(CHRISTINE-hez)

Kedvesem! Megkértek, hogy ezt adjam át neked.

CHRISTINE

Piros sál. A padlás. Kicsi Lotte...

(CHRISTINE hátra szalad átöltözni, eközben RAOUL, ANDRÉ, FIRMIN és MADAME FIRMIN közeledik az öltözõ felé. Az igazgatók jókedvûek, pezsgõznek.)

ANDRÉ

Bravúros beugrás! Egyszerûen bravúros!

FIRMIN

Micsoda megkönnyebbülés! Egy jegyet sem váltottak vissza!

MADAME FIRMIN

Te kapzsi!

ANDRÉ

Richard, azt hiszem, igazi tehetséget sikerült felfedeznünk Daae kisasszony személyében.

FIRMIN (CHRISINE öltözõjének ajtajára mutatva)

Hát itt is volnánk, Monsieur le Vicomte.

RAOUL

Hölgyem, uraim, ha nem vennék rossznéven, a továbbiakban lemondanék az önök kíséretérõl.

ANDRÉ

Ahogy óhajtja, Monsieur.

FIRMIN

Úgy látom, nem elõször találkoznak...

(RAOUL kopog az CHRISTINE öltözõjének az ajtaján.)

CHRISTINE

Szabad!

RAOUL

Christine Daae! Hová lett a piros sálad?

CHRISTINE

Monsieur?

RAOUL

Az nem lehet, hogy elveszítetted! Annyi fáradtságomba került, hogy... Tizennégy éves voltam, és csurom víz!

CHRISTINE

Mert berohantál a tengerbe a sálamért, hogy visszahozd! Ó, Raoul, hát te vagy az?

RAOUL

Christine!

Kicsi Lotte tûnõdik folyton...

CHRISTINE

Erre is emlékszel?

RAOUL

Kicsi Lotte, mit kérnél inkább, egy babát...

KETTEN

...vagy cipõt, vagy mást?

CHRISTINE

Vagy egy szép kis ruhát?

RAOUL

Azok a piknikek a padláson!

... Csokoládét?

CHRISTINE

A papa hegedült.

RAOUL

És mi rejtelmes északi legendákat olvastunk egymásnak.

CHRISTINE

"Kedvencem mégis - Lotte szólt -

Ha álmomban süt rám a hold,

és egy angyali hang itt benn dúdol egy dalt.

KETTEN

Az angyali hang itt benn dúdol egy dalt."

CHRISTINE

A papa azt mondta: "Ha meghalok, kislányom, akkor sem válunk el örökre egymástól. Egy angyal hangján üzenek neked."

Hát a papa meghalt, Raoul, és hozzám eljött a Zene Angyala!

RAOUL

Efelõl nincs kétségem! De most inkább menjünk vacsorázni!

CHRISTINE

Nem, Raoul! A Zene Angyala nagyon szigorú!

RAOUL

Jó, akkor majd nem maradunk sokáig!

CHRISTINE

Nem, Raoul! Már semmi sincs úgy, mint rég!

RAOUL

Igen, mert már rég át kellett volna öltöznöd. Én is hozom a kabátom, kicsi Lotte!

(Kimegy.)

CHRISTINE

Már semmi sincs úgy, ahogy régen volt... Raoul!

(RAOUL után szalad, de már nem találja. Visszamegy a szobájába. Sejtelmes zene, majd megszólal a FANTOM.)

FANTOM

Ostoba sznob! Nem érted rajong.

Õt csak a fény vonza.

Szemtelen szájhõs! Ma itt én gyõztem.

Nem vehet el tõlem!

CHRISTINE

Hallom a hangod, furcsa Angyal!

Hallgatok rád, szólíts!

Gyönge volt lelkem, nézd el, kérlek!

Lépj elõ hát, Mester!

FANTOM

Hízelgõ gyermek, lásd tisztán

a titkot, mi homályban tart!

Pillants a tükrödbe, Christine,

és ott rám lelsz majd!

(A FANTOM alakja láthatóvá válik a tükörben.)

CHRISTINE

Angyali Hang, hát látlak végre!

Énreám szórj dicsfényt!

Angyali Hang, ki dallal õrzöl,

lépj elõ, furcsa Angyal!

FANTOM

Itt van az Angyal, kit vártál.

Tõlem ne fél, érj csak hozzám!

(CHRISTINE elindul a fénylõ tükör felé. Ezalatt RAOUL visszaér, meglepõdve hallgatja a hangokat. Megpróbál bemenni, de az ajtó zárva.)

