Anna Karenina : �lmot k�ldj, hal�los �jt

Vronszkij:
Volt egy �t, amelyen �n
b�szk�n j�rtam, s k�nnyed�n,
most sz�gyen �s gyal�zat
pokla v�r!
Ami volt, mind hazugs�g,
�les k�s, mely csontig v�g,
a f�lelem, hogy elbor�t
a s�r.
A megvet�s �s g�ny
engem, b�n�st s�jt,
s a megcsalt f�rj, ki
f�lmagasztosult!
Vesztesb�l �gy lett gy�ztes,
�s a szenved�ly,
hogy nincs rem�ny,
most m�g l�ngol�bb!
Anna volt az �letem,
k�v�le nincs m�r semmi sem!
Csak most tudom,
�s most vesz�tem el!
L�tom �t, k�zd a l�zzal,
teste t�z �s j�g,
s a f�rje az, kit egyre sz�l�t m�g!
Akit �n gonosznak v�ltem,
most megbocs�t!
�s �gy k�ld el,
hogy egy sz�val sem b�nt!
Sz�nj meg h�t, s�t�ts�g,
�lmot k�ldj, hal�los �jt,
mely v�gtelen,
hisz �lnem nincs ki�rt!