok, negyvenh�rom - ez�rt gy�l�l. Azt is tudja, hogy nem j� v�lem�nnyel vagyok a sz�nh�zr�l. � szereti a sz�nh�zat, azt hiszi, az emberis�get, a szent m�v�szetet szolg�lja, szerintem pedig csak rutin �s el��t�let a mostani sz�nh�z. Ha felg�rd�l a f�gg�ny, �s ezek a nagy tehets�gek, a szent m�v�szet papjai, egy h�romfal� szob�ban, esti vil�g�t�sban azt ut�nozz�k, hogyan esznek, isznak, szeretnek, j�rnak az emberek, hogyan hordj�k a kab�tjukat; ha e b�rgy� jelenetekb�l �s mondatokb�l mor�lt iparkodnak kicsikarni - azt a h�zi haszn�latra sz�nt, k�z�rthet�, sek�lyes mor�lt; ha ezer v�ltozatban mindig ugyanazt, ugyanazt �s ugyanazt t�lalj�k el�m - akkor �n menek�l�k �s menek�l�k, ahogy Maupassant menek�lt az Eiffel-toronyt�l, mert giccsess�g�vel majd sz�tnyomta az agy�t.

�j form�k kellenek. �j form�k, �s ha azok nincsenek, akkor ink�bb ne is legyen semmi.  (Az �r�j�ra tekint)  �n szeretem any�mat, nagyon szeretem; de � ostob�n �l, �r�kk� ezzel az �r�val szaladg�l, a nev�t folyton koptatj�k az �js�gok - �s ez engem nagyon untat. N�ha pedig megsz�lal bennem a k�z�ns�ges haland�k �nz�se; sajn�lom, hogy h�res sz�n�szn� az any�m, �s azt �rzem, hogy sokkal boldogabb lenn�k, ha egyszer� asszony volna! H�t van k�ts�gbeejt�bb �s ostob�bb az ilyen helyzetn�l: megesik, hogy csupa h�ress�gek, sz�n�szek, �r�k vend�geskednek n�la, k�z�tt�k csak �n nem vagyok senki, �s csak az�rt t�rnek, mert az � fia vagyok. H�t ki vagyok �n? Mi vagyok �n? Harmad�ves koromban - ahogy �rni szokt�k: a szerkeszt�s�gre nem tartoz� k�r�lm�nyek folyt�n - kiker�ltem az egyetemr�l, nincs tehets�gem, nincs egy vasam se, az igazolv�nyom szerint pedig csup�n kijevi polg�r vagyok. Ap�m is csak kijevi polg�r, holott � is h�res sz�n�sz volt. �gyhogy valah�nyszor ezek a sz�n�szek �s �r�k - ott a szalonj�ban - kegyes figyelm�kre m�ltattak, nekem mindig �gy r�mlett, hogy tekintet�kkel csak az �n semmis�gemet m�regetik; �n meg kital�ltam a gondolataikat, �s szenvedtem a megal�z�st�l...