KARINTHY FRIGYES
NEVELÉS
Ne lármázz, Pistike, hagyj olvasni, ülj le szépen a kis lócára a barackfa alá, nézd a képeskönyvedet, nesze, itt van a képesújság is, abban is van mindenféle érdekes kép a nagyvilágból.
Ha nem értesz valamit, kérdezd meg szépen, egy négyéves kisfiúnak már érteni kell a dolgokat.
Ezt nem adom, ebben nincs kép, ezt én most olvasom, érted? ez egy levél Lajos bácsitól, emlékszel még a Lajos bácsira?
Hát persze, a Lajos bácsi, akinek olyan szép forgó volt a sapkáján, nem emlékszel?
A Lajos bácsi most nem jöhet haza, ő most a háborúban van és csatázik az ellenséggel és éppen azt írja nekem, hogy mostan kórházban volt egy hónapig.
Egy hónap az harminc nap és azért volt, édes fiam, mert megsebesült. Ja, az úgy volt, hogy egy nagy gránátot dobott az ellenség szegény Lajos bácsi felé és az szétpukkant, így brr... u... u... m!! és ekkor a Lajos bácsinak belement a vas a hátába és felszakította a hátát.
Jaj, te csacsi, az nem azért volt, mert Lajos bácsi félt az ellenségtől, dehogy is félt, inkább nagyon is bátor volt és nekiment az ellenségnek.
Hogy jól megverte-e az ellenséget? hát persze, biztosan jól megverte, azért voltak rá olyan mérgesek.
Bizony, a Lajos bácsi jó katona, meg is dícsérték őt, mit mondsz? kapott hát, kapott olyan szép aranypénzt a mellére, mert jó megverte az ellenséget.
Hogy mivel? hát persze puskával is, meg karddal is, meg olyan szuronnyal is ... bizony ... ágyúval? hát ágyúval is... meg revolverrel is... bizony...
Hogy levágta-e a fejét az ellenségnek? Azt én nem tudom, kisfiam, ... hát, ha karod levágta... hogy hánynak vágta le?... Azt én nem tudom... tíznek? lehet, hogy tíznek... ugyan, hagyj már békén olvasni...
Jó, jó, te is katona leszel... hát persze, hogy jó katona leszel, ha jól viseled magad... majd ha nagy leszel, kisfiam... Most hagyjál olvasni, nézegesd a képes újságot...
Ez?... ez ágyú, olyan nagy tengeri ágyú, kisfiam... igen, igen, ezzel lőnek az ellenségre, ez azért olyan hosszú kisfiam, hogy jó messzire menjen a golyó, hogy ha az ellenség messze van, akkor is odaérjen... hogy mér érjen oda? hát hogy lelője az ellenséget...
Ezek? ezek katonák, magyar katonák, amint éppen rárohannak az ellenségre... ez itt a kezükben? ez szurony, kisfiam... hogy miért, hát ezzel szúrják le az ellenséget...
Szabad, szabad, persze hogy szabad, majd ha katona leszel...
Ezek? ezek is katonák, de ezek nem magyarok... franciák, ez az ellenség, tudod?... ezek is rohannak... hogy ez mi a kezükben? ez kézigránát, fiacskám... hát ezt el kell dobni, mikor közel van az ellenség... akkor felrobban és hum!! mindenki a levegőbe repül...
Te is, te is... persze hogy te is, majd ha katona leszel... akkor neked is szabad dobni...
Ez? ez torpedó... ez belemegy a hajóba és akkor felrobban...
Ezek szegények, sebesült katonák... látod vonaton szállítják őket... most majd a jó doktorbácsik meggyógyítják őket...
Ez?... ez olyan álarc... ez arravaló, hogy a gáz, amit az ellenség fúj, nem menjen a szájába a katonának, mert akkor meghalna...
Ez?... ez egy olyan ágyú, ami letépi az álarcot, hogy mégis bemenjen a gáz...
Bizony, ennek a szegénynek nincs lába ... mert elvitte az ágyúgolyó ... ez egy derék katona ...
Ezek itten tüzérek...ez meg egy olyan nagy szárazföldi ágyú... látod, ezek a derék, bátor katonák éppen most sütik el... nem félnek, bizony, pedig nagyot durran, így: bumm!!...
Mit csinálsz? Nem hagyod azt a cserebogarat? Azt hiszed, annak nem fáj éppúgy, mint neked, ha kitépik a lábát?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
