Zöld kabát
Amikor legutóbb láttalak,
a zöld kabát volt rajtad.
Még én vásároltam.
Szelídnek tûnt arcod,
csak ültél a padon.
Valakit vártál az állomáson.
Elköltöztél - hallottam,
már nem élsz a városban.
Miért is maradtál volna?
Nem vallom be, szégyellem,
könnyeket csal a szemembe
szomorú emléked.
Most lehetnék én, akit vársz.
Lehetne rajtam a zöld kabát.
Elmondani sem tudom. Fáj. |