RAOUL

Mi ez a hang? Ki az? Ki van bent?

(A szobában a tükör megnyílik, mögötte pokoli fényben áll a FANTOM. Elõrenyúl, megragadja CHRISTINE csuklóját.)

FANTOM

Itt van az Angyal, kit vártál.

Tõlem ne fél, érj csak hozzám!

(CHRISTINE eltûnik a tükörben, az bezárul mögötte. Az öltözõ ajtaja hirtelen kinyílik, RAOUL belép az üres szobába.)

RAOUL

Christine! Christine! Angyal!

3. jelenet

A FÖLD ALATTI LABIRINTUS MAJD A REJTEKHELY

(A félhomályban kirajzolódik a FANTOM alakja, aki CHRISTINE-t vezeti egyre lejjebb és lejjebb az Operaház pincerendszerében a rejtekhely felé. A színpad egyik süllyesztõjében tûnnek el. Mécsesek mindenütt. CHRISTINE-t és a FANTOMot egy csónakban látjuk, amint lassan átszelik a földalatti tó párás vizét.)

CHRISTINE

Álmomban megjelent egy furcsa árny.

Hallottam énekét, hívó szavát.

Tán most is álmodom, mert érzem én,

a Fantom, ez a titokzatos lény rég bennem él.

FANTOM

Jöjj hát és énekelj, így kell legyen.

Énhozzám tartozol, egy vagy velem.

Nem küzdhetsz ellenem, mert hív az éj.

A Fantom, ez a titokzatos lény rég benned él.

CHRISTINE

Ki arcod látta már, fél, míg csak él.

Álarcod én leszek.

FANTOM

És hangod én.

KETTEN

Lelkeddel egybeforr és szárnyra kél

a Fantom, ez a titokzatos lény

CHRISTINE

rég bennem él.

FANTOM

rég benned él.

KÓRUS (a színpadon kívülrõl)

Vigyázz! A Fantom újra itt jár!

Fuss hát! A Fantom újra itt jár!

FANTOM

Tudtad, hogy színigaz, mit álmodtál.

Eljõ egy éjszakán...

CHRISTINE

és rám talál.

KETTEN

Sejtelmes látomás, kit rejt a mély

a Fantom, ez a titokzatos lény

CHRISTINE

rég bennem él.

FANTOM

rég benned él.

Énekelj! Énekelj, ó Angyala a Zenémnek!

CHRISTINE

Itt él, rég bennem és a Fantom.

FANTOM

Énekelj!

(A dal egyre magasabbra kapaszkodik, ahogy a tetõpontjára ér, mi is megérkezünk a rejtekhelyre. Elöl orgona emelkedik ki a tóból.)

CHRISTINE

Ah...

FANTOM

Még énekelj!

CHRISTINE

Ah... Ah...

FANTOM

Énekelj, Angyal!

CHRISTINE

AH...

FANTOM

Még! Énekelj!

CHRISTINE

AH...

FANTOM

Énekelj! Énekelj nekem!

CHRISTINE

AH!

(CHRISTINE elájul. A FANTOM az orgonához ül, és magát kíséri.)

FANTOM

Itt vagy nálam, hol a muzsika trónja áll.

Ez a hely, mely a zenének épült, egy szentély, oltár.

Szent cél vár rád! Azért jöttél, hogy beteljesítsd.

Hangod hallani elég volt egyszer,

már tudtam, hogy zenémnek te adhatsz testet,

s most itt vagy, hogy szolgálj.

(A hangulat megváltozik. A FANTOM odamegy CHRISTINE-hez, és neki énekel.)

Árnyék száll ránk, vaksötét az éjjel,

eltölt mégis százezernyi képpel.

Képzeleted felgyúl és új utakra indul...

Selymes, gyengéd, éjjel minden lágyabb.

Érezd! Kérdezd! Sejti minden vágyad.

Nappal nincs varázs, fordulj el tõle, hogy lásd,

hideg fényében a lélek nem zenél.

De bûvös hangján szól hozzád az éj.

Hát csak jöjj, hunyd le két szemed, és álmot látsz!

Semmivé lesz, mi önmagadba zárt.

Indulj hát, és a lelked égig száll...

Ahol most jársz, még soha nem jártál.

Tisztán, halkan megszólít az éjjel.

Hallgasd! Érezd! Átfog biztos kézzel.

Tompa félhomály lágyan bûvkörébe zár.

