IRINA: Mikor fel�bredtem, felkeltem �s megmosakodtam, egyszerre �gy tetszett, minden olyan vil�gos ezen a vil�gon, �s tudom, hogyan kell �lni. Kedves Ivan Romanics, �n tudok mindent. Az embernek f�radnia kell, dolgoznia kell arca verejt�k�vel, ak�rki is az, �s csak ebben van az �let �rtelme �s c�lja, az ember boldogs�ga �s gy�ny�r�s�ge. Milyen sz�p az �lete a munk�snak, aki virradatkor felkel, �s az �ton k�vet t�r, vagy a p�sztornak, vagy a tan�rnak, aki gyerekeket tan�t, vagy a mozdonyvezet�nek a vas�ton… Istenem, mennyivel t�bbet �r nemcsak az ember, aki dolgozik, hanem a barom is, az igavon� l� is, mint az a fiatalasszony, aki d�lben �bred, azt�n az �gyban k�v�zik, azt�n k�t �ra hosszat �lt�zk�dik… Jaj, milyen borzaszt� ez!... Csak a ny�ri h�s�gben tudunk olyan rettent� szomjasak lenni, mint ahogy �n ma dolgozni szeretn�k. �s ha ezut�n nem kelek fel kor�n, �s nem… Dolgozom, tagadja meg t�lem a bar�ts�g�t, Ivan Romanics.