Cso�ri S�ndor                                                                                                                    
Hal�lt�nc-k�s�rlet

Lev�l G�r�mbei Andr�snak
 
Csod�lkozol, hogy �lek? Ne csod�lkozz!
�letben tart az undorom:
a kitekert libanyakak toll�n
�tfut�, ny�ri borzalom
s a v�rt�cs�k a v�rosokban,
mesters�ges, kis Boszni�k,
hol temet�ben kel f�l a Nap
�s �lni tanul a di�k.

Hangy�k m�sznak a z�szl�r�dra,
harsog nekik a zenekar:
hajr�! hajr�! vil�gcs�cs! �ljen!
aki lemarad, belehal.
Vadr�zsa-�gyn�k�k lihegnek
pimaszul az arcom el�tt,
az �denkertet parcell�zn�k,
hogy f�l�j�ts�k miel�bb.

Oda egy t�! Amoda p�nzgy�r!
Mell� k�k z�szl�s kupler�j!
Cs�cs�kb�l emelt sz�kesegyh�z,
hol a hal�l is muzsik�l
s oszlopk�nt �ll majd az id� is,
mintha a Vil�g F�ja �llna,
s b�relhet� k�gy� sziszeg
a lopakod� elm�l�sra.

Zene, zene �s ordib�l�s,
vil�gcint�ny�r, rep�l�k –
sz�z h�d ny�g egyszerre f�lembe,
sz�z v�ros harsog �breszt�t.
Nem hallod? egy sz�jb�l zuhog
az �r�lt b�n s az �h�tat,
s mire kil�psz az �jszak�b�l,
m�r senki vagy �s semmi vagy.

Forog a ny�r, forog, bar�tom,
gazd�tlan t�zv�sz a mez�n,
karolna bel�m, vinne t�ncba,
hazug mosollyal, eped�n.
De l�p�snyire meg�ll t�lem
s l�tja m�r, hogy b�lv�ny vagyok:
a szemem, mint egy foszforos
szakad�k csak ragyog, ragyog.