Mint a tenger, olyan sötét, olyan mély.

Most bársony hangján szól hozzád az éj.

Készülj fel, mert egy furcsa új világ hív most!

Többé már semmi nem lesz az, mi volt!

Lelked mélyén egy hang sürgetve szól...

Hallgass rá, hiszen hozzám tartozol!

Kábít, csábít vonzó, édes mámor.

Ízlelj, álmodj földöntúli álmot!

Bízd csak rá magad, szárnyat bont és elragad,

titkos erõt ad, hogy senkitõl se félj.

Az én zenémmel szól hozzád az éj.

(A FANTOM a tükörhöz vezeti a lányt, láthatóvá válik CHRISTINE és a FANTOM tükörképe. Látjuk, hogy a tükörkép-FANTOM megcsókolja CHRISTINE-t. A lány elájul, a FANTOM elkapja és gyengéden lefekteti.)

Énekelj, s a mûvem szárnyra kél!

Segíts, akkor megszólal az éj!

/Miklós Tibor fordítása

/Jöjj hát! Lépj át a vágy és bûvölet ajtaján!

/Égi hang, gyere töltsd meg a lelkemet fénnyel, dallal!

/Fáklyák fényén lásd, mit nem látott senki még!

/Járd be bánatom rejtekhelyét!

/Jöjj és ámulj, ha fölzeng a föld és az ég.

/Ó és minden egy dalt zeng.

/Távol, mélyen, rejtett út ködében

/zúgó csermely, csónak ring a szélben.

/Terhüket lerázzák a lomha léptû órák...

/Tûnõ fényben szárnyat bont az éjjel,

/Fölzeng minden bûvöt rejtõ éjben.

/Holdfény mossa arcod és elvész mind a gond,

/mely a napvilágnál kínzón rád talál,

/csak hallgass, míg az éj zenéje száll.

/Álmot látsz, hunyd le szemed, s lelked megtisztul!

/Csábít, hív, vár a boldog messzeség!

/Szárnyra kél lelked, könnyû, mint a szél...

/Ott jársz most, lásd, hol senki nem járt még.

/Lágyan átfon, érintése bársony.

/Hallgasd! Érezd! Tárd ki szomjas lelked!

/Képzeleted útján egy messzi-messzi táj.

/Hagyd, hogy elragadjon, miért is harcolnál?

/Csak álmodj, míg az éj zenéje száll.

/Jöjj, hisz vár rád egy ismeretlen, boldog föld!

/Nézd, a múlt szertefoszló köddé vált.

/Élni vágysz, félsz, hogy elpusztít e vágy...

/Álmod hív, és így jutsz el hozzám.

/Lázas, szédült, édes érintéssel

/érints engem, ajkam szomját oltsd el!

/A létezés csak álom, ha bûvös dallam szól.

/És e földöntúli áldott boldogság

/mind tiéd, míg az éj zenéje száll.

SÖTÉT

MÁSNAP REGGEL

(A FANTOM Mandarin-köntösében zenét szerez, CHRISTINE az ágyon fekszik. Ahogy a fény kigyullad, a FANTOMot látjuk, aki háttal ül az orgonánál, és õrjöngve játszik. Az asztalon az árverésen látott zenélõ doboz áll, megszólal, mire CHRISTINE felébred. A zene továbbra is a bûvölet hatása alatt tartja.)

CHRISTINE

Most már rémlik, volt egy tó,

sima tükrén sûrû, örvénylõ köd,

körben mécseslángok százával,

és volt egy csónak is...

A csónakban egy férfi ült.

(CHRISTINE észreveszi a FANTOMot.)

Ki ez a rejtelmes árnyék?

Tudnom kell, kit rejt a maszk!

(Alvást tettet, a FANTOM odamegy hozzá, mire CHRISTINE lerántja az álarcát. A FANTOM dühödten rátámad, CHRISTINE megijed az arcától.)

FANTOM

Pusztulj! Álnok kis vipera,

hitvány, aljas kis démon!

Ezt akartad látni talán?

Bûnhõdj, te hazug kétszínû kígyó!

Nem leszel szabad!

Rabom leszel már ezután!

Pusztulj! Bûnhõdj!

(Megnyugszik. A következõket elõbb iróniával, majd több melegséggel mondja.)

Nem gondoltad volna!

Látom, felfordult a gyomrod.

Nem bírsz rám nézni,

förtelmes korcsra, ki poklot jár,

de álmában mennybe vágyik.

Álmában...

Álmában...

Ám, Christine...

Most még félsz, de késõbb

sokkal többet látsz majd bennem

ocsmány szörnynél, oly szánalmas,

és még így is szépségrõl mer álmodni...

Álmodni...

Ó, Christine...

(Pillanatnyi szünet. A FANTOM nyúl a maszkért, a lány odaadja.)

Jöjj, most fölmegyünk!

Az a két bolond igazgató már biztos hiányol!

(A búvóhely a padlóba süllyed, ahogy a FANTOM és CHRISTINE távoznak.)

4. jelenet

(BUQUET jelenik meg az ötös páholyban, egy kötél van a kezében. A táncoslányok elõtt produkálja magát. MADAME GIRY is jelen van.)

BUQUET

A bõre pergamenpapír,

az orra helyén nem látsz mást,

csak puszta ûrt.

(Hogy bemutassa a Pandzsab-lasszó elleni védekezés módszerét, kezét a nyaka és a hurok közé emeli, majd szorosra húzza a kötelet. A táncoslányok kéjes borzongással tapsolják meg a mutatványt.)

Ha nem vagy elég óvatos,

ördögi lasszójával másvilágra küld!

(A színpad közepén egy csapóajtó nyílik meg, a padlóra árnyék vetül, ahogy a FANTOM kiemelkedik. A lányok egymás kezét fogva rémülten menekülnek. A FANTOM vezeti CHRISTINE-t, de közben tekintetét BUQUET-ra függeszti. Köpenyét CHRISTINE-re borítva kimennek, közben átad egy levelet MADAME GIRY-nek.)

GIRY

Félek, késõn jössz majd rá,

bölcsebb, hogyha errõl szót sem beszélsz!

Joseph Buquet, tartasd a szád!

Õ egy pillantással gyilkolni kész!

5. jelenet

AZ IGAZGATÓI SZOBA

(Asztal, székek, iratok. FIRMIN undorral olvas egy újságcikket.)

FIRMIN

"Döbbenet, ami történt!"

Azt mondja: "Döbbenet! Hol a mûvésznõ?

Hol lehet? Csupa kérdõjel!

Ez a furcsa ügy szinte rémisztõ!"

(Leteszi az újságot.)

Rosszul állunk, úgy látom.

Elfogy minden szopránom.

Egy kis haszna mégis van:

Pénzhegy áll a kasszában!

Mialatt az egyik felmond,

megszökik a másik nõ.

Kínos meglepetés, de a feltûnés

jól tejel!

Az ördög vigye Gluckot,

máris ugrott, mert a botrány itt a fõ!

(ANDRÉ viharzik be, feldúltan.)

ANDRÉ

Förtelem, amit mûvelnek!

Ez egy förtelem!

FIRMIN

André, higgadj le!

Az a hírverés zsebünk hizlalja!

Ingyen hírverés!

ANDRÉ

De ki megy színpadra?

FIRMIN

Rég álltak sorba több százan!

(Észre veszi az asztalon heverõ két levelet.)

Nézd, de furcsa! Postánk van!

(Az egyiket ANDRÉ kezébe adja, aki felbontja és olvassa.)

ANDRÉ

"Jó André, milyen pompás este!

Szép sikere volt Christine-nek.

Sokan nem siratták, ugye Carlottát!

Apropó: a kórus elég ügyes, viszont

üres ugrabugrálás a tánc!"

FIRMIN

"Jó Firmin, csak egy röpke kérdés:

A fizetésem hol késik?

Bosszantó igazán!

Postafordultán küldje el.

Imádkozni kezdhet, hogyha

nem tesz mindent parancsom szerint!"

KETTEN

Akárki is küldte ezt itt,

nem hiszem, hogy normális!

FIRMIN

Aláírás: O. F.

ANDRÉ

Ki az ördög ez?

KETTEN

(Egyszerre jönnek rá)

Szellemes!

FIRMIN

Az Operaház Fantomja!

ANDRÉ

Ez dirigálni akar!

FIRMIN

Kicsit zavar ez a bugris.

ANDRÉ

És még pénzt is várna érte!

KETTEN

Elég érdekes egy szellemtõl,

ez egyszerûen csak egy eszelõs!

(RAOUL érkezése szakítja félbe õket, õ is egy levelet lobogtat.)

RAOUL

Õ hol van?

ANDRÉ

Carlottát keresi?

RAOUL

Daae kisasszony! Õ hol van?

FIRMIN

Fogalmunk sincs!